2018-at írunk, talán nem forradalmi elgondolás, hogy egy sportágért lehet nemtől függetlenül rajongani, sőt mi több: lehet nemtől függetlenül, professzionális síkon is foglalkozni vele. Vagyis vannak fociszurkolók, sportriporterek és -szakértők is, akik éppenséggel nők. (Meg persze labdarúgók is, de az egy másik történet, ez most a férfiak tornája volt.)

JODY AMIET / AFP

Mégis, a világ nagy része még mindig nem tud napirendre térni a felett, hogy a nők és a futball kompatibilitása túlmutat a fotogén dekoltázson. Az idei oroszországi világbajnokság pedig elég mélyen benne ragadt még azokban a dicstelen hagyományokban, amelyek a nőket megbámulandó kiegészítőként, fogdosni való játékszerként, vagy épp a focihoz nem értő, és ezért nevetséges céltáblaként kezelik a meccsek környékén.

Ha volt a moszkvai világbajnoki döntőnek női főszereplője, az mindenképpen a horvát elnök, Kolinda Grabar-Kitarovic volt, akiről azért nem tudták levenni a kamerákat az operatőrök, mert egyrészt óriási beleéléssel szurkolt a horvát válogatottnak, másrészt a díjátadón olyan öleléssorozatot nyomott le, hogy mindenki rábízná minden bánatát.

AFP

A stadionokban szurkoló többi nő viszont – akárcsak a korábbi világbajnokságokon – elsősorban azért került képernyőre, mert dögös volt, és ha kellően magas pontszámot elért a dögös skálán, akkor egészen hosszú műsoridő jutott neki. A közvetítéseket nézve tulajdonképpen még ma is azt hihetjük, hogy a lelátókra a nagy átéléssel drukkoló vicces férfiak és a cuki gyerekek mellett a nők közül csak fiatal, szexi, lengén öltözött modelleket engednek fel, a kamerák ugyanis csak őket mutatják. Ez a közvetítési gyakorlat annyira bevett, hogy a FIFA sokszínűségért felelős vezetője, Federico Addiechi szükségét érezte annak, hogy felszólaljon ellene, és elbeszélgessen a televíziós csatornákkal a problémáról. A NER leghíresebb újságírója ebből rögtön levezette, hogy mindenki elmebeteg. De Addiechi felvetése nem csak számára volt feldolgozhatatlan. Legalább akkora volt az értetlenkedés a közösségi médiában, mint akkor, amikor a Forma–1 emelte ki a hétvégi procedúrából a rajtrácslányokat. Hiszen kinek fáj, ha a fociszurkoló lányok csinosak? Nyilván kifejezetten örülnek, ha mutogatják őket.

Az oroszországi világbajnokság előtt sokan azzal számoltak, hogy a rasszizmus és a homofóbia zavarja meg majd a rendezvényt, a diszkrimináció ellen küzdő szervezetek számvetése szerint viszont a szexizmus jelentette a legnagyobb problémát.

A foci a szépségéről híres, beleértve a szurkolóit is. Nézzék meg a legszexibbekről készült képeket!

– a Getty ügynökség ezzel az ajánlóval futott bele a botrányba, amelyből aztán csak egy kínos visszavonulóval tudott kimászni.

Twitter / Getty

A Getty nyilvánvalóan rutinból nyomta le a projektet, a legdögösebb szurkolókról készült képgaléria viszont furcsán anakronisztikusnak tűnt idén, még úgy is, ha a közösségi médiában sokan a „feministák féltékenységének” tulajdonították a felháborodást. A Getty mindenesetre levette a képgalériát, elmagyarázva, hogy a Világbajnokság 2018: A legszexibb szurkolók című gyűjtés nem felelt meg a szerkesztőségi elveknek. „Sok érdekes történetet lehet bemutatni a világbajnokságról, és elismerjük, hogy ez nem ilyen volt” – próbálták korrigálni a hibát.

