A ’70-es évek végén egyre jobban szúrta a szemét a Renault vezetőségének, hogy nem tudják megszorongatni a raliversenyeken sikert sikerre halmozó Lancia Stratost, ezért úgy döntöttek, hogy új ellenfelet terveznek neki.

A választásuk a legnépszerűbb modelljükre, a Renault 5-re esett, amiből középmotoros, hátsókerék-hajtású raliautót faragtak Turbo néven. A homologizációs szabályok viszont utcai kivitelt is megköveteltek a versenyautókból, így a Renault 5 Turbóból 400 darab közúti használatra szánt példányt is legyártottak, amiket hamar elkapkodtak.

RM Sotheby's

Spéci karosszériával és beltérrel szerelt, kisszériás kivitel révén viszont meglehetősen drága volt a gyártása, azonban a franciák mindenképpen folytatni akarták, ezért a Turbo 2 néven bemutatott újabb kivitel már jóval több olyan alkatrésszel készült, amelyek az alapmodellből érkeztek, így jelentősen olcsóbb tudott lenni.

Szerencsére a középmotoros elrendezés és a hátsókerékhajtás változatlan maradt, ahogyan az egy tonna alatti tömeg is. Ehhez az 1,4 literes, négyhengeres benzinmotor 160 lóereje társult, ötfokozatú manuális váltóval párosítva, mindez 6,9 másodperces 0-100-as sprinttel és 200 kilométer/órás végsebességgel ruházta fel a szuperminit.

RM Sotheby's

A műszaki csemegék és a háttérsztori ismeretében érthető, hogy manapság kedvelt típus a gyűjtők körében a Turbo 1 és a 2, melyek közül utóbbiból árvereznek el februárban egy hibátlan állapotú példányt Párizsban. Az 1983-as gyártási év ellenére a futásteljesítménye el sem éri a 6000 kilométer, így szinte újnak számít, az egyetlen utólagos változtatás pedig a bőrülés, de ez annyira illik az összképbe, hogy talán nem is hátrány, hanem inkább előny.

RM Sotheby's

RM Sotheby's

RM Sotheby's

RM Sotheby's

RM Sotheby's

RM Sotheby's

Aki pedig nem csak az utcai, de a versenyváltozattal is kibővítené a gyűjteményét, az akár egy 1981-es gyári versenyautóra is licitálhat ugyanezen a párizsi aukción. A Group 4 és Group B homologizációs papírokkal is rendelkező példány egyike a 20 darab „Tour de Corse” versenyautónak.

A pályafutása meglehetősen kalandos, hiszen a gyári Renault csapat egyik autójaként az 1981-es Monte Carlo ralin csúnyán összetörték. Ezután a görögországi Renault importőr vezérigazgatója vette meg, aki felújítatta, majd megszerezte vele a 8. helyet a ’82-es Akropolisz ralin.

RM Sotheby's

A B-csoportos szabályváltozások miatt a görög tulajdonosa ezután a Renault Sport francia központjába küldte a kocsit felújíttani, ’83-ban pedig már rajhoz is állt vele, majd eladta egy görög versenyzőnek. Szerencsére az évtizedek során sikerült megőrizni a gyári állapotot, így ma bármelyik hivatalos veteránautós versenyen rajthoz lehet állni vele, a 220 lóerős motorjának köszönhetően pedig még versenyképes is.

RM Sotheby's

RM Sotheby's

RM Sotheby's

RM Sotheby's

RM Sotheby's

RM Sotheby's

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.