Eric Idle karrierje egy bentlakásos iskolából indult, majd a komédia, a televízió, a színház és a film világában teljesedett ki. Mindig nézd az élet napos oldalát című könyvében Idle a barátokról és nagy elmékről szóló anekdotákkal a korszak elképesztő kreativitását ragadja meg. Könyvében Eric különös humorral mesél karrierje fordulópontjairól - többek között legendás tévéműsoruk nevének eredetéről. Az alábbiakban ennek a könyvnek egy szerkesztett részletét olvashatja.

A Python sikerének titka

Hogy a hatvanas évek végén sugárzott rengeteg tévésorozat közül miért pont a Python aratott akkora sikert? Nos, fiatalok voltunk. És készen álltunk. Megfogadtuk Malcolm Gladwell tanácsát a tízezer órás felkészülésről (lásd: Kivételesek). Digitálisak és színesek voltunk – csak pár hónapon múlt, de ez rendkívül fontosnak bizonyult. A Python a digitális korszak kezdetén indult, ennek köszönhetően a show még ötven évvel később sem tűnik olyan porosnak, mint sok más fekete-fehér filmre forgatott társa. Az új technológiának köszönhetően finomíthatjuk a képet, így vizuálisan a sorozat még frissebbnek hat, mint annak idején, amikor a kőkorszakban először vetítették.

A Python nemcsak egyfajta humort képvisel, hanem különböző stílusok egész sorát. A színészek ugyanazok, az írók azonban folyamatosan cserélődnek, bár a néző sosem tudja, éppen kinek a kezében van a kormánybot. Szóval, van vizuális humor, verbális humor, okos humor, hülyeség, gorombaság, kifinomultság és pőre szemétség, és ezek folyton váltogatják egymást, így aztán mindenki megtalálja benne a maga számításait.

Plusz a BBC új műsoridőt nyitott nekünk vasárnap estére, amikor általában a lovon ülő királynő képe úszott be a képernyőre a készülék aznapi elsötétülése előtt. Akkor még ők sem tudták, de szép számmal akadtak, akik szívesen fennmaradtak este a pubok bezárása után is. Gyakran viccelődöm a „vezetőmentes komédiával”, de a BBC tényleg szabad kezet adott nekünk, különösen az elején – mire pedig mégis be akartak volna avatkozni, már túl késő volt.

De kicsoda Monty?

Bár nem tudtuk, mit akarunk, azt nagyon is tudtuk, mit nem. Semmiképpen nem akartunk egy tipikus, könnyed BBC-s szórakoztató műsort, amelyben valaki azt mondja, „És most valami egészen más”, aztán valami pöcs dalra fakad. Sőt mindettől olyannyira elhatároltuk magunkat, hogy lenyúltuk a szlogenjüket, és új jelmondatot csináltunk belőle. Mi voltunk az előző generáció szatirikus robbanásának antitézise. Nem foglalkoztunk aktualitásokkal (hogy a műsor időtálló maradjon), és a komédiánk általános formát öltött: típusokról szólt, nem egyénekről. De a viselkedésünk átjött.

Nem mondhatnám, hogy azonnali népszerűségre tett szert: panaszok érkeztek, a fejesek pedig gyűlölték, de kitöltött egy lyukat a programban, és a BBC bölcsen figyelmen kívül hagyta az elégedetlenkedőket. Így hát elstartolt a „Bagolynyújtó idő”. Így aztán elkezdődött az „Egy ló, egy kanál és egy lavór”. Így aztán elindult a „Merre tartasz, Kanada?” Így hát szárnyra kapott a „Varangymagasztaló pillanat”. Így hát kihajózott a „Nem hívhatsz egy műsort kukoricapehelynek”.

Még mindig nem volt címe a sorozatnak. A BBC-nél kezdtek begolyózni. A szerződésükben „Barry Took Repülő Cirkuszának” nevezték, mert ő hozta össze azt a végzetes tárgyalást. De minden forgatókönyvünknek más, és az ő szemükben rosszabb címet adtunk. Aztán július végén, amikor már forgott a sorozat, ultimátumot kaptunk: eljött az idő, hogy jegyeket nyomtassanak a közönségnek. Kellett nekik egy cím.

A Repülő Cirkusz mindnyájunknak tetszett, de abban már nem tudtunk megegyezni, hogy kinek a cirkusza legyen. Michael egy idős suffolki hölgyet, Gwen Dibley-t akarta meglepni azzal, hogy róla nevezi el a sorozatot, és bár ez vicces volt, jogi problémákba ütközött. Végül John javasolta a Pythont, én meg a helyi kocsmám, a Mappleborough Greenben álló Dog Inn egy bajszos-csokornyakkendős vendégének tiszteletére javasoltam a Montyt (a névadásra azért nem mindenki így emlékszik - a szerk.) A Monty a nagy brit tábornokot, Montgomeryt idézte, aki először aratott győzelmet a nácik fölött el-Alameinnél; továbbá úgy hangzott, mint a Soho sunyi színházi ügynökének neve. Tehát megállapodtunk a Monty Pythonban. De milyen legyen maga a show? Erről még mindig fogalmunk sem volt.

Eric Idle Mindig nézd az élet napos oldalát című könyvét itt rendelheti meg kedvezménnyel.