AFP / Stipe Majic

A szexista motívumok korábban is megvoltak a foci körül, és szerves részét képezték a nagy világversenyeknek. Idén talán annyi változott, hogy egyre erősebbek a hangok, amelyek egyrészt rámutatnak arra, hogy mi zajlik a fociban a nők kárára, és jelzik azt is, hogy ennek nem kellene így lennie. Nem teljesen függetlenül a Me Too mozgalomtól, a nők elkezdtek beszélni arról, hogy mit élnek át, és egyre többen meg is hallgatják őket vagy felszólalnak az érdekükben és védelmükben.

Arról pedig, hogy milyen céltáblává válni, tulajdonképpen élőben értesülhettek a nézők, több tudósítónőt ugyanis a kamerák előtt molesztáltak. Az élő adás varázsa sokakból vált ki a jogosultság érzésével felturbózott bátorságot, hiszen ilyenkor egy olyan nőt támadnak meg, aki épp azért védtelen, mert egy amúgy is stresszes helyzetben van: be kell jelentkeznie, észnél kell lennie, koncentrálnia kell. És nem feltétlenül tud reagálni sem, hiszen épp dolgozik, és tömegek nézik.

A Deutsche Wellének dolgozó Julieth Gonzalet Theran például nehezített körülmények között tudta csak végezni a munkáját, miután egy vadidegen szurkoló megfogta a mellét, és erőszakosan megcsókolta.

#RUSIA2018

Comienza el Mundial y nuestra reportera @JULIETHCGT se encuentra demasiado cerca de los hinchas en el corazón de Moscú. [ko] pic.twitter.com/oMkHoUv6jy

— DW (Español) (@dw_espanol) 2018. június 14.

Malin Wahlberg az Aftonbladet megbízásából próbálta megszólaltatni a svéd szurkolókat, amikor az egyikük ölelgetni kezdte, egy másik a hajába túrt, egy harmadik pedig a nyakát szorongatva próbálta megcsókolni.

Az egyik brazil tudósító, Julia Guimaraes hasonló incidenst élt át, és a sokk ellenére magára vállalta az edukációs missziót is: amikor egy szurkoló megpróbálta megcsókolni, a hangját felemelve közölte vele, hogy soha többé ne tegyen ilyet sem vele, sem más nővel.

É difícil encontrar palavras... Por sorte, nunca vivi isso no Brasil! Aqui já aconteceu por 2 vezes. Triste! Vergonhoso! https://t.co/8sdukYw8FG

— Julia Guimarães (@juliacgc) 2018. június 24.

Akár a nyitottság szerény diadalának is tekinthetjük, hogy idén több tévécsatorna is vállalta azt a korábban hallatlan döntést, hogy kommentátornőre/szakértőnőre bízott egy-egy meccset (az M4 eddig nem merészkedett, csak a műsorvezetést bízza nőkre, hogy kedvesen végszavazzon okos férfiaknak), aminek aztán meg is volt a következménye: a trollok többüket is "darabokra tépték" az interneten.

A trollkodásban sincs semmi új, az viszont már az új idők szele, hogy vannak következményei. Amikor Claudia Neumann, az első nő, aki világbajnoki meccset közvetíthetett a német állami televízióban, egészen durva, megalázó beszólásokat kapott az interneten, a ZDF nem hagyta annyiban, és feljelentett két kommentelőt. A tv igazgatója, Thomas Bellut azt remélte, hogy lépésüknek elrettentő ereje lesz, miközben nem igazán értette, hogy fordulhat elő, hogy néhány nézőnek még mindig gondja van azzal, ha egy kommentátor NŐ.

AFP / Christian Charisius

(Igaz, egy volt brit labdarúgó, Jason Cundy adott valamiféle magyarázatot erre: szerinte a tévéknek azért kellene mellőzniük a női kommentátorokat, mert „nehéz hallgatni őket” „és egy magas hang nem az, amit hallani akarok”.)

