„Azt hiszik, megőrültünk” – foglalta össze a Fehér Ház illetékeseinek véleményét Michelle Obama személyi szakácsa, amikor elmesélte, hogyan fogadták a first ladyvel közös ötletét, hogy konyhakertet alakítsanak ki az elnöki rezidencia gondosan ápolt (és őrzött) gyepén. Pedig volt már példa hasonlóra. Amint arra most megjelent, Így lettem című visszaemlékezésében Michelle Obama is utal, bő hat évtizeddel korábbi elődje, az emberi jogok és a nők egyenjogúságának harcos szószólója, Eleanor Roosevelt 1943-ban úgynevezett győzelmi kertet ásatott a Fehér Ház parkjában, hogy népszerűsítse a világháborús körülmények között a hátország számára létfontosságú háztájimozgalmat. A sokmilliónyi kiskertből az Egyesült Államok zöldségszükségletének 40 százalékát lehetett fedezni. Egy világégéssel korábban, 1918-ban pedig Edith Wilson juhokkal legeltette le a washingtoni elnöki rezidencia kertjének gyepét, hogy a munkások ne fűnyírásra pazarolják drága idejüket.
A fehér házi konyhakertben 2009 márciusában elültethették az első zöldségpalántákat, és a veteményes – a katonacsaládok támogatása és oktatási kezdeményezései mellett – Michelle Obama gyermekkori elhízás elleni, illetve az egészségesebb életmódot és táplálkozást népszerűsítő programjának a szimbóluma lett. Mindezzel kicsit – bevallott bizonyítási kényszerből – túlvállalta magát, mivel elődei az elmúlt fél évszázadban kikristályosodott szokás szerint általában egyetlen társadalmi ügy mellé álltak. Lady Bird Johnson például a természetvédelemért, Betty Ford a nők jogaiért, Nancy Reagan a drogok ellen, Barbara Bush a gyerekek olvasási képességeinek fejlesztéséért, Hillary Clinton az egészségügyi rendszer reformjáért emelt szót, míg most Melanie Trump az internetes zaklatások ellen.
| Divatdiktálók |
Míg Brigitte Macron a korához képest kissé merésznek tartott öltözködésével is besöpört kellemetlenkedő megjegyzéseket, más elnökfeleségeknek előnyére vált a reflektorfény. Jackie Kennedy az 1960-as években divatikonná vált, haj- és kalapviseletéről stílust neveztek el, ruhatárában a legnagyobb francia tervezők (Chanel, Dior, Givenchy) kreációi mellett jó néhány amerikai dizájner alkotásai is feltűntek (így Lilly Pulitzeréi vagy Oleg Cassiniéi). Michelle Obama ruhaválasztásaival egyrészt kevésbé ismert amerikai divattervezőkre akarta felhívni a figyelmet, másrészt „amikor csak tehettem, igyekeztem valami kiszámíthatatlant viselni, azért, hogy elkerüljem az öltözetembe belemagyarázott lehetséges üzeneteket”. Ezért párosított méregdrága dizájnerkreációkat konfekciódarabokkal, máskor egy televíziós szereplése alkalmával csupán egy egyszerű, „148 dolláros fekete-fehér mintás ruhát viseltem, amelyet hirtelen minden nő meg akart venni magának”. Európában nagyjából vele egy időben a jobb vállán látható tetoválásról elhíresült német first lady, Bettina Wulff került választékos eleganciája okán több ízben is az újságok címlapjára, és hasonlították Michelle Obamához vagy épp Carla Brunihoz, akit 2011-ben az amerikai Vanity Fair magazin a világ legjobban öltözött asszonyának kiáltott ki. |
A first lady szerepe az Egyesült Államokban a leginkább kiforrott, 1978-ban Jimmy Carter írta alá a törvényt, amely saját költségvetésű hivatalt bocsát a rendelkezésükre. Az elnökfeleségek világszerte igyekeznek is követni az amerikai példát, és a reprezentáció mellett többnyire karitatív és humanitárius ügyek, esetleg az egészségügy vagy az oktatás támogatásával javítani férjük imázsát. A rendhagyó párkapcsolatok azonban megzavarhatják a kialakult szokásokat, mint azt az elmúlt évtizedben Franciaországban történtek is bizonyították.
