Belehalt a mellrákba egy 27 éves brit nő, miután a „lúgosító ember” terápiáját követte. Így most a vádlottak padjára ülhet Robert Young természetgyógyász, A pH-csoda című könyv szerzője, aki szerint minden baj forrása a szervezet elsavasodása. Ahhoz képest, hogy milyen sok hasonló csaló jár köztünk, nem sokan buknak le.
Ez abszolút így van. Egyébként nem Young az első, aki „lúgosítás” címen szódabikarbónás injekcióval kezelt félre rákos és más súlyos betegeket, akik később bele is haltak abba, hogy nem kapták meg a szükséges ellátást. Tullio Simoncinit az olasz bíróság első fokon csalásért és gondatlanságból elkövetett emberölésért 3 évi börtönre ítélte, amit végül nem kellett leülnie. Még akkor is nyilvános előadásokat tartott, „gyógyított” és televíziós műsorokban szerepelt, amikor zajlott ellene a büntetőeljárás. Ebből is látszik, hogy sokszor enyhék a büntetések, és könnyű a zavarosban halászni.
Magyarországon is ez a helyzet?
Itt is voltak szerek, amelyek jogszabályokat megsértve éveken át rontották a betegek gyógyulási esélyeit – néha a nyilvánvaló jogsértések megakadályozása is meghaladja a hatóságok képességeit. De arra is van példa, hogy a bajok gyökere a rossz szabályozás. Az étrend-kiegészítők ma ugyanúgy élelmiszernek minősülnek, mint mondjuk a kifli. Ezért a jogszabályok nem írják elő az előzetes bevizsgálásukat, így a hatásosságukat sem kell bizonyítani. Bár így a gyártók és forgalmazók sem állíthatják, hogy ezek betegséget előznek, illetve gyógyítanak meg, semmi nem tiltja, hogy olyan termék kerüljön a fogyasztóhoz, ami semmit sem ér. A jó étrend-kiegészítő sem gyógyít, a rossz, különösen az illegális termék pedig még árthat is. Ma 17 ezer étrend-kiegészítőnek minősülő termék és ki tudja, hány illegális készítmény forog a magyar piacon. Nem létezik az a hatóság, amelyik képes lenne nyomon követni, hogy éppen miről mit hazudnak.

Csupor Dezső
Fazekas István
Mire figyeljünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat az átverésektől?
Az mindig gyanús, amikor egy-egy termékkel vagy diétával kapcsolatban egy „híres” professzorra vagy feltalálóra hivatkoznak. Ilyenkor vagy nem létező személyekről van szó, vagy ha mégis, akkor valószínűleg olyasmit adnak a szájába, amit sosem mondott. Tipikus példa erre a C-vitamin, amit Magyarországon két tudóssal, Linus Paulinggal és Szent-Györgyi Alberttel szokás eladni. Pedig Pauling nem a C-vitamin miatt kapott kémiai Nobel-díjat, de Szent-Györgyi Albertet sem azért tüntették ki, mert felfedezte, hogy sok gramm C-vitamint kell fogyasztani. A C-vitamin-hiány megelőzése fontos, de a szedés célja nem lehet a rák gyógyítása. Ilyen hatást Szent-Györgyi sem tulajdonított ennek a vegyületnek.
A meg nem értett zsenik is jelentős marketingértékkel bírnak, ha „csodaszert” kell eladni.
Tipikus séma, hogy valaki feltalálta a rák ellenszerét, az örök fiatalság szérumát vagy a koleszterinellenes védőoltást, ám a csúnya gyógyszerlobbi, az akadékoskodó hatóságok vagy a háttérhatalmak meg akarják akadályozni, hogy a szere forgalomba kerüljön. E mögött szinte mindig átverés van, a magyar fogyasztók jelentős része mégis hajlamos empátiával viszonyulni a meg nem értett zsenik történetéhez, mert nem a hierarchiában felettünk álló fehér köpenyes istent, az orvost látja bennük, hanem a hozzánk hasonló, szenvedő kisembert.
Valószínűleg akkor is érdemes gyanakodni, ha egy termék túl sokat ígér.
Minden növényi összetevőnek van egy bizonyos hatást kifejtő dózisa. Ha egy pirulában túl sok a növényi összetevő, akkor mindegyiknek „le kell csavarni” a hatóanyagát, hogy mind beleférjen. Így egyik várt hatás sem fog kialakulni. Négy-öt növényi összetevő együtt még működőképes lehet, de több tucat nem igazán. Amiről azt gondoljuk, hogy mennyi mindenre hat, mennyi minden van benne, az lehet, hogy valójában semmire sem jó.
Ez a helyzet a multivitaminokkal is?
Nem, mert a növényi kivonatokkal szemben a vitaminok dózisa jellemzően milli- vagy mikrogrammos, így ezekből a napi adag simán belefér egy tablettába.
A gyógyteákról mit kell tudni?
