A gyermekkori elhízás előfordulása 2010 óta hazánkban stabilizálódni látszik, de átlagosan még mindig minden negyedik gyerek túlsúlyos vagy elhízott – derül ki az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) és a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) adataiból, amelyet az Elhízás Világnapja kapcsán adtak ki egy közleményben. A gyermekkori elhízás odáig vezethet, hogy a középiskolás évek végére átlagosan minden 30 tanulóból 1 súlyosan elhízott gyerek lesz (3,3 százalék), ez azt jelenti, hogy ezeknek a gyerekeknek a testtömegindexe (TTI) 40 kg/m2 vagy ennél nagyobb. A normál testsúly esetében a TTI 18,5 és 24,9 kg/m2 között mozog.

A súlyos elhízás előfordulása Magyarországon gyerekkorban átlagosan 2,1 százalék. Ha ezt az arányt visszavetítjük a legutolsó népszámlálás eredményeire, akkor a legóvatosabb becslés szerint is hazánkban ma körülbelül 20 000 súlyosan elhízott gyerek él, ez nagyjából megfelel Hatvan város teljes lakosságának - írja közleményében az OGYÉI. A súlyos elhízás előfordulása összefügg a család szociális és gazdasági helyzetével, így nem meglepő, hogy a legmagasabb előfordulási arányokat az Észak-Magyarországi és az Észak-Alföldi régiókban találtuk, míg a legalacsonyabb százalékokat Közép-Magyarországon.

Mivel az elhízás kezelése igen összetett, több szakember együttműködését igénylő feladat, amely általában kevés sikert eredményez, ezek a gyerekek, illetve családok sokat szenvednek. Nemcsak azért, mert az elhízás, különösen a súlyos elhízás, már gyermekkorban is számos krónikus, nem fertőző megbetegedés kockázatát növeli (cukorbetegség kockázata megnő, aszthma előfordulása szintén, a magas vérnyomás, depresszió előfordulása is gyakoribb). Hanem azért is, mert ezek a gyerekek az iskolában is általában a kortársak bántalmazásának célpontjai, tanulmányi eredményük rosszabb és többet is hiányoznak, mint a normál súlyú társaik.  

További jelentős probléma, hogy a túlsúly és az elhízás, valamint a következményesen megjelenő társbetegségek rendkívül nagy terhet jelentenek az egészségügyi ellátórendszer számára is. Egy nemrég megjelent publikáció szerint az élethosszan át jelentkező kiadások átlagosan gyerekenként körülbelül 16 ezer euróra tehetők. Ez azt jelenti, hogy az összes kiadás kiteszi az adott ország teljes GDP-jének 1,6 százalékát. Bár az elemzések Írországra vonatkozóan történtek, de hazánkban is hasonló arányokra számítunk.

Figyelembe véve az állapot súlyosságát és a szövődmények kialakulásának magas kockázatát, az egészségügyi ellátórendszer figyelme érthető módon a súlyosan elhízott gyermekek kezelésére irányul. A jóval nagyobb esetszám miatt azonban súlyosabb egészségügyi és gazdasági terhet jelentenek a kevésbé elhízott gyerekek, akik sokszor teljesen elkerülik az ellátórendszert. Ebben az esetben a sikeres beavatkozás gátjai a diagnózis hiánya mellett az inaktív életmódot és a szükségesnél magasabb kalória bevitelt propagáló és támogató környezeti, kultúrális és gazdasági tényezők, például az iskolák közelében lévő gyorséttermek, az egészséges táplálkozásba kevéssé illeszthető élelmiszerek gyerekeket célzó reklámja vagy a számítógép és mobiltelefon előtt ülve eltöltött hosszú órák száma.