Azt jelenti, ha nyílt szívvel élünk, hogy vállaljuk önmagunkat, megéljük és megmutatjuk az érzelmeinket, az esendőségünket és a hibáinkat is, annak ellenére, hogy esetleg mások nem értenek meg, vagy talán nem kérnek belőlünk. Mégis, csak így élhetünk igazi életet.
Egyensúlyban lehetek-e minden körülmények között? Elképzelhető, hogy ez is egy szokás? Vagy az élet olyan, mint egy tánc, jobbra-balra dőlünk, miközben megtartjuk egymást? Feldmár András író, pszichoterapeuta és Tóth László, a Feldmár Intézet vezetőjének beszélgetése ezúttal az egyensúly iránti vágyunkról szól.
A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban szakértő szerzőinkkel a tudatosság, az egészséges gondolkodás alapjainak elsajátítását tűztük ki célul. Ez lehetővé teszi, hogy pozitív jövőképpel felelősséget tudjunk vállalni testi-lelki egészségünkért, a kapcsolatainkat és a karrierünket érintő fejlődésért. Egyszóval: egyensúlyban legyünk életünk minden területén.
A boldogsággal kapcsolatban mindenkinek a tarsolyában van egy jó tanács, mint a „majd úgyis minden jóra fordul” vagy „csak a jó dolgokra gondolj, és akkor bevonzod azokat”. A legtöbb ilyen kéretlen tanácsban az a közös, hogy görcsös követésük jó eséllyel boldogtalanabbá tesz minket, mint ahonnan elindultunk. Valójában nem nagyon nehéz elérni a vágyott boldogság állapotát, bár univerzális megoldások nem léteznek.
Csoportban létezünk, csoportban dolgozunk.
A gyerekek a legtöbb esetben ösztönösen cselekednek. Vajon a tudatosságra születni kell, vagy tanulás útján érhető el? De a legfontosabb kérdés, hogy egy tudatos gyermeknek jobb élete lesz-e, mint az inkább ösztönösen működőnek?
Meglepő, de diákelmére idősebb korban is szert tehet, nem is akárhogyan.
„Mindent lehet, csak mértékkel” – ez a mondat sok témánál elhangzik, de leggyakrabban talán az étrenddel kapcsolatban. Célja a nyugalom és a szabadság érzésének átadása, mégis elindít szorongató gondolatokat is: Tényleg mindent lehet? De mi mindent? Ez gyanús! És hol a mérték? Ki szabja meg? Nos, ahogy a tányérunk tartalmát, a gondolkodásunkat az étkezésről is érdemes egyensúlyban tartani.
Sok belátásra van szükség, mert a rendszeretet vagy rendetlenség felnőttkorban alig változtatható.
A családok életében a hagyományok nem csupán a család képződményének fontosak, egyéni egészségvédelmét – szülők és gyermekek számára egyaránt – érdemes megbecsülnünk.
Az önismeret, a belső egyensúly megteremtése gyakran felmerülő, „divatos” témák, sokan hangsúlyozzák a fontosságukat. Az olimpiai- és világbajnok kardvívó szájából különösen meggyőzően hangzik, amikor a saját útjáról beszél.
Bár már van néhány vizsgálat, de ki kellene deríteni, mi az igazság a „Mommy Brain” jelenség mögött.
Mi felnőttek vagyunk felelősek gyerekeink biztonságáért, és a biztonságukhoz tartozik, hogy megfelelő határokat kapnak tőlünk. Sokszor szenvedünk azonban amiatt, hogy nem tudjuk a kívánságaikat teljesíteni. Hogyan mehetne gördülékenyebben a nemet mondás?
Szólnak érvek a megértés, de a mindenkire érvényes szigor mellett is – közli egy dán kutatás.
Sokan azt hiszik, hogy az öngondoskodás szinte velünk született, pedig egyáltalán nem magától értetődő: sokan ötlettelenséggel, tehetetlenséggel, ellenállással küzdenek. Jó hír, hogy megtanulható készségről van szó.
A perspektívaváltás pszichológiai háttere az átkeretezés jelenségében rejlik, amelynek során új jelentést tulajdonítunk a körülöttünk lévő eseményeknek.
Mindnyájan ismerünk olyan zárkózottan, izoláltan élő embereket, akiknek úgy tűnik, sokkal jobb egyedül, ráadásul párkapcsolat nélkül. Mi lehet annak a hátterében, hogy így élnek? Vajon jól érzik magukat a bőrükben? Kell-e nekik segítenünk?
A helyzet szerencsére nem ennyire vészes, de főképp a fejlett országokban már majdnem tudományos neve is van a jelenségnek: grey divorce revolution, azaz válási forradalom ősz fejjel.
Figyeljünk oda a csecsemőkre és a kisgyermekekre, nem csak a sajátunkra.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
