Leszarnám én, hogy ott vagyunk-e a futball-vb-n, de most rengeteg pénzből nem vagyunk ott. Miközben a gyerekeim kívül-belül rothadó iskolába járnak. Elnézést azoktól, akiknél sebeket tép fel ez az ostoba kiesés. Biztatásul: nem csak foci lesz. Kap mindkét oldal.
Az ország két, sok szempontból különböző helyszínén – a budapesti körúton és Miskolc külvárosában – szinte egy időben történt két olyan erőszakos incidens, amelyek végül halállal végződtek. Közös pont a tragikus eredmény, a jogi megítélés azonban gyökeresen eltérő.
A tekintélyelvű hatalom természetéből kifolyólag nem tud biztonságos gyermekvédelmi rendszert kiépíteni és fenntartani, hiszen ahhoz a vezetőinek szembe kellene néznie – és el kellene ismernie – az elnyomásból, és nagyrészt a férfi felsőbbrendűségből származó károkat.
A kapitalizmus ezen késői korszakában – különösen decemberben – nincs kímélet, csak fogyasztás. Eszünk és lelkünk megőrzésére viszont lehet tenni kísérleteket például színház-, mozi- vagy koncerttermekben. Budapesten van még jó pár.
Miért piros dobozban érkezik a brit költségvetés, mióta nem Tokió a világ legnépesebb városa, ki tagadhat meg parancsot, milyen szupersztárok vállalnak esküvői fellépést, miért esznek pulykát hálaadáskor? Körkép az e heti Kilátóból.
Jókora áremelkedést láttunk az elmúlt egy évben, viszont hacsak nem történik valami nagyon nagy meglepetés, akkor hamarosan sokkal szebbek lesznek a számok. A részletekből kiderül, hogy ehhez néhány ár- és adóemelés elhalasztása, valamint a világpiac szerencsés helyzete is kell, és a nehézségeknek sincs még vége.
Óriási bikapiac közepén vagyunk, az idei tőkepiaci mozgásokat egyértelműen a mesterséges intelligencia körüli láz határozta meg az Egyesült Államokban. Az elmúlt hetek korrekciója ellenére továbbra is látványos felülteljesítés jellemzi ezt a piaci szegmenst – másképp fogalmazva: a tőkepiac sokkal rosszabb állapotban lenne az AI-sztorik nélkül. De meddig tart a lelkesedés? Meglátásom szerint nincsenek igazán jó, biztos válaszok, ugyanakkor érdemes felidézni néhány elgondolkodtató történelmi analógiát.
Miért kell a cégvezetőknek felkészülniük az AI-irányított riválisokra?
Meddig maradhat hivatalában Zelenszkij hivatalának népszerűtlen vezetője, miért esett egymásnak Kína és Japán, milyen nyugdíjreformokra lenne szükség, hogyan képesek életben maradni megmérgezett állatok és mit érdemes tudni Nigel Farage múltjáról? Itt a friss Kilátó.
Korábbi, Z generációról szóló hírlevelünk a vártnál sokkal hevesebb vitát váltott ki, ami rávilágított, hogy milyen mélyen élnek bennünk a generációs címkék. Ma, amikor akár négy generáció dolgozik együtt, ez a címkézés alááshatja a kollaborációt, ami komolyabb vezetői kihívást jelent. Mi lehet a megoldás? Álláspontunk szerint az, ha a címkék helyett az egyéni készségekre és a valódi emberi potenciálra figyelünk.
Állítólag Ferdinand Porsche azt mondta, hogyha nem biztosította volna magát a devizaárfolyam mozgások ellen, akkor sokkal gazdagabb lenne – viszont háromszor csődbe ment volna. Még Porsche is szegény.
A Tisza Világ applikációból kikerült személyes adatok gátlástalan kormányzati kampánystratégia eszközévé váltak, a helyzet pedig a megtépázott magyar jogállamot sem kíméli. A hatalom a zűrzavar uralásával igyekszik kontrollálni az eseményeket, de kérdéses, valójában ki irányít.
Ott voltam Michigan államban Donald Trump utolsó rallyján, és ott voltam Győrben, Orbán Viktor országjáró turnéjának első állomásán. Mostanra nagyjából annyi maradt a választók szabad akaratából, hogy „majd én eldöntöm melyik propagandának akarok bedőlni”. Az én propagandám, az én döntésem.
A Radioheadről elsőre keveseknek juthat eszébe a felemelő, örömteli vagy rommá táncolható jelző, pedig a zenekar a hiperlelkes közönséggel együtt ezt a hangulatot hozta az amúgy esős Madridba – és ezzel aláhúzta, miért van szükség rájuk ma is.
Kinek adtak először kezdetleges útlevelet, hány ezer évre szól a leghosszabb börtönbüntetés, jön-e a jégkorszak, milyen veszélyt jelent az űrszemét, s melyek a pápa kedvenc filmjei? Körkép az e heti Kilátóból.
Véget ért a rekordhosszúságúra nyúlt amerikai kormányzati leállás. A 42 nap során a statisztikagyár is bezárt, kulcsfontosságú adatokat nem számoltak ki, és nem publikáltak, a meg nem jelent adatok listája napról napra egyre hosszabb. Érdemes az így kialakult adatsivatag hosszú távú következményeivel is számolni.
Egy tökéletes szakmaisággal elkészített statisztikát is csúnyán félre lehet érteni, ha nem elég jól magyarázzák el, miről szól pontosan. Álljon itt ennek néhány nagyon különleges, első ránézésre kimondottan félrevezető példája!
Mindenki kétharmados győzelemre hajt, az aranynak ez idén már sikerült. Az év eleje óta október közepéig a dollárban számolt ára hozzávetőleg a kétharmadával ment fel, folyamatosan újabb történelmi csúcsokat döntögetve – majd az elmúlt hetekben korrigált egy jót.
A Boston Consulting Group augusztusi jelentése aláhúzza: nem pusztán „zöldügyről” van szó. Ez a divatipar egyik legnagyobb kiaknázatlan üzleti lehetősége.
Már nem is az államok egymás közötti küzdelme veszélyezteti leginkább a demokráciát, hanem a technológiai cégek élén álló akaratos milliárdosok. Hogy miként lehet megküzdeni velük, arról a Carnegie Alapítvány elemzése árul el részleteket. Ha már válságok, akkor még egy tanulmány, amely bebizonyítja, ha a férfiak engedik, a nők inkább értenek a béketeremtéshez és fenntartásához, mint a kakaskodó alfahímek. Bár már elmúlt Halloween, nem csitulnak a viták arról, elfogadható-e a keresztény világban ez az ünnep, ami mint a The Conversation cikkéből kiderül, nem is annyira pogány, mint sokan állítják. Két cikk a pénzről: az egyik arról, hogyan szállja a meg a digitális szex világát a mesterséges intelligencia, a másik arról, hogy Marseille-ben kik juthatnak igazi ételcsodákhoz egy euróért.
