Számos ok, köztük a sok évtizednyi háborúskodás és a diplomáciai elszigeteltség is szerepet játszott abban, hogy a kelet-afrikai ország fővárosa a kerékpárosok paradicsomává vált. Asmara utcáin kevés a pöfékelő autó, szöges ellentétben Afrika többi, közlekedési dugók és zsúfoltság által sújtott fővárosával.

A félmilliós Asmarában azért ülnek a kétkerekűre, mert a nélkülözések és a magas importvámok miatt nem telik autóra, drága az üzemanyag, ha egyáltalán nem hiánycikk. A kerékpározás az utóbbi húsz évben a kultúra részévé vált – nyilatkozta egy fiatalember a  BBC-nek, amely riportot közölt a városi bringázásról.

A kerekezés élmény lehet a városban, amelynek nemcsak az éghajlata kedvező a testmozgáshoz. A másfél évszázados olasz gyarmati múlt örökségeként rengeteg az art deco stílusú épület, ami nemrég az Unesco világörökségévé is vált. De nemcsak gyönyörködni lehet az építészetben a biciklizés közben, az is feltűnik, hogy milyen sok a kerékpárjavító műhely. A kerékpárok és az alkatrészek importja ugyanis szintén drága, ezért Eritrea megtanult önellátó lenni a kétkerekűek karbantartása terén is.

Az eritreaiak mindenféle fajta és színű kerékpárt használnak, és nyeregbe pattan fiatal és idős, nő és férfi, sportoló és háziasszony. A bicicletta – ahogy az olaszból átvették a kerékpár elnevezését – sokszor életet ment, hiszen a tömegközlekedés sem az igazi, tömegek várakoznak az állomásokon a zsúfolt és öreg buszokra, amelyekre feljutni nem könnyű.

A versenykerékpározás a nemzet büszkesége, ezért is szerepelnek oly remekül az eritreai bringások a nemzetközi versenyeken.