Prágában

az emberarcú szocializmus volt a jelszó, ám végérvényesen bebizonyosodott, hogy a szép elképzelés reménytelen. A kísérletet eltiporták, ahogyan az előzőeket 1953-ban Berlinben, 1956-ban Poznanban, majd Budapesten.

A gazdaságban valami újat terveztek: a szocialista piacgazdaságot (a központi tervezés, az állami tulajdon visszaszorításával), ami merészebb lett volna, mint a Magyarországon január elsejével startolt új gazdasági mechanizmus. A politikában pedig akkor kezdődött az olvadás, amikor januárban a keményvonalas Antonín Novotny helyett Alexander Dubcek lett a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára.

Berlinben

ezer év áporodott levegőjét akarták kiszellőztetni az egyetemekről (így szólt egyik legismertebb jelszavuk), de végül az egész nyugatnémet társadalmat reformálták meg a 68-asok. A nem annyira korosztály, mint inkább felfogás szerint összeálló nagy generáció követeléseinek skálája széles volt: egy további nevezetes jelszó szerint, aki kétszer ugyanazzal a nővel fekszik le, az már nyárspolgár.

A szabad szerelmet hirdető, a hagyományos családmodellt felrúgó nőkből és férfiakból (esetleg gyermekeikből) álló lakóközösségek, a kommunák nem maradtak ugyan hosszú életűek, de '68-asoknak – a németeknek és a többieknek – tulajdonítható, hogy szerte Nyugat-Európában lendületet kapott a női egyenjogúság, a gyerekek liberálisabb, fenyítés nélküli nevelése, a homoszexualitás büntethetőségének eltörlése és a zöldmozgalom, a háborúellenesség.

Varsóban

a tiltakozást egy szovjetellenesnek minősülő színielőadás (Adam Mickiewicz: Ősök) betiltása váltotta ki, a diákok kis csoportját január 30-án verte szét a rendőrség Varsóban. A politikai helyzet addigra már csak azért is feszült volt, mert az 1967-es, izraeli területfoglalásokkal végződő hatnapos háború nyomán az imperializmusellenes propaganda Varsóban félreérthetetlen antiszemita (hivatalos szóhasználattal: anticionista) felhangokat kapott; ennek jegyében már 1967-ben tisztogatások zajlottak a tisztikarban és az egyetemeken.

Párizsban

még a focisták is akcióbizottságot szerveztek: májusra egész Franciaország forradalmi lázban égett. Amikor az egyetemi reformkövetelésekre a hatalom előbb a Nanterre-i Egyetem bezárásával, majd május 3-án a patinás párizsi Sorbonne egyik fakultásának kiürítésével reagált, hamarosan többhetes, az egész országot megbénító általános sztrájk robbant ki. Május közepén barikádok emelkedtek Párizs utcáin, a rendőrséggel zajló összecsapásoknak sok sebesültje volt. Charles de Gaulle később kilátásba helyezte, hogy rendkívüli állapotot vezet be. Végül június közepére ez vetett véget a tiltakozásoknak.

Vietnamban

a felszabadító harcosok január végi, azaz holdújévi offenzívájának átmeneti sikere döbbentette rá az amerikai közvéleményt, hogy az évek óta folyó háborút az amerikai hadsereg nem tudja megnyerni. A háborúellenes tiltakozás – nem függetlenül a szintén erősödő polgárjogi mozgalomtól – még inkább felerősödött.

Az 1968-as eseményeket tárgyaló cikket teljes egészében a HVG január 4-én megjelent számában olvashatja el.