Nagyjából tízszeres a túljelentkezés a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) textiltervező képzésére, ám jó, ha a végzetteknek  50 százalékából lesz ténylegesen divattervező. Sokan a divatszakma más területével foglalkoznak a későbbiekben: divatpublikációval, értékesítéssel vagy menedzsmenttel. Harmati Hedvig tanszékvezető ezt azzal magyarázza, hogy olykor ugyan több fiatalnak sikerül összeállni egy brand megalkotására, vagy segít egy ösztöndíj, de a leggyakrabban így is a kezdőtőke hiánya a legnagyobb akadály az elindulásra. Ezeken kívül legfeljebb abban az egy-két hazai divateseményben lehet reménykedni, ahol lehetőséget kaphatnak a fiatal tervezők is, hogy bemutathassák a kollekcióikat. Ott van például a Marie Claire Fashion Days vagy Gombold újra! tehetségkutató divatpályázat (erről részletesebben keretes írásunkban olvashat).

Nagymértékű lemorzsolódásról számoltak be az általunk megkérdezett tervezők is. Daubner Anna például azt mondta, 25 volt évfolyamtársából mindössze úgy tízen foglalkoznak divattervezéssel, közülük többen külföldön. Ő is megerősíti, hogy kezdőtőke nélkül szinte lehetetlen elindulni.De ez így van másutt is. A brit tervezőknek sem sokkal könnyebb feltétlenül a helyzetük, és még az sem garancia, ha valaki ott egy elismert egyetemen végez. Egy másik befutott tervező, Földi Petra is arról mesélt, hogy azok közül, akik vele együtt végeztek az egyetemen, kevesen hoztak létre márkát. Sokan a szakma más részein helyezkedtek el, van például olyan, aki menedzsmenttel foglalkozik, de olyan is akad, aki nagyobb cégnek tervez. „Ez biztosabb megélhetéssel, ugyanakkor kevesebb kreativitással jár” – fűzte hozzá.

Egyre keresettebb

Pedig kezd nyitni a magyar piac az egyedi termékek felé. Habár nem ritka, hogy egy hazai tervező akár 60 vagy 100 ezer forintot is elkér egy egyedi ruhájáért, Harmati szerint nem szélsőségesen drágák a magyar termékek, és a válság ellenére sem csökkent Magyarországon a kereslet a dizájndarabok iránt. Szerinte a minőség miatt sem kell szégyenkezniük a magyar dizájnereknek: ma már azt lehet mondani, hogy világszínvonalú anyagokkal dolgoznak, sok esetben a formatervezés és a megmunkálás is kifejezetten egyedi.

Farkas Zsófi (MOME) - Pop up

"Mégis itthon"

Daubner Anna 2010-ben ruhatervezés szakon végzett az egyetemen, a diplomamunkájára azonnal felfigyelt a hazai divatszakma, több cikk is készült a ruháiról. Ő mégis úgy döntött, inkább Londonban próbál szerencsét. Az eredeti terve az volt, hogy a kinti atomszférából merítve tervez majd ruhákat, és ott folytatja tovább tanulmányait is – de London nem teljesen váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Daubner Anna - diplomamunka

Három és fél évet töltött ott, eleinte gyerekekkel foglalkozott, majd megcsípett egy jól fizető állást a Miu Miu egyik belvárosi üzletében, közben több kisebb márkánál  is gyakornokoskodott. „Sajnos nem jutott időm arra, hogy elkészítsem a londoni egyetemre a felvételi anyagot, a munka és a gyakorlat teljesen kitöltötte az időmet” – mesélte. Emellett úgy ítélte meg, hogy a MOMÉ-n megszerzett tudásával nem tudott volna könnyen megfelelni a londoni mesterképzés felvételi követelményeinek. Anna végül idén ősszel úgy döntött, hazajön, hogy beindítsa saját márkáját. „Nem bánom, hogy kipróbáltam a szakma értékesítő oldalát is, sok mindent tanultam a vásárlói igényekről és a szakma üzleti oldaláról, de nem tudtam benne kiélni a kreativitásom” – mondta.

Nagy szerencséje volt, egy ismerős révén (Anna Amélie) azonnal helyet kapott egy budapesti showroomban. „A műhely nagy előnye, hogy egy helyen tervezzük meg, és adjuk el a ruhákat” - magyarázta. Habár egymás után jelentkeznek a divattervezők, és nem könnyű itthon betörni, Anna optimistán szemléli a helyzetét.. „Úgy gondolom, érdemes itthon tervezni, ugyanis egyre nyitottabb a magyar közönség az egyedibb, de magasabb árfekvésű ruhákra.” Bár ő azért elsősorban külföldi vevőkört céloz majd meg, mert a drága anyagköltségek miatti magasabb árak nem a hazai pénztárcákhoz szabottak.

Földi Petra

Esőben is dizájn

A frissen végzettek között akadnak olyanok is, akik – egy kis rásegítéssel – már most profitálni tudnak a tervezésből. Földi Petra 2012-ben hozta létre a saját márkáját, „Petra Földi” néven. A fiatal divattervező lánynak nagy löketet adott, hogy 2013-ban elnyerte a  Magyar Formatervezési Díj termék kategóriájának díját, a pénzjutalom mellett pedig egy hónapig a Műcsarnokban állították ki első kollekcióját. És mindezt befektette: „a pénz, amit kaptam a második kollekcióba megy, az inkább rövidtávú célok megvalósítására elég”.

A márka speciálisan egyféle termékkel: esőkabátokkal indult. „Olyan darabokat készítek, amelyek egyszerre egyediek, de ugyanakkor hordhatóak, funkcionálisak”. Mint mondta, megélhetés szempontjából az elején több lábon kell állni, a sajátján kívül egy másik itthoni márkának is tervez. Ő is hangsúlyozta, hogy inkább a külföldi vevőkörre épít – ami talán nem is meglepő a 60-100 ezer forintos árazást tekintve. Habár Földi szerint egyre több a magyar tervező, azért még mindig van lehetőségük azoknak, akik ügyesen építik fel a brandjüket, és ki tudnak használni valamilyen piaci rést.

A kapucnira esküszik

A hazai felhozatalban azonban találunk olyanokat is, akik egyetemi képzés nélkül vágtak bele a tervezésbe.  „Hálát adok az égnek, hogy nem vettek fel, így sokkal jobban meg tudtam találni a saját útamat” – mondta Lukács Dóra, a Bosis Kft. tulajdonosa a hvg.hu-nak. Már évek óta saját készítésű termékeket árul, a szakma nagy részét a Novus Művészeti Iskola OKJ-és képzésen, és aztán a saját tapasztalataiból tanulta meg. Meglátása szerint az egyetemi képzés nem feltétlenül segít hozzá a saját stílus megtalálásához, sőt, gyakran inkább olyanokat vesznek fel, akikben kevésbé látják a konkurenciát.

Lukács Dóra - idei kollekció

Eleinte csak hobbiból varrogatott magának, de egyre többen rendeltek tőle, később pedig már saját weboldalán árulta a ruháit, táskáit. „Többször kérdezték tőlem, honnan vannak a cuccaim, és amikor kiderült, hogy én varrtam, mindig nagyon meglepődtek” – emlékezett vissza. Az üzlet eleinte annyira jövedelmező volt, hogy egy befektető segítségével szerzett annyi tőkét, amiből boltott nyithatott a Madách téren található Telep emeleti helységében. Ám a bolt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és fél éven belül be kellett zárni. „A befektetőm arra számított, hogy az üzlet azonnal jövedelmező lesz, de nem dőlt a lé, így kiszállt. A divat egy hosszabb távú vállalkozás, eleinte csak belerakod a pénzt” – magyarázta a kudarcot.

Ám a befektető visszalépése sem vette el a kedvét, és folytatta a netes biznisz építését. A webshop pedig hozott annyit a konyhára, hogy egy saját – 100 négyzetméteres – műhelyt bérelhessen Gödön, ahol a varrógépek mellett egy egyedülálló nyomottműhely is van. A nehezen viselhető alkalmi dizájn helyett Dóra a kapucnis pulcsira és a letisztult táskákra esküszik. „Megpróbálok az utcán is hordható, de mégis egyedi darabokat árulni” – állítja. Az árakat is a magyar pénztárcához igazítja, a Bosis pulóverek például nyolc és 14 ezer között mozognak, a táskák – anyagtól függően, hiszen bőrből is készülnek – hat és 38 ezer forint között kaphatóak. „Még mindig nem hozza vissza az üzlet a befektetett pénzt, de egyre több a nyereségem, és már külföldi vevőim is vannak” – fűzte hozzá.

A férfiak lehetnek a megmentők

Már nemcsak a lányok körében tombol a trendörület, hanem egyre több fiú kap kedvet a divattervezséhez. „Mindig is szerettem rajzolni, és gyakran alakítgattam a ruháimat is. Valahogy beugrott, hogy divattal foglalkozzak” – emlékezett vissza Domokos Mihály, aki pár éve a MOME-én végzett nyomottanyag-tervező szakon. Szerinte a divatszak erőssége, hogy a feltételek adottak a technikai tudás elsajátításához, viszont a képzés nem ad elegendő elméleti támpontot a diákoknak. „Kissé magunkra voltunk hagyva, nem kaptunk elég visszajelzést a munkáinkról” – állította.

A Domokos Mihály és Hidvégi Éva tervezőpárosból álló „Zako” divatmárka a piaci rést kihasználva, kifejezetten férfiruhákat árul. A tervező karakteres, tarka darabjai valahol a luxus és a hétköznapi viselet közé helyezhetőek el. Megpróbálnak egyszerű, hordható darabokat készíteni, az egyediség pedig legtöbbször a mintában rejlik. „Nem akarjuk felülárazni ezeket a ruhákat, a dizájn kategória alsó határát súroljuk, például egy nadrág nálunk 14 ezer forint” – magyarázta Mihály. Ám a nemrégiben indított vállalkozásból még nem tudnak megélni. „Még be kell vezetni a márkát, egyelőre a következő szezon kollekcióira készülünk. Ketten varjuk a ruhákat, és mi nyomjuk le az anyagokat a saját műhelyünkben" - mondta.  Arra pedig nekik sincs anyagi lehetőségük, hogy saját boltot nyissanak, igaz, egy-két belvárosi shoowroom-ban már árulják a ruháikat.