A szexista túlkapások nemcsak a munkájukat végző, hanem a szurkoló nőket is megtalálták. Olyan – minek is nevezzük, együgyű? – gyakorlatok örvendtek nagy népszerűségnek, mint az idegen nyelvű obszcén skandálások betanítása a szavakat mit sem értő szurkolónőknek, amit aztán fel is vettek, a felvétel pedig az interneten kapott új lendületet, hogy minél többen teli szájjal röhöghessenek rajta.

Néhány eset itt sem maradt visszhang nélkül. Miután két paraguayi újságíró egy obszcén kifejezést tanított meg egy nőnek azt állítva, hogy azt jelenti: „Szeretem Paraguayt”, Paraguay orosz nagykövetségén keresztül ítélte el az újságírókat. Amikor hasonló trükkel tanítottak meg kolumbiai szurkolók obszcén szavakat japán nőknek, a kolumbiai kormány is megszólalt, hogy tisztázza, ez a fajta viselkedés lealacsonyítja a nőket és sértő Kolumbiára nézve.

És bár a riporterek nem úszták meg a fogdosást, és csak elkészültek a dekoltázs-képgalériák is, voltak még olyan szexista epizódok, amelyek a felháborodás miatt kudarcba fulladtak. Ilyen volt a Burger King valóban nehezen védhető reklámkampánya, amelyben díjat ajánlottak fel minden olyan nőnek, aki teherbe esik egy futballistától.

Az argentin futballszövetség a világbajnoksághoz időzített információs kiadványában két oldalon keresztül osztott tanácsokat arról, hogyan lehet felszedni az orosz nőket. Az Oroszországba utazó újságíróknak, tisztségviselőknek, játékosoknak és edzőknek készült kiadvány azt javasolja az argentin férfiaknak, hogy legyenek jól öltözöttek, ápoltak és legyen jó illatuk. Figyelmeztetik őket arra is, hogy az orosz nők között vannak anyagiasak, ezért alaposan válogassák meg őket. Az argentin szövetség később nyilatkozatban kért elnézést azzal, hogy nyomdahiba történt.

Nőalázásban a közösségi média is élen járt, tovább éltetve a mítoszt, hogy a nők nem képesek felfogni a lesszabályt. A Twitteren jelent meg egy rózsaszín (mi más?) háttéren az a magyarázat, amely egy vásárlási helyzeten keresztül írja le a lesszabályt – abból kiindulva, hogy a nők csak a shoppingolás keretei között képesek értelmezni bármit is. És persze komplex szabályokat is csak akkor tudnak felfogni, ha azokat az ő szintjükön magyarázzák el nekik.

Oh my days why haven’t I seen this earlier. NOW I UNDERSTAND pic.twitter.com/99H92tlzqf

— Amber Davies (@Amber_Davies7) 2018. július 7.

Az egyik brit ruházati üzletlánc pedig magára haragította a vásárlóit, miután a nőknek kedvezményeket kínált a meccsek alatt, hiszen ők inkább shoppingolnának, mint hogy futballt nézzenek. „Megint focit néz. Ez a te tökéletes ürügyed a vásárlásra” – csábították a vevőket.

Ahhoz képest, hogy mennyire szűk az a sáv, amelyben a nők megjelenhetnek a labdarúgó-világbajnokságon, valójában jelentős részét teszik ki a közönségnek. A FIFA 2014-es számai szerint a négy évvel ezelőtti világbajnokság nézőinek 40 százaléka nő volt. Ehhez képest a hirdetők még mindig arra a mítoszra alapoznak, hogy a nők fogalmatlanok, ha fociról van szó, cserébe remek szexualizált felületet adnak ahhoz, hogy a férfiaknak eladják a termékeiket. Ebben a játékban lehetne mindenki sokkal okosabb is.