A környezettudatosság erőfeszítéssel is jár, a pandémia azonban nyitottabbá – és tudatosabbá – tette az embereket. Addig azonban nem lesz zöld váltás, amíg ebben akár a cégek is nem érdekeltek üzletileg. Hogy mennyire járunk még ettől messze? Vélemény.
A világjárvány miatt kevesebb fosszilis tüzelőanyagot égettünk el. Ennek jelentős egészségügyi hatását a kutatók szerint hónapok, sőt, évek múlva is érezhetjük.
Számtalan olyan, a konyhánkban keletkező hulladék van, amiből még főzhetünk: a svéd áruházlánc egy ingyenes szakácskönyvet tett közzé, amivel felvehetjük a kesztyűt a pazarlás ellen.
A koronavírus-járvány idején ugyan máshol keletkezik élelmiszerhulladék, mint korábban, csökkenésről azonban nincs szó. Ráadásul a környezeti kár szempontjából a kidobott élelmiszer ugyanolyan rossz, mint a műanyag, és a hasznosítás kapacitásai is végesek. De mi a megoldás?
Tudósok egy csoportja szerint a tények és a kitaláció összemosódása jelentősen hátráltatja azokat a hosszú távú célokat és döntéseket, amikre szükség lenne azért, hogy élhető maradjon a bolygó.
Növényi alapú, szezonális alapanyagokból dolgozó éttermek, minimálisra csökkentett hulladék: a koronavírus-járvány és a rendkívül nehéz helyzet sem fékezett meg néhány hazai vendéglátóhelyet abban, hogy fenntartható(bb)an működjön.
A koronavírus-járvánnyal a házhozszállítás és így az étel- és italtárolók piaca is felpörgött, miközben hamarosan eljön a határideje az egyszer használatos csomagolóanyagok betiltásának. Az alternatívák azonban, ahogy a példákon is látjuk, nem feltétlenül jelentenek minden szempontból jobb, olcsóbb, és zöldebb lehetőséget.
Míg az emberek többségének prioritás, egy 26 országban végzett felmérés szerint a magyarok azok között vannak, akiknek kevésbé fontos a fenntarthatóság. Még a Közel-Kelettől és Törökországtól is elmaradunk.
Két, túlbonyolított stratégia is foglalkozik azzal, hogyan csillapítsák a forgalmat a fővárosban, csak az marad ki, ezt hogy kívánják elérni. A korábbi hibákból pedig nem tanult az önkormányzat. Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnökének és Tóth Csaba, a csoport szakértői testületének tagjának véleménycikke.
A koronavírus-járvány idején felértékelődött a helyi élelmiszerek fogyasztása - hallottuk sokszor. Egy évvel a járvány kitörése után annak jártunk utána, beigazolódott-e az a jóslat, miszerint az emberek szívesebben vásárolnak közvetlenül a termelőktől, sőt, akár maguk is termelni kezdenek.
A század végére teljes egészében mediterrán körülmények várnak a magyar bortermelőkre. Aggodalomra ugyan lehet és van is ok, de még ne temessük a borászatot. Míg egyes borszőlők termelése sokkal bizonytalanabbá válik, a vörösborok esetében a minőség és a versenyképesség javulásával is lehet akár számolni. De ehhez is biztosan szükség lesz alkalmazkodásra, egyebek között új fajták bevonására, különböző klónok használatára, új dűlők kialakítására. A fogyasztóknak pedig azt kell megszokniuk, hogy nem várhatunk el konstans minőséget, ízélményt és mennyiséget a hazai borászoktól, miközben folyamatosan a fejük felett lebegnek az időjárási szélsőségekből adódó veszélyek és befolyásoló tényezők.
Nagyon nem mindegy, milyen energiaforrással működtetnek egy műhúst előállító labort, ugyanis akár nagyobb is lehet az üvegházhatású-gáz kibocsátása, mint a hagyományos hús esetében.