Koronavírus: lehetőségek a válságon túl

Veszprémben született, de Clevelandben kezdődött a karrierje. Hogyan történt ez?

Veszprémben nőttem fel, ahol a Lovassy László Gimáziumba jártam, amit nagyon szerettem. Kisiskolás korom óta az motivált, hogy a közgázra kerüljek, eredetileg bankár akartam lenni. Fel is vettek, felköltöztem Budapestre és azóta is itt élek – kivéve az amerikai kitérőket.

Az egyetem után az volt a célom, hogy minél hamarabb külföldre – lehetőleg Amerikába - kerüljek. A General Electricsnél kezdtem el dolgozni pénzügyi területen a cég ún. financial management programjában (FMP), amelyben két éven át különböző rotációkban képezték a fiatal menedzser palántákat. Ehhez csatlakoztam, majd egy év után ki is kerültem Clevelandbe, a Nagy Tavak vidékére. Életemben először voltam az USA-ban, gyakorlatilag egyedül dobtak be a mélyvízbe, egy amerikai multi központjában dolgoztam. Nagyon élveztem és el is határoztam, hogy az USA-ban maradok, bár Cleveland alapvetően nem tetszett. Mindig is Kaliforniába vágytam, majd át is kerültem a GE Capitelhez San Fransiscóba, azon belül is a világ egyik leggazdagabb környékére. Csodálatos volt. Ez 1999-ben volt, pont a csúcsán volt a dotcom lufi, napi szinten voltak úgynevezett going public partik, amikor fiatal srácok IT-vállalatait tőzsdére vitték és azt ünnepelték, hogy milliárdosokká váltak. Majd jött a válság 2001-ben, kidurrant a dotcom lufi és a Szilícium-völgy sokkal nehezebb helyzetbe került, mint előtte volt.

Miért volt ennyire fontos az amerikai karrier?

Mindig is vágytam az USA-ba, mert azt gondoltam, hogy az az önmegvalósítás, a szabadság, a lehetőségek korlátlan hazája. És ezt is tapasztaltam. Ott, aki tehetséges és odateszi magát, tényleg mindent el tud érni. A másik nagyon nagy vonzerő az volt, hogy bárhonnan érkezel, egyenlőként kezelnek. Sose éreztem, hogy kelet-európaiként lenéztek volna, vagy hogy külföldiként bármilyen hátrány ért volna.

Emellett nagyon nagy előnyt jelenthet pont az USA-ban megtanulni azt, hogyan kell dolgozni. Ott nagyon komolyan veszik az emberek a munkát. Európában azért dolgozunk, hogy éljünk, az USA-ban azért élünk, hogy dolgozzunk. Az egész amerikai társadalom erre épül: mindenki dolgozik azért, hogy utána fogyaszthasson. Minden családban két-három autó van, hitelkártyák, magániskola, lakástörlesztés... Egyszerűen olyan helyzetbe hozzák magukat, hogy a munka szentté és oszthatatlanná válik, és hajtani kell, mert egyébként nem tudják törleszteni a hiteleiket.

Azért ezt mások nem pozitívumként emlegetik az USA-val kapcsolatban...

Igen. Végül én is azért jöttem vissza Európába, mert Amerikában túlságosan a munka az első. De azt a fajta professzionalizmust és alázatot a munka iránt, amit ott tapasztalsz, sehol máshol nem tapasztalhatod. Talán Ázsiában, de az egy egészen másfajta alázat...

Miben más?

Ott tényleg totális alázat van a cég és a vezetők felé. Nagyon hierarchikus társadalomról beszélünk. Japánban a vezérigazgató vagy a főnök szinte az istennel egyenlő. De Hong Kongban és Kínában is egy elképesztő lojalitás érződik a cég iránt. Másrészt azt a fajta szolgáltatói minőséget, amit Ázsiában kap az ember, az ötcsillagos szállodától kezdve az utcai étkezőig, sehol máshol nem lehet megtapasztalni a világon. Szolgáltatásban verhetetlenek.

