Szóval, közeledik a szilveszter, amely többek között Magyarországon a virslievés szinominája is lehetne. A dolog pofonegyszerűnek tűnik: megvesszük a virslit, egy lábas vízbe dobjuk, és megesszük. Ha szerencsénk van, virsliformában marad, ha nincs, akkor  valamiféle főtt torzszüleményként landol a tányéron.

Előljáróban röviden   és recept nélkül (lássuk be, nevetséges is lenne): a magyar nyelv néha megtréfál minket. Például forralt bornak hívjuk forró, fűszeres kedvenc téli italunkat, amelynek a lényege pedig éppen az, hogy nem forraljuk, különben teljesen elillan belőle az alkohol, s akkor ihatunk főtt szőlőlevet. Így van ez a virslivel is. Nem főzzük, ezt csak úgy mondjuk. Mentségünk, hogy a virsli nagyhatalom németek is főttnek mondják.

foodandwine.hu

A tökéletesség első feltétele az, hogy jó minőségű virslit vegyünk – legalább szilveszterkor.   Mert az olcsó, fóliás tömeg préselményekből a Roxfort minden tudománya se lenne képes igazán finom harapnivalót varázsolni. A második, hogy a virslit nem főzzük – eleve hőkezelt, ezért lehet “nyersen” is megenni. A gőz bontja ki az ízeit. Ezért előbb kevés vizet öntünk a lábasba ­– beleszórhatunk pár szemesborsot is –, belehelyezünk egy gőzölő rácsot, rátesszük a virslit, majd lassú (lassú!) tüzön, alacsony hőfokon melegítjük a vizet, mígnem gőzölögni kezd, és a virslit a gőzben hagyjuk pár percig. A lényeg a csendes gőzölés, így akár órákig is otthagyhatjuk a virslit, csak pótoljuk időnként a vizet, amennyiben kell –így van egész szilveszter éjszaka  friss, forró virsli. A módszer további előnye, hogy a virsli megőrzi kecses alakját, nem fordul ki önmagából. Szó szerint, ugye.

(A szerkesztő megjegyzése: Ha nincs gőzölő rácsunk, és nem is akarunk rájárni éjszaka egy rakomány virslire, akkor legalább arra figyeljünk, hogy a lábosban - annyi vízben, ami éppen ellepi - csak szép lassan melegítsük fel. Ne hagyjuk, hogy forrni kezdjen a víz, és duzzadni a virsli, mert akkor az éjféli petárdázás helyett ez durran a tűzhelyen.)