Jutka fia és férje is súlyos beteg, előbbit 23, utóbbit öt éve ápolja, gyakorlatilag ez tölti ki a teljes életét. Az egészségesen született fiú egy- és hároméves korában kapott agyvérzést, járni soha nem fog tudni, vak. Hatvanéves házastársa öt sztrókon van túl, cukor-, szív- és vesebetegsége van, képtelen ellátni magát.

Az asszony két-három naponta magára kell, hogy hagyja apát és fiát, amíg elmegy bevásárolni, beszerezni a szükséges gyógyszereket. A rövid, harminc-negyven perces utakra is remegő gyomorral indul el.

A pár Budapestről költözött Kisvárda szélére gyerekük betegsége miatt; Jutka azelőtt ápolónő volt, férje pedig árubeszerző. Miután pénzük nagy része kezelésekre és orvosokra ment el, már csak egy kis házat tudtak vásárolni egy olyan utcában, amelybe még a szemetesautó sem hajt be. A nőnek minden alkalommal jó 250 méterre kell kivinnie a kukáikat.

A háromtagú családnak havonta 130 ezer forintot kell beosztania, amiből 52 800 forint az ápolási díj, amit Jutka kap. Ételre pontosan 600 forint jut naponta.

"Semmire nem elég. Nem fedezi a ház rezsijét, a fűtést, semmit az égadta világon. Hol ez nem fizetődik be, hol az. Hol ezt nem váltom ki, hol azt" – magyarázta Jutka a stábnak. Arra a kérdésre, hogy mi a vágya, úgy felelt: "Nem szoktam arról ábrándozni, hogy mi hiányzik és mi nem. Egyetlenegy vágyam van: a Balatont, míg élek, szeretném látni. Még soha nem láttam."

A beteg hozzátartozóikat ápolók júniusban tüntetést tartottak a Parlament előtt: arra akarták felhívni a figyelmet, hogy az otthonápolás munka, az azért járó összeg mégis megalázóan alacsony. Az esemény után Bánki Erik, a kormány gazdasági bizottságának elnöke arról beszélt, hogy nyitottak a tárgyalásra, megnézik, hogy a költségvetés teherbíró képessége alapján milyen további támogatásban tudja részesíteni az érintetteket. Később az MSZP vitanapot kezdeményezett a kérdésről, amelyre a kormánypártok képviselői nem mentek el.