Melanie Trump és Brigitte Macron. Párhuzamok
AFP
Párizsban Nicolas Sarkozy azzal szúrt szemet, hogy elnökségének elején, 2007-ben elvált tőle a felesége, ám ő hamar új életet kezdett: elvette a férfifaló hírében álló Carla Bruni olasz–francia modell-énekesnőt. Utóda, Valérie Trierweiler azzal váltott ki vitát, hogy Francois Hollande élettársaként megilleti-e a „premiere dame” titulus (a szerep felvállalásában kezdetben ő is bizonytalankodott). Trierweiler a kormányzó szocialista párt prominenseivel is összetűzésbe került, mert függetlensége megőrzése érdekében nem hagyott fel az újságírással, és időnként önálló álláspontot képviselt. Hollande 2014-ben, egy színésznő kedvéért szakított vele, de attól már óvakodott, hogy új barátnőjét hivatalosan first ladyként szerepeltesse. Nem véletlen, hogy a jelenlegi francia elnök, Emmanuel Macron beiktatásakor több százezer aláírás gyűlt össze azért, hogy a kampányában aktív részt vállaló felesége ne legyen first lady. Végül Macron a nála 24 évvel idősebb Brigitte szerepének átláthatóságát garantáló szabályokkal érte el, hogy egykori tanára is irodát kaphasson az elnöki hivatalban.
Akadt olykor first lady, aki a politikában vagy a közéletben is markáns(abb) feladatot vállalt. Az ilyenek sorából is kitűnik az Argentínában sokak által szentként tisztelt Eva Duarte de Perón, azaz Evita. A színésznő a nép egyszerű gyermekeként fellépve segítette az 1946-os választási kampányban a puccsista katonatisztek közül kiemelkedett férjét, Juan Perónt a hatalomba. Evita kulcsszerepet vállalt a nők szavazati jogának kiharcolásában, ami az 1952-es választási győzelemben vált döntő fontosságúvá. A bálványozott fiatalasszony intézmény lett, alapítványa könyvekkel, ruhákkal látta el a társadalom kisemmizettjeit, ingyenes kórházakat, iskolákat, árvaházakat hozott létre nekik. Politikai ambícióinak 33 évesen bekövetkezett halála vetett véget. Töretlen népszerűségét világszerte tovább éltette a róla szóló, épp 40 éve bemutatott (utóbb megfilmesített) Andrew Lloyd Webber-musical.
Edith Wilson
AFP
Egészen másképp vált a politika alakítójává Edith Wilson. A korábban a háborús spórolásból példát mutató first lady – aki vasárnaponként nem használt gázt, hétfőn húsmentesen, szerdán pedig gabona nélkül étkezett –, miután túlhajszolt férje 1919 októberében súlyos szélütést szenvedett, úgy döntött: eltitkolja a külvilág elől a félig lebénult és megvakult elnök állapotát. A következő 17 hónapban – az orvos együttműködésével – úgy intézte, hogy Woodrow Wilsonnal még az alelnök se találkozhasson, kizárólag ő vitte be a félhomályos szobába az aláírandó dokumentumokat. Visszaemlékezésében később azzal mentegetőzött: nem hozott semmiben döntést, csupán azt állapította meg, hogy (szerinte) mi volt fontos és mi nem, illetve előbbi ügyek mikor kerülhetnek a férje elé. A világ csupán néhány hónappal az elnöki terminus lejárta előtt értesült az igazságról. A turpisság miatt egyes történészek Edith Wilsont ironikusan az Egyesült Államok első női elnökének nevezik. A különös eset is hozzájárult az amerikai alkotmány 1967-es 25. kiegészítésének elfogadásához, amely egyebek mellett az elnök cselekvésképtelensége esetén az alelnökre ruház minden teendőt.
Ritkán, de előfordult, hogy first ladyből elnök lett. Argentínában ez kétszer is megtörtént. Először Juan Perón harmadik feleségének, Isabelnek nyílt erre lehetősége, miután férje halálakor, 1974-ben az alelnöki funkciókat is ellátta. Argentína és a világ első köztársasági elnöknője két évig sem tartó mandátuma alatt, autoriter hatalomgyakorlási módszerei miatt, gyorsan felélte a népszerűségét. Szintén egy korábbi „primera dama”, Cristina Fernández de Kirchner volt az argentin elnök 2007 és 2015 között. Férje, Néstor Kirchner háttérbe vonulásával megnyerte a választást, majd minden nehézség dacára két cikluson keresztül megőrizte pozícióját, ám elnökségére a korrupció, az országot válságba sodró gazdaságpolitika árnyéka vetül.
AFP
A politikusként magát több szerepben is kipróbáló, first ladyként nemzeti egészségügyi reformprogramot megvalósító Hillary Clinton hiába próbálkozott két ízben, hogy az Egyesült Államok első női elnöke legyen, 2008-ban és 2016-ban is kudarcot vallott. Többször ostromolták már ugyanezzel a kérdéssel a még mindig csak 54 éves Michelle Obamát is, ő azonban memoárjában kizárja ezt a lehetőséget, mondván: annyira taszítja a politika „piszkossága” és az ország „törzsi megosztottsága”, hogy „ezennel kijelentem, nem áll szándékomban bármikor is indulni a választásokon”.