Szakonyi András, az Iron Mountain európai, közel-keleti és afrikai üzletágának vezetője

Afrikában mit tapasztalt? Az amerikai és ázsiai munkamorálról alapvetően sokat hall az ember, de az afrikairól nem...

Üzleti szempontból Afrika egy óriási lehetőség és hatalmas növekedési potenciált rejt. Erről eleget beszélt már mindenki az elmúlt húsz évben. De van egyfajta laza üzleti moráljuk... Nem sietnek sehová, mindenki jófej mindenkivel, a dolgok nem haladnak olyan ütemben, mint azt az ember európai vagy amerikai fejjel várná. Egy sokkal lazább társadalomról beszélünk. Ezért nem is használja ki a növekedési lehetőségeit. Emellett persze óriási probléma a korrupció is.

Térjünk vissza kicsit a válságra és a Szilícium völgyre. Mi történt utána?

A céget áttelepítették Kaliforniából a keleti partra, Virginiába. Nem akartam sokáig ottmaradni és vissza is tértem Magyarországra. Akkor végetért az GE-s karrierem. Ekkor kerültem az Iron Mountain vállalatcsoportba. Így szerencsére az amerikai üzleti kultúrában tudtam maradni.

Üzletemberként hogyan élte meg a válságot?

Több válságról beszélünk. 2001-ben, 9/11-el indult az első válság, majd következett a 2008-as bank- és pénzügyi válság, most pedig egy egészségügyi és gazdasági válságról beszélünk. Gyakorlatilag húsz éven belül három válsággal kellett szembenéznie az emberiségnek, nagyjából tízévente.

2001 egyfajta biztonsági válság volt. Gazdaságilag nem hiszem, hogy olyan óriási veszteségeket okozott mint 2008 vagy 2020, de az amerikaik számára az, hogy saját földjükön megtámadták őket, egy óriási emocionális és politikai pofon volt. Nagyon nehezen indult el az élet, repülőre nem nagyon lehetett akkor sem ülni, mindenki rettegett, és egy nagyon erős nacionalizmus kezdett el kialakulni. Majd mégis felálltak belőle.

 Ahogy a világ felállt 2008 után is. A 2020-as helyzettől mégis mindenki fél. Mi vár most a világra?

Ez most egy másfajta válság. 2008-2009-ben a bankrendszer reccsent meg és erre válaszoltak a kormányok és a világ gazdasága. A recesszió végigfutott a gazdaságon: volt ingatlanpiaci válság, csökkent a fogyasztás, a beruházások, és így tovább. De utána reagált és felállt a piac. Föltőkésítették a bankokat, pénzt nyomtattak, szigorították a bankok szabályozását... A mostani válságra is megvannak a válaszok, és ez látható minden kormány intézkedési tervében. Személy szerint nem látom olyan rossznak a helyzetet.

Most a személyi egészségünk és biztonságunk került veszélybe. A cégek és az emberek a napi működésük megváltoztatásával válaszoltak arra, hogy hogyan kell megvédeni magunkat a vírustól. A vakcina pedig meglesz 12-18 hónapon belül, ami egy óriási védelmet fog nyújtani. A világ nagy részén, ha olykor megkésve is, de meghozták a szükséges intézkedéseket a járvánnyal szemben, így a veszteségek sem a legrosszabb forgatókönyv szerint alakulnak.

De újra el kell indítani a gazdaságot, mert a vírusnál sokkal nagyobb károkat fog okozni az, ha nem működik gazdaság. Hány ember ül otthon depressziósan? Hány ember vált otthoni erőszak áldozatává? Hány válás lesz emiatt? Hány ember veszíti el a munkahelyét? Ez a vírus itt fog velünk élni ameddig nem állítják elő a vakcinát, ezért menedzselni kell a helyzetet. De ez nem azt jelenti, hogy lezárjuk a gazdaságot, mert akkor beláthatatlan károkat teszünk a gazdaságban.

