Anyapótlékok, akik rengeteget tudnak segíteni az anyai szeretethiányon

Az anyai szeretet életre szóló ajándék. Ajándéka azoknak, akiknek az édesanyjuk erős, feltétel nélküli szeretetet érzett irántuk. Sajnos sok anyánál ez az érzés nem születik meg, csak annyit éreznek, hogy szeretniük kellene a gyereküket, vagy hogy elvárják tőlük ezt a szeretetet. Sok esetben ők is elvárják maguktól, de minden próbálkozásuk ellenére sem tudják azt érezni, amit szeretnének.

A magány feloldása

Anélkül, hogy kisebbíteni akarnám az anyai szeretet fontosságát, súlyát az egészséges lelki fejlődéshez, azt gondolom, rengeteget segíthet és enyhíthet az anyai szeretethiányon szinte bármilyen más embertől kapott szeretet vagy érzelmi közelség.

Annál a gyereknél, aki, ha nem is az anyától, de nagyszülőktől, tanártól, rokontól, vagy bárki mástól rendszeres ölelést, gondoskodó érintést kap, a kutatások szerint az anyai szeretethiány nem okoz agyi elváltozásokat, vagy jóval enyhébb mértékben. Hiszen érik olyan ingerek, érintések a testét, és ezzel együtt a lelkét is, amelyekre az egészséges fejlődéshez szüksége van.

Ha egy gyereket az édesanyja lelkileg elhanyagol, nem beszélget vele, nem elérhető érzelmileg, nem tud ráhangolódni a gyerek lelki világára, félelmeire, örömeire, nem tud rá odafigyelni, a gyerek végtelenül magányos lehet, még akkor is, ha fizikailag kielégítően gondoskodnak róla.

Legalább egy személy

Ha viszont legalább egy olyan személy van az életében, akitől rendszeresen vagy hosszú távon megkapja a figyelmet és az érzelmi közelséget, a magányosság érzése nem épül be a lelkébe. Könnyebben boldogul a világban később is, hiszen jóval nagyobb bizalma lesz a felnőttekben, mintha nem kapott volna senkitől odafigyelést.

A magány nem szigeteli el a társas kapcsolatoktól sem gyerek-, sem felnőttkorában, ha beépült az a tapasztalata, hogy amit ő érez, az fontos, és az megosztható másokkal.

Az önnyugtatási képesség

Az anyai szeretet egyik legfontosabb funkciója a megnyugtatás. A szerető anya mellett a gyerek biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy ha fél, az anyja megnyugtatja, és ha szomorú, megvigasztalja.

Ez jó esetben kisbabakortól beépül a gyerek tapasztalataiba, és ahogy nő, egyre inkább használni tudja ezt a beépült megnyugtató képességet. Így egyre inkább képes megnyugtatni magát, enyhíteni a félelmein, és kialakul a felnőttkorban is nélkülözhetetlen önnyugtatási képesség. Majd ezt a képességet használják fel a felnőttek a saját gyerekeik megnyugtatásához is.

Amennyiben a gyerek ezt a megnyugtatást, védelmet nem az anyától, hanem hozzá közeli másvalakitől kapja meg, az ugyanúgy beépül a lelkébe, és az agya elraktározza mint fontos tapasztalatot. Ha az agy nem kapja meg ezt a tapasztalatot, a stresszhormonokat sem lesz képes csökkenteni, így a gyerek hosszú távon készenléti vagy félelmi állapotban leledzik. Így nő fel, aminek szomorú következményeként nemcsak lelki, de számos testi betegség is kialakulhat nála.

A felnőtt szemében

Az anyai szeretet kapcsán még egy fontos tényezőről beszélnünk kell, ez pedig a gyerek viszonyulása saját magához. Énképének kialakulása, önértékelése nagymértékben múlik anyja viszonyulásán őhozzá.

A kisgyerek olyannak látja magát, amilyennek a szülei látják őt. Ha a szülei rossznak, csúnyának, butának, értéktelennek látják, ő is olyannak tartja magát. Az anya a gyerek tükre.

A gyerek az anya elismerésére, gyönyörködésére mindennél jobban vágyik, ez kell neki ahhoz, hogy saját magát értékelni tudja. Ám ha sok időt tölt másvalakivel, aki elismeri, aki szépnek, jónak látja, az nagymértékben enyhíthet az anya negatív hatásán és javíthatja az énképét.

A védelem fontossága

Az anyai szeretet hiánya gyakran egybeesik az anyai védelem hiányával is. Ha egy anya nem tud igazán szeretetet érezni a gyereke iránt, gyakori, hogy nem védi meg, ha a gyerekét bántják. Óvó-védő ösztöneit elnyomják a saját problémái, félelmei, traumái, vagy nem ritkán a saját élettársának a zsarnoksága.

Ilyen esetekben is óriási különbség van aközött, hogy a gyereket nem védi meg senki, és emiatt esetleg örök félelemben és rettegésben kell töltenie a gyerekkorát, és ha akad esetleg másik személy a család közelében, aki megvédi, és így megtapasztalhatja a védelem, a biztonság érzését. A kettő közti különbség teljesen eltérő agyi, idegrendszeri, lelki fejlődést hoz magával.

Bántalmazott gyerekek

Vannak olyan esetek is, amikor valaki szeretné megvédeni, de teljes védelmet mégsem tud adni a gyereknek. Ha például a saját szülei ártanak neki, vagy ha az utcán szemtanúi vagyunk egy gyerek bántásának. Az ilyen esetek mellett sokan el szoktak menni, azt gondolván, hogy úgysem tehetnek semmit.

Ilyenkor gondoljunk arra, hogy minden egyes alkalom, amikor egy gyereket megpróbálnak megvédeni, még ha biztonságba helyezni nem is tudják, azt üzenik neki, hogy nem ezt érdemli. Hogy nem jó az, ami vele történik. Hogy ő jobb bánásmódot érdemelne.

Ez pedig, ha nem is változtatja meg az egész életét, enyhíti azt, amit a nem szerető szülő mellett minden gyerek érez, hogy ő értéktelen és nem méltó a szeretetre. Mindemellett nemcsak az énképét segítheti, hanem a felnőtt emberekbe, a világba vetett bizalmát is pozitív irányba befolyásolja.

Magokat ültetni

Minden ember, aki egy nem szerető anya helyett akár csak egyetlen alkalommal is csillogó szemekkel néz a gyerekre, értékeli, komolyan veszi, tiszteletben tartja őt, figyel rá, melegséget, gondoskodást ad neki és megvédi, magokat ültet el a gyerek lelkében.

Amik, ha nem is akkor, de akár későbbi élethelyzetben, akár kamasz- vagy felnőttkorában kikelnek. Ha valaki soha nem kapott ilyen élményt, lehet, hogy egész életében otthontalan marad.

Sebestyén Eszter pszichológus

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!