Több jövedelmet szeretne nyugdíjas éveire, de nem akar tőzsdézni? Akkor ezt a befektetési lehetőséget önnek találták ki!
Egy felelős ember bakancslistája nem nélkülözheti a nyugdíjas évekről való gondoskodást. Ám sokan nem értenek a befektetésekhez, másoknak pedig nincs idejük foglalkozni azzal, miben fialtassák a most elkölteni nem szándékozott, hanem alapvetően a nyugdíjas napjaikra félretett pénzt. Mindkét tábor számára van megoldás.
Ezek a befektetési egységekhez kötött nyugdíjbiztosítások esetén választható céldátum eszközalapok, melyek általában a hosszabb távra, de legalább 13 évre megtakarítók igényeire szabottak. A céldátum jelző arra utal, hogy a forintban elérhető eszközalapok előre meghatározott időpontokban járnak le, körülbelül ötévenként. Az NN Biztosítónál jelenleg 2030 a legközelebbi céldátum, a legtávolabbi pedig 2045.
A céldátum eszközalapok a felügyelet által jóváhagyott besorolásuk szerint kockázatosak, ezért ezekbe azok fektessenek, akik legalább mérsékelt kockázatot hajlandók vállalni. A rizikó mértéke mindegyik céldátum esetében az indulástól az eszközalap lejáratáig fokozatosan csökken, függetlenül attól, hogy a befektető biztosítási szerződése mikor jár le, azaz mikor éri el az öregségi nyugdíjkorhatárt.
Mivel az alacsony hozamkörnyezetben a gyakorlatilag száz százalékos biztonságot nyújtó megtakarítások – mint például a bankbetétek vagy a hosszú távú állampapírok – alig fialnak valamit, egyre többen kénytelenek felvállalni valamekkora kockázatot azért, hogy növeljék a befektetett pénzük értékét. Nem kizárt azonban, hogy ha a tapasztalatlan befektető magányos farkasként próbál megtakarításainak minél magasabb hozammal kecsegtető instrumentumot találni, akkor olyan meggondolatlan döntéseket is hozhat, amelyekkel veszélybe sodorja a vagyonát, ami a biztonságos jövőt garantálná neki. Ha az évek óta csúcsra járó tőzsdék láttán egy nyugdíjba vonulás előtt álló személy úgy dönt, hogy teljes megtakarítását részvényekbe teszi – azzal a szándékkal, hogy a megtakarítási időszak végén növelje a hozamot –, óriási kockázatot vállal, mert ha bukik, akkor már nem lesz elegendő ideje arra, hogy a veszteségét visszanyerje.
Mi lehet a jó megoldás?
Ennél ideálisabb, ha a befektető a hosszú távú megtakarítási időszak elején vállal kockázatot. Egyrészt az ekkor esetleg elszenvedett veszteségeket később még korrigálhatja – mint ahogy sokaknak sikerült a 2008-as pénzügyi válság kitörését követően keletkezett óriási mínuszokat nagyjából öt év alatt eltüntetniük. Másrészt az időszak elején felvállalt magasabb kockázat révén elért magasabb hozamok újra befektetve akár jelentősebben is emelhetik a megtakarítás értékét.
Magyarul, akkor járhat a legjobban a befektető, ha az időszak elején magasabb, majd egyre alacsonyabb kockázatot vállal. Annak, aki nem képes erre, mert nem ért a befektetésekhez, vagy egész egyszerűen nincs elég ideje, a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit-linked nyugdíjbiztosítások esetében a céldátum eszközalap lehet megoldás. Egy befektetési egységekhez kötött nyugdíjbiztosítás esetében kiválaszthatjuk, hogy milyen dátumra szeretnénk optimalizálni a megtakarításunkat – célszerű az öregségi nyugdíjkorhatár időpontjának megfelelő céldátum eszközalapot választani. A futamidő alatt ugyanis az egyes céldátum eszközalapok fokozatosan egyre alacsonyabb kockázatúak lesznek: az elején még nagyobb arányt képviselő részvény vagy az eszközalap devizájától eltérő befektetések súlya fokozatosan, negyedévente csökken, s a helyükre a pénzüket állampapírokba fektető befektetési alapok jegyei kerülnek. Ezzel a befektetőnek nincs dolga, a biztosító elvégzi helyette a teendőket, neki csupán a szerinte hozzá illő eszközalapot kell megjelölnie.
Annak például, aki 2038-ben éri el a nyugdíjkorhatárt, a Céldátum 2035 és a Céldátum 2040 eszközalapok közül érdemes választania. A 2035-öst annak, aki kisebb rizikót szeretne vállalni a 2038 előtti években, ez az eszközalap ugyanis 2035-ben éri el a megcélzott, legkevésbé kockázatos eszközallokációt, és ezután a pénze ebben a portfolióban marad, hacsak nem rendelkezik másképp. Annak, aki a magasabb hozam reményében nagyobb kockázatot is hajlandó elviselni, a 2040-es konstrukciót érdemes választania. Ekkor 2037-ben, a céldátum időpontjához képest korábban, egy kockázatosabb eszközallokáció mellett éri el a nyugdíjkorhatárt.
De egy öt-tízéves befektetés esetén is előfordulhat az, hogy a befektető nem akar felesleges kockázatot vállalni, de a bankbetétek kamatainál magasabb hozamot szeretne elérni, legalább a megtakarítási időszak elején.
| Az NN-nél elérhetők olyan befektetési egységekhez kötött nyugdíjbiztosítások, amelyek esetén a választható céldátum eszközalapok kockázata fokozatosan csökken. Ezt úgy érik el hogy ezen eszközalapok esetében negyedévente változnak az induláskor kialakított befektetési arányok. Ahogy közelítünk a céldátum időpontjához, úgy rendeződik át a portfólió összetétele a kockázatosabb részvényekről a kevésbé kockázatos kötvények és pénzpiaci eszközök irányába. Ideális megoldás, ha Ön egy ismert jövőbeni időpontra, bizonyos célra takarítana meg, mint például a nyugdíjas évek. |
Jelen cikkben leírtak nem minősülnek befektetési tanácsadásnak, kizárólag az általános tájékoztatás célját szolgálják. Felhívjuk figyelmét, hogy körültekintően, tájékozottan, és kizárólag a saját kockázatvállalási hajlandóságának megfelelő befektetési megoldást válasszon.
Az oldalon elhelyezett tartalom az NN Biztosító megbízásából jött létre, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