Egy McKinsey-tanulmány szerint a gazdaságok és társadalmak öt szakaszban reagálnak minden krízisre. Az első szakasz az azonnali problémák megoldása, a második pedig az azonnali cash management – a vállalkozásoknak nem számított más március-áprilisban, csak az, hogy készpénzben hogyan tudják kihúzni ezt a pár hónapot; fizetnek-e az ügyfelek, ők tudnak-e fizetni az alvállalkozóiknak, és így tovább. A harmadik szakasz a megoldás, a negyedik az operációs ellenállás, az ötödik pedig a visszatérés. Gyakorlatilag most itt tartunk, ezt kell jól menedzselni, hogy ez jól működjön. Ne legyen túl gyors, de túl lassú se. Ne legyen túl veszélyes, meg kell védeni az emberi életeket. Ugyanakkor idővel vissza kell térnünk a normális üzletmenetbe.

De itt felmerül a kérdés, hogy marad-e a régi normális, vagy lesz-e új normális?

Nos igen, mi az új normális... Bizonyos iparágakat nagyon-nagyon megüt a koronavírus-válság. A légitársaságokat, a hajózási vállalatokat, általában turizmust, a gasztronómiát... Ám bizonyos iparágakat nagyon-nagyon támogat és új lehetőségeket kínál

Fontos látni, hogy melyek azok az új iparágak, amelyek optimistán tekintenek a jövőbe, ebben az „új normális” helyzetben. A gyógyszergyárak, az összes orvosi műszert, orvosi védőfelszerelést gyártó cég számára a járvány például egy hatalmas lehetőség. Az elemzők szerint alapvetően a kiskereskedelemnek sem tesz rosszat ez a helyzet, ahogy high-technek, az orvosi fejlesztéseknek és az orvosi automatizációval foglalkozó cégeknek sem. De még a médiának sem feltétlenül okoz károkat, hiszen a nézettségek nőnek, a digitális média fellendült, a netes tévécsatornák szárnyalnak, jelentősen megnőtt az online média olvasottsága is... Tehát vannak iparágak, amik ennek a válságnak inkább a nyertesei lesznek.

Fel kell készülni a digitális világra és mindent digitalizálni kell!

Mi a helyzet, ha nem a gazdasági mutatókat nézzük?

Elképesztő diadala van a home office-nak. Nálunk az Iron Mountain-nél az otthoni munkavégzés nagyon régóta alapvető. Én 34 országért felelek, tehát fölösleges irodába járnom, már csak az időzónák miatt is... De most mindenki otthonról dolgozik. Bíróságok ítélkeznek digitálisan, közjegyzők szolgáltatnak online, általánossá váltak az e-receptek... Sőt, nekem most műtötték a térdem és a gyógytornám is digitálisan zajlik.

Ez egy aspektusból nagyon jó hatással van a gazdaságra: hatékonyabban lehet működni, kisebb költségekkel dolgozni, nem kell annyit ingázni. Ez mindenkinek óriási felüdülés és a cégeknek is komoly költségmegtakarítás lehet. Az egyik vezetőtanácsadó cég szerint a jelenleg home office-ban dolgozók 41%-a soha nem fog visszatérni az irodába, hanem otthon maradnak. A cégek rájönnek, hogy egy back office-os munkatárnak nem kell mindenképpen egy A-kategóriás irodaházból, a Duna-partról dolgoznia, hanem nyugodtan végezheti a feladatát az otthoni irodájából is.

Viszont közben még fontosabbá vált az a kérdés is, hogy hogyan tudjuk biztonságban kezelni az információkat, ami az elmúlt években amúgy is elég sarkalatos probléma volt.

Nagyon oda kell figyelni, hogy milyen pozíciót betöltő embernél engedhető meg az otthoni munkavégzés. Vannak, akik olyan titkosított dokumentumokkal dolgoznak, hogy nem fognak tudni bizonyos ügyféladatokkal hazamenni, vagy azokat digitálisan, távolról elérni.

A veszély valós. Egy áprilisi adat szerint február óta 37 százalékkal növekedett a cyber-támadások száma, míg a spameké 4300 százalékkal. Vagyis meg kell védeni a dolgozókat és az adatokat, erre pedig a cégeknek óriási befektetéseket kell majd eszközölniük!

Önök ebben hogyan tudnak segíteni?

