Bírói ítélettel lakoltatja ki két fiát egy olasz anya – jött nemrég a hír. A 75 éves asszony azt elégelte meg, hogy a 40 és a 42 éves fia, jóllehet mindkettőnek van munkája, még mindig vele tartatja el magát és nála lakik.

Az óriásbébik (vagy ahogyan az olaszok említik az otthon ragadt agglegényeket: bamboccioni) kénytelenek kiköltözni a mamahotelből.

A hír érzékelteti a szülő–gyermek kapcsolatok határait, még Olaszországban is, ahol a 18–34 év közöttiek majdnem 70 százaléka lakik a szülői házban.

Erre rímel, hogy a függőség fokozatait mérte fel az Észak-Karolinai Állami Egyetem két szociológusa majdnem 15 ezer amerikai felnőtt adatai alapján.

Az egyik szerző, Anna Manzoni szerint az eredmények kétségbe vonják azt a vélekedést, hogy a teljes függetlenség a felnőttség ismérve.

A szerzők hatfokozatú skáláján az egyik véglet – a teljes függőség a szülőktől – a megkérdezettek egyharmadára volt jellemző, ráadásul ez a csoport a legnépesebb.

Kissé külön kategória a hatodik: a szerzők bumerángként említik azt a 6–7 százalékot, amelynek tagjai húszéves koruk körül elköltöztek, aztán hosszabb időre visszatértek, és csak 30–40 körül álltak végleg a saját lábukra.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!