A széles körben használt gyógyteák teljesen biztonságosak. Például ha valaki hajlamos a hasi görcsökre, már 1-2 csésze kamillatea megszüntetheti a fájdalmat. A fogyásra ajánlott, kifejezetten hashajtó, salaktalanító teákkal viszont érdemes óvatosan bánni, mert a krónikus hasmenés következtében például a vitaminok, az ásványi anyagok és az ionok felszívódása is kárt szenvedhet.
Ön fogyaszt valamilyen étrend-kiegészítőt?
Télen igyekszem D-vitamint fogyasztani, mert a legújabb felmérések szerint ilyenkor a magyar lakosság 90 százaléka D-vitamin-hiányban szenved. Ha valamilyen problémám van, mérlegelek: van, amikor növényi gyulladáscsökkentőt alkalmazok, de magasabb láznál gyógyszert veszek be, mivel annak gyorsabban kialakul a hatása. Ha tudom, hogy bakteriális eredetű felső légúti megbetegedésem van, akkor antibiotikumra lesz szükségem, nem fokhagymára, ami valóban rendelkezik baktériumölő hatással, de a szöveteinkben lévő kórokozókat nem pusztítja el.
E példák alapján ki lehet-e mondani, hogy a természetes megoldás mindig enyhébb hatású, mint a szintetikus gyógyszer?
Nagyon sok olyan készítmény van, amit növényi hatóanyagból állítanak elő. Az orvosok által felírt gyógyszerekre egyáltalán nem igaz, hogy a növényi hatóanyagú enyhébb. A rákellenes szerek közt is van olyan, amelyben nagyon erős növényi hatóanyag is van. A tiszafa kérgében található taxol igen erős sejtméreg a daganatos sejtek számára, ezért például a melldaganatok terápiájában használják.
Tavaly nyáron a tiszafa bogyójából főzött, amúgy mérgező tea is nagyon futott a neten mint mindenre jó csodaszer. Az utóbbi időben még mi tett szert hasonlóan nagy népszerűségre?
Nem tudom, hogy a Young-féle botránynak milyen hatása lesz, de talán a lúgosító étrend körül épült ki a legmasszívabb rajongótábor. A méregtelenítés is igen népszerű: szinte mindent nagy sikerrel el lehet adni, amire ráírják, hogy ilyen hatású. Miközben pontosan tudjuk, hogy a szervezetünk bármiféle beavatkozás nélkül, egészségesen fenntartja a sav-bázis egyensúlyt, és lebontja a bekerülő méreganyagokat. Ezeken túl még az algákat is sokan fogyasztják, akárcsak a parlagfűtablettát.
És mit mondanak a „szakértők?” Meg kellene enni a parlagfüvet?
Ez is ostobaság, de legalább virágzik a parlagfűbiznisz, és mi, magyarok találtuk ki, szóval hungarikum. A szakirodalom sehol sem említi a parlagfű gyógyhatásait, az alapvető toxikológiai adatok és vizsgálatok is hiányoznak, de a marketingséma itt is működik: az egész parlagfűellenes propaganda csak azért van, mert meg akarják fosztani az embereket ettől a csodaszertől. Nekem viszont meggyőződésem, hogy kémiai összetétele alapján a parlagfű nem maradéktalanul biztonságos növény.
Önnek mi a személyes kedvence a csodaszerek közül?
Folyton hullámzik az egyes élelmiszerek és tápanyagok árfolyama: a disznózsírt például, ami jó ideig a halállal volt egyenértékű, most megint életelixírnek tartják. Az igazság az, hogy semmi bajunk sem lesz tőle, ha mértékkel fogyasztjuk. A mangalica zsírjának a kémiai összetétele egyébként ugyanaz, mint más disznózsíré, csupán a húsának a zsírral való márványozottsága tér el a többi disznóhúsétól, ez teszi értékessé.
Azaz mindig fenn kell tartani a szkepszist: amiről eddig azt hittük, hogy sarlatánság, arról is kiderülhet, hogy működik?
Ezt az opciót mindig szem előtt kell tartanunk. A legtipikusabb példa erre az aszpirin, más néven acetilszalicilsav. A legrégebbi lázcsillapító és gyulladáscsökkentő vegyület 70 évig úgy volt forgalomban, hogy senki sem ismerte a pontos hatásmechanizmusát. Ezt csak a hatvanas-hetvenes években fejtették meg. Nem tudtuk, hogyan hat, de bizonyítottan hatásos volt. A kulcs a hatásosság: ha ez igazolt, akkor annak ellenére perspektivikus lehet egy szer vagy módszer, hogy a hozzá csatolt ideológia köszönő viszonyban sincs a józan ésszel. Azt azonban hozzátenném, hogy ha valaki nagyon meredek dolgokat állít, akkor a bizonyítás feladata az övé. Ne a „csodaszertől” óvó kutatótól várják el, hogy az bizonyítsa be a hatástalanságot, hanem fordítva: a hatásosságot kell igazolni.