A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A német sajtó és persze a helyi szakszervezet keserűen kommentálja a jó ideje lebegtetett, 3-4 ezer munkahely megszűnésével járó döntést, s élesen bírálják a villámos márka anyavállalatának, az amerikai General Motorsnak (GM) a lépését. Mint emlékeztetnek, ott készül az Opel egyik kellendő modellje, a Zafira minibusz, s azt is felemlegetik, hogy a dolgozók már évek óta belementek abba, hogy állásaik megőrzéséért cserébe nem emelkedik fizetésük, nem kapnak karácsonyi prémiumot. A GM viszont azzal érvel, hogy a patinás Bochum (a sors fintora, hogy a gyártómű éppen ezekben a napokban ünnepli fél évszázados fennállását) elavult, az átlagéletkor túl magas, így nagyon drágán termel.
Ez azonban alighanem csak az igazság egy része. Az Opel egyike azoknak a nagy európai márkáknak, amely már eddig is milliárdos veszteségeket szenvedett a telített és a recesszióval küszködő európai autópiacokon. Egyes adatok szerint a GM-Opel csak az idén 1,8 milliárd dollár hiánnyal zárhat Európában. A vén kontinensen néhány éve még közel összesen 16 millió négykerekű talált gazdára, az idei forgalom 12 millió egység alá süllyedhet. Mindez érzékenyen érinti a többi tömegautó-gyárat, így a Peugeot is gyárbezárást, a Fiat pedig nagyarányú leépítéseket fontolgat. Az Opel helyzetét azonban különösen nehezíti, hogy anyavállalatának nem áll érdekében beengedni európai érdekeltségeit az élénkülő amerikai, de legfőképpen a jól menő távol-keleti piacokra. Ha így tenne, saját gyárainak, illetve a megboldogult dél-koreai Daewooból lett Chevroletnek csinálna házon belüli nagyobb konkurenciát.
A nyugat-magyarországi gyár most kapcsol rá igazán.
Stiller Ákos
Az Opel mindenesetre most látványos modelloffenzívával, költségcsökkentéssel, s az olcsóbérű keleti országokba irányuló termelés-kihelyezéssel válaszol a kihívásokra. Azt lehet mondani, hogy e stratégia egyik nyertese a szentgotthárdi motorgyár, amely az 500 millió eurós gyárbővítő beruházás után most futtatja fel az újgenerációs motorok termelését. Az idei évre várható 300-320 ezer erőforrás közel kétharmadát az USA és a mexikói GM gyáraknak szállítják, de tízezres szériában kínai és dél-koreai exportrendeléseket is teljesítenek. Úgy tűnik tehát, hogy az Opel strukturális bajai ellenére Szentgotthárd jövője biztosított: 2013-ban az úgynevezett flex, vagyis a különböző motorokat azonos gyártósoron megmunkáló csúcstechnikájú üzemben már elérik a félmilliós szériát, s az 1,6-1,8 literes benzinesek után jönnek a dízelek, s a három, illetve négyhengeres egyliteresek is.
