Szamócának hívtam piros színe után, nagyon szerettem. Kabrió volt, s amikor felálltam benne, úgy éreztem, mintha abroncsszoknya lenne rajtam - emlékezett vissza a HVG-nek egy korosabb bécsi asszony Steyr-Puch 500-as kisautójára, amelyhez az ötvenes években havi fizetésének közel tízszereséért, 24 ezer schilling körüli áron jutott hozzá. Egyike volt annak az 57 834 osztráknak, aki az 1957-1973 között gyártott kiskocsit megvette. A "Pucherlt", magyarán Puchocskát a Steyr-Puch és a licencadó olasz Fiat közti megállapodás alapján csak osztrák állampolgárok vásárolhatták, de azért került belőle külföldre is.

Az 50 esztendeje született Steyr-Puch 500-as története a második világháborúban kezdődött. Még javában dörögtek a fegyverek, amikor a grazi Puch cégnél dolgozó Wilhelm Rösche sziléziai mérnök - a háború utáni romeltakarítás szállítási igényeire gondolva - már azt tervezgette, hogy könnyű teherautókat, majd kisautókat kéne gyártani. Volt mire építeni: a céget 1889-ben kerékpárgyárként alapító Johann Puch a motorok után 1906-ban megkezdte az autók szériagyártását is a Graz-Thondorfban lévő üzemben. A termelés különösen az után futott fel, hogy a cég 1928-ban fuzionált a német Daimler leányvállalatával, az Austro-Daimlerrel, majd 1934-ben a felső-ausztriai Steyr városban működő kerékpár- és autógyárral, a Steyrrel, és Steyr-Daimler-Puch néven működött tovább.

A cég mindkét üzeme csúcsra járt a háború után. Steyrben gyártották a teherautókat, Grazban pedig a motorkerékpárokat - a személyautó-gyártás akkoriban nem volt időszerű. Rösche - akkor már műszaki igazgatóként - mégis szerződtette az ismert osztrák autótervező, Hans Ledwinke fiát, Erichet, aki neki is látott a kisautó megrajzolásának, az első változatoknál még teherautóra emlékeztető hátsó rakodórésszel. Számítása bevált. A gazdaság élénkülésével és az életszínvonal növekedésével lanyhult a motorkerékpárok iránti kereslet, és megnőtt az igény a személyautókra. A cég felmelegítette korábbi kapcsolatait a Fiattal, átvette az olasz gyár termékeinek importjogát, majd Steyr-Puch márkanév alatt hozzáláttak egyes Fiat-modellek összeszereléséhez.

1954-ben aztán - részben az ötletadó német Volkswagen mintájára - beindult az osztrák népautó hivatalos tervezése, a gyártás előkészítése. Százmillió schillingből modern szerelőcsarnokot építettek, de a drága beruházás elvitte az összes pénzt, s önálló karosszéria készítésére már nem futotta. Az olasz kapcsolatot felhasználva ezért átvették az olaszok által cinquecentónak nevezett és hamar népszerűvé vált, 1957 júliusában debütált - az idén felélesztett (HVG, 2007. július 7.) - Fiat 500-as nyers karosszériáját, amelybe saját gyártású négyütemű, kéthengeres boxermotort építettek. A torinóinál fürgébb - és hátul valamivel tágasabb - kisautó hegymenetben is szökellt, ki is érdemelte a Zerge becenevet. Az 1957. szeptember 30-án bemutatott első változat 16 lóerős volt, később a motor 40 lóerősre izmosodott. Az első években kizárólag nyitható szövettetővel készült, majd megjelent a sportváltozat kemény tetővel, a kicsit nagyobb 650-es, a kétféle 700-as, a kombi, az 1967-ben piacra dobott új 500-as vagy az 500 S jelű modell. Nemcsak a lakosság kedvelte, bekerült a közszolgáltatásba is, az autóklub például sárga angyalként futkározott vele, az óránként 140 kilométeres sebességre képes változat pedig a rendőrség számára készült.

Tízéves korában fiatalításon ment keresztül, megfordították például az öngyilkosnak nevezett, elölről nyíló ajtót (az olaszok már 1965-ben végrehajtották ezt a módosítást). A kezdetben 24 ezer, később 32 ezer schillingért árult járgány a hasonlóképpen legendássá vált Citroen 2CV-nél és a Renault 4-esnél is olcsóbb volt, a VW Bogara pedig 30 százalékkal került többe.

Az ausztriai jólét növekedése nyomán lanyhult a népautó iránti érdeklődés. 1972-ben felváltotta a Puch-motorral szerelt Fiat 126-os, 1975-ben pedig a projekt végleg lezárult. A rajongás azonban nem szűnt meg, Grazban múzeumot kapott a kisautó, Ausztriában és több európai országban - így Magyarországon is - működik Steyr-Puch-klub. Ma is élénk az érdeklődés a jó állapotú, kultikussá vált autók és alkatrészeik iránt, egy-egy szebb járgányért akár 15-20 ezer eurót is megadnak.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS