hvg.hu: Honnan jött az illatok szeretete? Gyerekkorában folyton magára fújta az anyukája parfümjét?

Minya Viktória: Igen, rendszeresen „lenyúltam” anyukám parfümjeit, de maga az illatok iránti vonzódás már jóval hamarabb elkezdődött. Számomra a legfontosabb, legmeghatározóbb momentum az volt, amikor először megfordult a fejemben, hogy miként konzerválhatnék egy illatot. Hatéves lehettem, amikor a telkünkön apukám nyírta a füvet, és emlékszem, hogy a tavaszi szellő, a levágott fű illata olyan különlegesen kellemes harmóniát alkotott, amitől határtalanul boldognak éreztem magam. Mindenképpen üvegbe akartam zárni ezt az illatot, hogy magam és a mások számára is bármikor elérhető legyen. Anyukámtól kaptam egy barna gyógyszeres üveget, abba kezdtem el kicsavarni a füvet. Ez persze aztán pár óra elteltével megbuggyant, de jóval később kiderült, hogy egy kicsit újra feltaláltam egy kivonatolási technikát.

hvg.hu: De innen még nem vezetett egyenes út ahhoz, hogy komolyan foglalkozzon ezzel.

M. V.: Tinédzserként már szinte mániákus voltam, parfümmintákra költöttem az összes zsebpénzemet, a barátnőimmel állandóan parfümériákba jártunk. De a szüleim – akik egyébként pénzügyi területen dolgoztak – azt szerették volna, ha van a kezemben egy „normális” szakma, így végül közgazdász diplomát szereztem. Amikor az utolsó évemet jártam az főiskolán, akkor jött egy lehetőség, hogy Erasmusszal kimehetek Párizsba. Kint úgy éreztem, eljött az én időm, hogy olyan dologgal foglalkozzak, amit igazán szeretnék. Sokáig gondolkoztam azon, mi az, amihez van affinitásom, ami hosszú távon le tud kötni, és egyszer csak „összeállt a kép”, hogy gyakorlatilag az egész életem a parfümök irányába mutat, innentől kezdve pedig nagyon elszánt voltam.

hvg.hu: Hogy került komolyabb kapcsolatba a parfümökkel?

M. V.: Kinéztem a Grasse-i parfümiskolát a francia Riviérán, aminek csak egy szépséghibája volt: borzalmasan sokba került. Egy-egy ilyen orr-képzésnek milliós nagyságrendű a tandíja, ezen felül a megélhetésemet is fedezni kellett. Hogy megvalósítsam az álmaimat, humánerőforrás területen kezdtem el dolgozni Párizsban, és évekig gyűjtögettem. Ráadásul nagyon szigorú az iskola felvételi rendszere, évente összesen 12 hallgatót vesznek fel a hatalmas túljelentkezés ellenére. Páratlan szakmai tapasztalatokra tettem később itt szert, a parfümkreáció elsajátítása előtt az összes nyersanyagot meg kellett tudni például különböztetni. Itt több száz, ezer illatról beszélek, rendszeresen vaktesztekkel gyakoroltunk. Ezután kezdtünk el parfümöket analizálni, ugyanis meg kell tudni állapítani, melyikben milyen nyersanyagok vannak. Az persze alap, hogy a rózsa illatát felismered, nekünk azt is tudni kell, hogy a több száz rózsaillatú molekula közül, pontosan melyeket használták.

hvg.hu: Azt gondolná az ember, hogy aki egy ilyen helyen végzett, annak nagyon könnyű utána a szakmában elhelyezkednie.

M. V.: Nagyon komoly a verseny egy-egy szabad pozícióért. Én azért kerültem be viszonylag könnyen egy-egy céghez, mert megnyertem egy nemzetközi parfümkreációs cég által kiírt versenyt, és ezután voltak, akik felfigyeltek rám a szakmában. De mondhatjuk, hogy ennek ellenére is hátrányos helyzetből indultam. Volt például olyan osztálytársam, aki már ismert parfümdinasztiába született bele. Nekem sokkal többet le kellett tennem az asztalra, hogy bizonyíthassam: helyem van ebben a szakmában.

hvg.hu: Hogyan születnek meg a parfümök? Mennyi idő alatt készülnek el?

M. V.: A nagy divatházak parfümjei mögött úgynevezett kreációs cégek dolgoznak. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy mondjuk a Dior megkeres több ilyen céget, mert új illatot szeretne bevezetni. Megmondja, melyik korosztályt akarják megcélozni, milyen érzetet közvetítsen az illat, milyen hangulata legyen, és sokszor azt is kikötik, milyen nyersanyagokat akarnak az új parfümbe, vagy éppen mi az, amit semmiképp sem lehet használni. Az alkotási folyamat legvégén a kész illatanyagot szállítják le a megrendelőnek. Az nagyon vegyes, hogy mennyi időnk van egy-egy ilyen illat megalkotására, általában pár hónap. Az ma már nagyon ritka, hogy a megrendelő egy évet tud várni, de azért van pár kivétel.

hvg.hu: Mi volt az a pont, amikor azt érezte, ez már nem elég, saját márkát akar?

M. V.: A megrendelő azt is megmondja, hogy az illatkoncentrátumnak mennyi lehet a maximum ára. Én nem szerettem ármegszorításokkal dolgozni, hiszen így nagyon sok mindent alapból nem használhattam az alkotás során, például az olyan természetes és drága anyagokat, mint az írisz-, a jázminkivonat. A rózsaolaj ára kilogrammonként másfél millió forint, ezt nyilván nem lehetett nagy mennyiségben használni. Olyan ez, mintha egy festőnek azt mondanák, hogy bizonyos színeket ne használjon, vagy csak keveset használjon belőle, mert túl sokba kerül. Szerettem volna kompromisszumoktól mentesen alkotni, ezért határoztam el, hogy saját céget alapítok.

hvg.hu: Sok akadályba ütközött, amíg létrejött a saját cége?

M. V.: Nagyon nehéz volt, gyakorlatilag minden közbejött, ami csak közbejöhetett. Maga az alkotási folyamat sem egyszerű, hiszen sorozatos kudarcokból épül fel a siker. Van egyfajta illatos víziója az embernek, tudja, mit akar kifejezni, de a végleges alkotást több száz, néha több ezer próba előzi meg. Körülbelül két évig tartott, mire nagyjából összeállt a saját sorozatom első illata, de plusz egy év kellett a „finomhangolásra”, összesen tehát három évet dolgoztam rajta.

hvg.hu: Mi volt az, amit parfümjével, a Hedonisttal kifejezni akart?

M. V.: Grasse-ban, a modern parfümgyártás fellegvárában éltem évekig, ahol a francia parfümök közel 70 százaléka készül. A különleges mikroklímának köszönhetően ritka jó minőségűek az innen származó alapanyagok, a Chanelnek például van is a régióban saját rózsaültetvénye. A hely szelleme teljesen megragadott, és arra inspirált, hogy megpróbáljam visszahozni a parfümök aranykorát. Azt szerettem volna, ha a parfüm felvitele rendkívüli, különleges pillanattá válik megint, és az illat bearanyozza a viselője egész napját.

hvg.hu: Milyenek voltak a visszajelzések?

M. V.: Szerencsére nagyon pozitívak. Nemzetközileg elismert parfümkritikusok üdvözölték az illatot,  és dicsérik a mai napig. Pár hónap alatt az egész készlet elfogyott. Több országban is hiánycikk volt az elmúlt hónapokban, mert viszonylag hosszú idő a parfüm gyártása, főleg mert a csomagolás több eleme is kézzel készül.

hvg.hu: A Hedonist, mint az egyik legszebb parfümös üveg, felkerült egy külföldi oldal 15-ös toplistájára is, olyan közismert márkák közé, mint például a Dolce & Gabbana, a Prada vagy a Lanvin.

M. V.: Minden üveg kb. 500 darab valódi kristályt tartalmaz, a világon egyedülálló módon. Magát a termék arculatát pedig Kiss Miklós tervezte. Ugyan többször nekifutottunk, de remekül tudtunk együtt dolgozni, és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.

hvg.hu: Mely országokban a legnépszerűbb a Hedonist?

M. V.: Világszerte egyre több helyen árulják, de az Egyesült Államokban, Iránban és Oroszországban fogyott eddig el a legtöbb belőle.

hvg.hu: Van különbség a magyar és a francia nők között a parfümvásárlási szokásaikban?

M. V.: A legszembetűnőbb különbség számomra talán az, hogy a francia nők a saját maguk örömére illatosítják magukat. A magyar nők pedig sokszor másoknak akarnak tetszeni. A kulturális különbségek nagyon érdekesek egyébként: én először kint, az iskolában szagoltam rózsaolajat. Nagyon meglepő volt, hogy egyáltalán nem olyan illata van, mint a nyíló tearózsának nagymamám kertjében; magának az olajnak nagyon édes, nehéz illata van, eltelt egy kis idő, mire megtanultam vele dolgozni. A Közel-Keleten viszont a rózsaolaj aromáját mindenki gyerekkorától kezdve ismeri, mivel abban a régióban süteményeket, szörpöket, fagyit ízesítenek vele.

hvg.hu: A Hedonistban milyen anyagok dominálnak?

 M. V.: Olyan alkotóelemeket használtam, amik a hedonizmushoz kapcsolódnak, de amikkel női parfümben ritkán találkozni: ilyen jegyek a dohány és a rum. Ezenkívül van még benne narancsvirág, jázmin, bergamot, barack, vanília és cédrus. Erőteljes, karakteres és hosszantartó az illat.

hvg.hu: Ön is hedonista?

M. V.: Részben ezért is lett ez a parfüm neve, mert az iskolában ez volt a becenevem. Érdekes, hogy van, aki szerint a hedonista szónak negatív kicsengése van. Szerintem az Ópium (Yves Saint-Laurent) vagy a Poison (Dior) neveknek sincs túl sok pozitív üzenete, ennek ellenére mindkét illat elég jól megy!

hvg.hu: Mi volt a legnagyobb dicséret amit kapott?

M. V.: Az egyik legkedvesebb visszajelzés az egyik példaképemhez, Olivier Cresp-hez kötődik, aki többek között az Angelt vagy a Nina Ricci almás parfümjét készítette. Neki mutattam meg először a Hedonistot, azt mondta: ennek a parfümnek igazi személyisége van. Ez az elismerés nekem a mai napig nagyon sokat jelent. 

hvg.hu: Mik a tervei? Mikor jön a következő illat?

M. V.: Természetesen már útban van a Hedonist folytatása. Addig is rengeteg dolgom van: nagyon népszerűek az interaktív illatos előadásaim, órákat adok, személyre szabott parfümöket készítek, és természetesen továbbra is dolgozom más cégek megrendeléseire. Szerencsére sikerült elérnem, hogy a nekem fontos döntésekben szabad kezet kapjak, például csak rajtam múlik, hogy milyen alapanyagok kerülnek az adott parfümbe.

hvg.hu: Vannak olyan illatokat, amiket nagyon nem szeret? Akár azért is, mert borzalmas velük dolgozni?

M. V.: A gyömbérolajjal például nehéz dolgozni, nem egyszerű jól eltalálni az adagolását, de ez egy nagyon érdekes illat, megéri a pluszmunkát. Amit viszont nagyon utálok, az a tárkonyolaj a maga émelyítő, édes, zöldes jellemzőivel. A parfümipar egyik legérdekesebb kuriózuma egyébkent egy cibet nevű, állati eredetű nyersanyag. A Közép- és Dél-Afrikában honos cibetmacska a területe megjelölésére egy szúrós szagú anyagot választ ki, amit aztán kreatív illatanyag-gyártók feldolgoztak és kivonatot készítettek belőle. Ma már a szintetikus megfelelőjét használjuk, az állat védelme érdekében, de ennek is hasonló, „több napja nem takarított nyilvános WC”-illata van. Az orrfacsaró anyagnak viszont már kis mennyiségben is kiváló fixáló hatása van, hosszan tartóvá varázsolja az alkotásokat, és különlegesen bársonyossá teszi azokat.