A mi válaszunk erre a válságra, hogy próbálunk rá lehetőségként tekinteni. Nagyon sok digitális termékkel jelentkeztünk. Ilyen a digitális mailroom: mi intézzük az ügyfél levélfogadását és küldését, szkenneljük az iratokat, majd azokat digitálisan rendelkezésükre bocsátjuk. Nagyon sok ügyfél él vele. Nyugat-Európában számos kórháznak és egyéb egészségügyi szolgáltatónak dolgozunk, ők digitális és fizikai szolgáltatásokkal egyaránt élnek. Fizikailag tároljuk a védőmaszkokat és a fertőtlenítőszereket a raktárainkban, és ki is visszük őket oda, ahova kérik. Az összes orvos-beteg kapcsolatra vonatkozó dokumentumot beszkennelve biztosítjuk a rendelkezésükre egy digitális archívumban, amihez a beteg és az orvos egyaránt hozzáférhet. Ez számunkra lehetőség, de természetesen nekünk is oda kell figyelni a költségeinkre.

Le tudjuk vonni azt a következtetést, hogy ha ezt a bonyolult időszakot mindenki egy új lehetőségként kezeli, és él olyan szolgáltatásokkal, amiket önök nyújtanak, akkor gazdaságilag nem csak válságként, de új éra kezdeteként is felfogható?

Én így gondolom. Két-három éve minden cégvezető a digitális transzformációról beszél, hogy ki miként fogja végre elindítani. Mindenki kijelentette, hogy mekkora lehetőség, projektterveket tettek közzé, bankok nagy tanácsadókkal dolgoztak évek óta... Majd jött a Covid-19, egy nagy golyó, ami átnyomta az összes céget a fizikálisból a digitális világba. Mindenkinek adaptálódnia kellett, és nem voltak projekttervek vagy idő az átállásra. Egyik napról a másikra kellett ezreket áthelyezni otthoni munkavégzésre, mert a szolgáltatás nem állhatott le.

Az e-commerce is óriási löketet kapott, ami ismét hatalmas lehetőség. A jövőben mindent el lehet intézni e-kereskedelemben és online is mindent megvásárolhatunk. Az Amazon már olyan megterheléssel dolgozik az USA-ban, hogy nem is nyit új ügyfelek felé, mert nem bírná a kiszolgálásukat.

Mit javasol most egy vállalkozásnak?

Fel kell készülni a digitális világra és mindent digitalizálni kell! Bármikor előfordulhat, hogy megint karanténban kell menni, és ha nem elérhetőek az adatok digitálisan, ismét problémákba ütközhetnek az ügyfelek. Ezt nagyon jól realizálták az ügyfeleink, leginkább a bankok, biztosítók és a nagy multicégek, amelyek egyébként hatalmas mennyiségben digitalizálnak adatokat. A scanning centereink, ahol scanner operátorok szkennelenek fizikai iratokat, teljes kapacitáson működnek egész Európában. Mindenki látja, hogy a papíralapú gazdaság leáldozóban van és mindenre majd digitális iratot kell produkálni. Régen mindenki bajlódott a digitális aláírással és számlával, de most már szó nélkül elfogadnak egy e-mailt vagy digitális iratot egy hivatalos ügyben is, ami nagyon nagy előrehaladás.

A járvánnyal kapcsolatos és nagyon jó fejlemény a bankkártyás fizetés előtérbe kerülése is. Korábban hány olyan étterem volt, ahol csak készpénzben lehetett fizetni... A Covid-19 ezt is megváltoztatta. Senki nem akar készpénzzel fizetni, pin-kódot ütögetni és készpénzzel járkálni, mert az komoly egészségügyi kockázattal járhat. Meg is emelték a PayPass-limitét, csak a magasabb összegnél kell beütni a pin-kódot, de akár nem is kell már sehova kártyát vinni, Apple Pay-jel fizethetsz a telefonoddal. Ez a válság pozitív hatása a kormányok számára is, hiszen jelentősen csökkenti a feketegazdaságot.

Az oldalon elhelyezett tartalom az Iron Mountain Incorporated megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre.