 © Stiller Ákos |
A víz sok esetben szinte láthatatlanná teszi az úthibákat, feltölti a réseket. Csak az tudja, mi vár rá pontosan, aki nap mint nap használja azt az útszakaszt. Mit tehetünk, ha nincs kellő helyismeretünk? Figyeljük a gyanakvásra okot adó jeleket. Például, ha nagyobb vízfelületet látunk magunk előtt, igyekezzünk kikerülni, vagy ha erre nincs lehetőségünk, akkor óvatosan válasszuk meg a sebességünket, hiszen nem tudhatjuk pontosan, mi fogad minket a víz alatt. Ha nagyobb sebességgel megyünk bele egy kátyúba, igen könnyen végzetes sérülést szenvedhet a gumink, de akár a felnink is. Ha ez bekövetkezne, mindenkép készítsünk fotót az eseményről, mert így talán könnyebb kártérítési igénnyel élni a helyi közútkezelőknél.
Ha nagyobb sebességgel érkezünk bele a tócsába, mint ahogyan a gumink képes lenne elvezetni maga alól a vizet, akkor autónk "felúszik", és szembesülnünk kell az úgynevezett aquaplaning hatással: vékony filmréteg keletkezik a gumik és az útburkolat között, kerekünk nincs kapcsolatban az úttal, megszűnt a tapadás, így aztán nem képes erő átadására. Autónk irányíthatatlanná válik. Ilyenkor a legrosszabb dolog, amit tehetünk, ha pánikba esve elkezdjük a kormányt jobbra-balra mozgatni, fogást keresve. Ha a menetiránytól eltérően kapaszkodik meg az autónk, elkerülhetetlen, hogy abban az irányban kicsapódjon a sávból, ami jelentheti az útszéli árkot vagy a szembejövő sávot is. Ez a jelenség leginkább a nyomvályúknál jelentkezik.
A helyes megoldás, ha ilyenkor erősebben megfogjuk a kormányt, és elvesszük lábunkat a gázról. A gázelvétel hatására az autónk bólintó mozgást végez, vagyis az eleje egy kicsit lesüllyed, így nagyobb terhelés kerül az első tengelyre. A nagyobb terhelés egyben nagyobb vízkiszorítást is eredményez. Ugyanide vezet a gázelvétel másik következménye, a csökkenő sebesség hatása is.
Cikkünk folytatásában kiderül, mit kell tenni, ha latyakos úton vezetünk. Kattintson ide.
