A fa norvégul treet: találó elnevezés ez a norvégiai Bergenben épült 14 emeletes lakótömb számára, amely – hasonlóan a 10 emeletes melbourne-i Fortéhoz és a 9 emeletes londoni Stadthaushoz – a modern gerendaszerkezetek úttörője. Őket is túlszárnyalja a Brit Columbia-i Egyetem 18 emeletes diákszállója, és terveznek még ennél is ambiciózusabb, több mint 30 emeletes építményeket is. Ezek a szerkezetek mind hatalmas, előre gyártott és a helyszínen könnyen összeállítható fagerendákból, modulokból és panelekből készülnek.

A rétegelt-ragasztott gerendák átvehetik az acél helyét. Ezt a megoldást először 175 évvel ezelőtt brit templomok és iskolák építéséhez használták. Az 1990-es években Ausztriában született meg a keresztlaminált gerenda (cross-laminated timber, CLT) paneltechnológia, amelyet szilárdsága és hosszú élettartama miatt „új betonnak” neveztek. Mind a rétegelt-ragasztott falapok, mind a CLT egyre nagyobb figyelmet kap, hiszen csökkentik a munkahelyek, közösségi terek és lakóhelyek építésének klímahatását.

Az éghajlat szempontjából a fa mint építőanyag két fő előnnyel jár. Először is, a fák növekedésük során elnyelik és megkötik a szén-dioxidot, amely az építőelemként felhasznált faanyagban is ott marad. A száraz fa 50%-ban szénből áll, amely addig marad megkötve, amíg a fát használják. A ciklus folytatódik, amikor a fenntarthatóan kitermelt gerendák leváltására növesztett fák további szén-dioxidot kötnek meg.

Másodszor, ezeknek az anyagoknak az előállítási folyamata kevesebb üvegházhatású gázt termel, mint más alternatívák. A betonhoz és egyéb építőanyagokhoz felhasznált cement a globális kibocsátás 5-6%-áért felel, ami kétszer annyi, mint a légi közlekedésé. Az acél hasonlóan magas szén-dioxid-tartalmú: az acélgerendák gyártása 6–12-szer több fosszilis üzemanyagot igényel, mint a laminált falemezeké.

Emellett, amikor a faépület élete véget ér, a faanyag új életre kelhet más épületekben, komposztálható vagy fűtőanyagként használható. A Yale Egyetem egy 2014-es tanulmánya szerint a fával való építkezés jelentősen, akár 14–31%-kal is csökkentheti az éves globális szén-dioxid-kibocsátást.

Michael Charters építész az itt látható épületet Chicagóba tervezte. Charter azt vallja, hogy mivel Chicago volt a felhőkarcolók bölcsője, joggal lehetne a fakarcolók szülővárosa is, azaz az ipari fából épített, szén-dioxid-semleges szerkezeteké, amelyek nemcsak anyagban, de formában is átalakítják a városi építkezést. A képen a Chicagói Egyetem számára tervezett, többfunkciós épületegyüttes látható, amelyben könyvtár, médiatár, különféle méretű lakások, üzletek, sportközpont, parkoló, park és közösségi kert is található.

Na de mindez nem tűzveszélyes?

Az emberek általában azt képzelik, hogy fából nem lehet magas házakat építeni, és hogy a fa gyúlékonysága gondot jelent. Ám ahogy a reneszánszát élő fafeldolgozással kapcsolatos ismeretek nőnek, ez a nézet egyre inkább megkérdőjelezhető. Míg az acél meghajlik a tűzben, a fán elszenesedett réteg képződik, amely megóvja belső szerkezeti integritását. Az új nagy teljesítményű termékek tűzállóbbak, illetve jóval költséghatékonyabbak és erősebbek, mint a korábbiak.

A rétegelt-ragasztott falapok és a CLT kisebb lemezeket fognak közre, acélszilárdságú, összetett terméket hozva létre, amely nagyobb terhet képes hordozni, és sokkal magasabb épületekben is felhasználható. További előnyük, hogy az elemek előre legyárthatók, majd úgy szerelhetők, mintha egy hatalmas bútort raknánk össze. Így az építkezés gyorsabb, a költségek alacsonyabbak, jelentősen csökken az építési területekre jellemző szemét, zaj és forgalom is.

Három mérlegelendő fő tényező befolyásolja a faépítkezés előnyeit az alternatívákkal szemben. Először is, ha a fakitermelés helye az építési területhez közel fekszik, akkor korlátozottak maradnak a szállítási költségek, illetve kibocsátások. Másodszor, ha fenntartható erdőgazdálkodási módszerekkel termeljük ki a fát, óvjuk a  környezeti integritást, és biztosítjuk, hogy a lehető legtöbb szén-dioxidot tartsuk megkötve. Harmadszor, életciklusuk végén a fa építőanyagokat újra be kell építeni, vagy újra kell hasznosítani, esetleg komposztálással feldolgozni, így megelőzhető, hogy a fában megkötött szén-dioxid kiszabaduljon.

A japán Mie prefektúrában található Isze Dzsingú sintó szentélyt 20 évente lebontják és újraépítik hinokiból – ezt a fát rituális célra a közelben termesztik, a halottak, a mulandóság és a természet regenerációs erejének tiszteletére. Semmit sem dobnak el: minden egyes fadarabot más építményekbe építenek be, míg végül, mondjuk 200 évvel később, a templomkerti teaházban szolgál majd mint fabatka.

A faszerkezetek elterjedésének a legnagyobb akadálya az általános szemlélet. Számos építési szabályzat a fahasználatot csak négy, esetleg öt emeletig engedélyezi. A szabályozásnak fel kell zárkóznia a mérnöki újításokhoz, és fontos, hogy ösztönözze az innovációt, ne pedig akadályozza. A föld nem csupán ételt-italt ad nekünk, hanem kitűnő építőanyaggal is megajándékoz bennünket.

A fenti cikk a Paul Hawken Visszafordítható című könyvének szerkesztett részlete. A kiadványban kutatók, szakemberek és elkötelezett politikusok egy tudományosan alátámasztott, gazdaságilag rentábilis, előremutató javaslatcsomagot készítettek a klímakatasztrófa megállítására. A könyv 100 innovatív megoldást mutat be közérthető módon az élet különböző területeiről. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.