Hogyan válasszunk igazán jó sonkát, és mire figyeljünk vásárláskor? Mi a különbség a gyors- és a lassú pácolás között, és hogyan befolyásolják ezek az ízt és az állagot? Hol találjuk a legjobb minőségű sonkákat, és milyen fűszereket érdemes tenni a főzővízbe? Tanácsok és praktikus tippek a tudatos bevásárláshoz és elkészítéshez.
Gordon Ramsay üvöltözése évtizedekig szórakoztatta a népet a képernyőn, a Noma botránya pedig most uralja a sajtót. Az egyik fikció volt, a másik nem – de mindkettő ugyanarról győzte meg a világot: hogy a konyha így működik. Igaz ez? Lehet-e magas színvonalú konyhát vezetni félelemkeltés nélkül? És ha igen, miért tart olyan sokáig, hogy ez a szemlélet utat törjön magának?
A növényi alapú élelmiszerek iránti kereslet világszerte növekszik, és a fogyasztók egyre inkább az egyszerű, természetes összetevőkből készült termékeket keresik. A kenhető krémek piacán is egyre nagyobb az igény az olyan alternatívákra, amelyek túlmutatnak a hagyományos ízeken. Egy magyar márka, a Tormaricum Kft., most egy meglepő irányból hoz frissítést: a jól ismert tormát zöldségekkel párosítva új kategóriát teremt a szendvicskrémek világában.
Egy londoni bárpulttól az Amalfi-partig ívelő történet érkezett egy estére Budapestre. Az Altamura Distilleries és a Collective Warehouse meghívására a Múzsa bárban vendégeskedett Salvatore Calabrese és Federico Pavan. Calabrese – akit a szakma egyszerűen csak maestróként emleget – 1966 óta dolgozik a bárvilágban, története egyben a modern koktélkultúra története is. Pavan tizennégy éve áll mellette: előbb tanítványként, ma már alkotótársként.
Budapesten kitört a ramenforradalom: sorra nyílnak a ramenezők, van, aki órákat képes várni, hogy megkóstolja a japánok mára kultikussá vált levesét. A húsleves országában tökéletesen meg tudjuk érteni, miért rajong a fél világ egy ilyen ételért – kis gyorstalpalónk a ramenhez.
Kaviár helyett zeller, libamáj helyett gomba – a két Michelin-csillagos Horváth étterem séfje nem vegetáriánus, mégis igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy zöldséggel és gombával sokkal izgalmasabb dolgokat lehet alkotni a konyhában, mint állati eredetű alapanyagokkal. Az Ausztriában, a magyar határ mellett felnőtt Sebastian Frank nemsokára Budapesten, a Salt étterem konyhájában mutatja be „fuck caviar” nevű menüjét. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele arról, miért ragaszkodik mindenki a bevált rutinhoz, és miért a zeller a tökéletes hozzávaló.
Volt kollégái szerint René Redzepi toxikus légkört teremtett a Nomában.
Sokáig az alkoholmentes bor a „majdnem” kategória volt. Majdnem olyan, mint az igazi. Majdnem élmény. Majdnem bor. A Juhász Testvérek Pincészete szerint ennek az időszaknak vége.
Mi történik az étellel, mielőtt elénk kerül? Milyen zenét hallgatnak a konyhán, mit nassolnak, miről beszélgetnek, hogyan telik a dolgozók mindennapja kezdéstől a zárásig? Februárban egy hetet töltöttem a Hilda étterem konyháján, hogy megnézzem, milyen utat járnak be az alapanyagok, mielőtt a vendég tányérjára kerülnek, miért fontos, hogy jól tartsuk a kést és hány ember odaadó munkája van egy fogás mögött.
A tavasz első és legizgalmasabb vadnövénye korábban érkezik, mint valaha. A medvehagyma szezonja rövid, illata félreismerhetetlen, íze pedig olyan, amiért évente egyszer mindenképpen érdemes kimenni az erdőbe. Nem kell hozzá sem különleges felszerelés, sem botanikusi végzettség – csak egy kosár. Ahhoz azonban, hogy az ember valóban jól járjon, érdemes tudni néhány dolgot – a szezonról, a növény egyes részeiről, a lelőhelyekről, és arról, hogy mit ne szedjünk le véletlenül helyette. Kirándulásra fel!
A volt munkatársak szerint a Nomát vezető René Redzepi arcon ütötte az alkalmazottakat, konyhai eszközökkel döfte meg, és a falhoz lökte őket.
Ma már szörnyű belegondolni, hogy a 19. század első feléig semmilyen alternatívája nem volt az anyatejes táplálásnak – azóta viszont a csecsemőkön kívül a felnőtt katonák számára is nélkülözhetetlen élelmiszer lett a tejpor. Mellesleg hozzájárult ahhoz is, hogy megszülessen a tejcsokoládé. De miért ilyen későn terjedt el a nyugati világban, ha minden rendelkezésre állt az elkészítéséhez? Mit adott nekünk a Nestlé? És legfőképp: utánozhatjuk a svájciak meg az oroszok tudását?
Ha van étel, amely egyszerre szimbolizálja a magyar puszták ízeit és a polgári konyha eleganciáját, az a gulyás. Bár igazi kulturális ikon, egyre kevesebben főzik otthon, és egyre nagyobb kihívást jelent jót találni belőle a városban. Mitől lesz igazán finom és autentikus?
Az elmúlt években látványosan átrendeződött a magyar vendéglátás térképe: éttermek zártak be, koncepciók váltották egymást. A kérdés ma már nem az, hogy lehet-e jó éttermet csinálni, hanem az, hogyan lehet hosszú távon fenntartható modellt építeni. Ebben a közegben kap egyre hangsúlyosabb szerepet az éttermi tanácsadás. Kiss O’Shea Dániel vezetett be minket az éttermi tanácsadók munkájába egy új éttermi koncepció kialakítása kapcsán.
A miniszterelnök az elmúlt hetekben gasztroinfluenszeri babérokra kezdett törni, nem szem elől tévesztve, hogy talán a szavazóhoz is a gyomrán keresztül vezet a legrövidebb út. Mire elég a kampányfogás, ha terítékre kerül?
Szintet lépett a legnépszerűbb fogyasztószer, amely immár tabletta formában is elérhető. A pirula elhiteti a szervezettel, hogy kevesebbtől jóllakott, ami azt is jelenti, hogy a népszerű étteremláncoknál kisebb adagokat és más jellegű fogásokat keresnek a vevők. Többen viszont tovább mennek az életmódváltásban és egyenesen a frászt hozzák az élelmiszeripari befektetőkre.
Csokoládé minden mennyiségben – a tábláktól a trüffelig, a kísérletező bean-to-bar csodáktól a pohárba öntött kávés kakaós élményekig. Az egyik legromantikusabb alapanyag évezredek történelmét hordozza magában, és a Valentin-nap tájékán végre egy kis időre a rivaldafénybe kerül.
A Rózsavölgyi Csokoládé több mint húsz éve kutatja azt, hogyan válik egy egyszerű termés, a kakaóbab komplex gasztronómiai alapanyaggá. Csiszár Katalinnal beszélgettünk a csokoládé készítésének látható és láthatatlan folyamatairól, a bean-to-bar filozófia kihívásairól, valamint arról, hogyan formálja a globális változás a legfinomabb ízek jövőjét.
A Kalória Gödöllői Gyermek- és Közétkeztetési N. K. Kft. késve tudta kiszállítani a keddi az ebédet ugyanis újra kellett főzniük azt.
