Keveset beszélünk róla, de kifejezetten aggasztó állapotban van a magyar lakosság fogászati-szájegészségi szempontból. Az e területet vizsgáló, legutóbbi, 2010-es Eurobarometer-adatok szerint az uniós polgárok 41 százalékának van meg az összes természetes foga, ez az arány a skandináv országoknál több mint 50 százalék, Magyarországon pedig 19 százalék.
Azaz a magyarok négyötödének már nincs szerencséje mind a 32 fogához. Ezzel az uniós országok listájának a legvégén kullogunk, a második legrosszabb értéket Észtországban mérték 2010-ben, de az is 27 százalék.
A fogvesztés természetesen elsősorban az időseket sújtja, 65 éves korára a magyar lakosság harmada elveszíti fogazatát. De nem lehetünk büszkék arra sem, hogy a rögzített fogsorra szorulók negyede még nem töltötte be a 60. évét. A felnőttek 30 százaléka közepes vagy súlyos fogágybetegséggel küzd.
Ami pedig a legszomorúbb, hogy a gyerekeink fogazata az unióban szintén a legrosszabb. 12 évesen már átlagosan háromnál több lyukas, tömött vagy hiányzó foguk van.
MTI / Filep István
Fogós betegségek
Ráadásul a rossz fogak több súlyos betegségnek is okozói lehetnek. A cukorbetegség kialakulásában a rossz szájegészségi állapot az egyik komoly rizikófaktor, ugyanígy a koraszülés esetén is, és az alacsony súllyal született csecsemők és az édesanyjuk rossz fogai között is kimutatható a kapcsolat. Bár még vizsgálják ezt a területet, de a keringési és a daganatos betegségekben is valószínűleg közrejátszik az elhanyagolt fogazat. (Szájüregi rákban egyértelmű, abban egyébként szintén uniós elsők vagyunk.)
A fogak állapota és az általános egészségi állapot közötti nyilvánvaló kapcsolat miatt a WHO évek óta szorgalmazza, hogy integrálni kellene valahogy a – gyakorlatilag az általános orvoslásról rég leszakadt – fogorvoslást és az egyéb betegellátási területeket. Nagyon jellemző például, hogy a cukorbetegségek kezelésének irányelveiben egyetlen mondat szól arról, hogy menjenek el fogászhoz az érintettek.
De miért?
„Sok oka van annak, hogy a magyar lakosság fogazata ilyen rossz állapotban van” – mondja kérdésünkre Bartha Károly a SOTE dékán-helyettese, és a Magyar Preventív Fogászati Társaság elnöke. A fogszuvasodás és a fogágy betegség is magatartási betegségnek tekinthető – magyarázza. Ezeket baktériumok okozzák ugyan, de ha rendesen és rendszeresen mosnánk a fogunk, továbbá, ha legalább félévente eljárnánk fogászati ellenőrzésre, és nem dohányoznánk, ezek nem alakulnának ki.
A professzor párhuzamot von azzal, hogy a fejlett világban a vissza lehetett szorítani, sőt el lehetett tüntetni például a fertőző betegségek jó részét, míg a nem fertőző – keringési, daganatos – betegségek egyre aggasztóbb méreteket öltenek. A fogbetegségek pont úgy visszaszoríthatók lennének, mint a kanyaró.
MTI / Filep István
Bacik a szájban
„A fogbetegségek a lepedékkel, plakkal függenek össze. Ha valaki nem mossa meg a fogait, akkor a plakk ott marad a felületükön, és a nyálból kicsapódott sókkal olyan kemény anyagot alkotnak, amit már saját magának nem is tud később eltávolítani. Azt már csak fogorvos tudja leszedni. A helyzet egyre romlik, mert a plakkban lévő baktériumok állandó gyulladást idéznek elő. Ettől szuvasodnak a fogak, ettől pusztul fokozatosan az íny, hosszabb távon a csont is, és a fog végül ki is esik.”
A megelőzés viszont bizonyított, ezt mutatja egy olyan kísérlet is, amelyik az egyik skandináv országban zajlott. Két csoportra osztották az abban résztvevőket, az egyik tagjait háromhavonta berendelték fogorvoshoz, ott leszedték a fogköveit, megbeszélték, rendesen mosnak-e fogat, azaz folyamatos kontroll alatt voltak. Kiderült, hogy annyival csökkent a körükben a gyulladás, a fogágybetegség, a fogvesztések száma, hogy abba kellett hagyni a kísérletet, mert nem volt etikus hogy a másik csoport tagjai ebben a kontrollban nem részesültek.
A fejekben kell rendet tenni
„Régen úgy képzelték fogászati prevenciót, hogy adjunk fluoridtablettát mindenkinek, vagy adjunk fluoridot az ivóvízhez, és akkor megoldjuk a problémát. Nem sikerült. Bizonyos fokig ugyan hatásos módszer volt ez is, de fluoriddal az emberek magatartását, életmódját nem lehet megváltoztatni.” Bartha szerint először a fejekben kell rendet tenni. A magyarok ugyanis nem járnak fogorvoshoz, csak, amikor már baj van.
El kellene érni, hogy az emberek tudják: az egészség érték. Nem úgy van, hogy ha megbetegszem, majd meggyógyítanak. Mindenki felelős az egészségéért. Aki nem tesz ezért semmit, magával szúr ki, és a saját életminőségét rontja.
Bartha szerint a megoldás éppen ezért az egészségtudatosságra nevelés lenne. Munkatársaival nemrég dolgozták ki – a népegészségügyi program számára – egy olyan hálózat kiépítésének tervét, amely a klinikai szájhigiénikusokra építene. Ezek a szakemberek a fogorvosoktól át tudnák venni a preventív ismeretterjesztés szerepét, iskolákban, óvodákban tudnák elmagyarázni a helyes fogmosás fontosságát, mikéntjét. „ Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint a kiválóan működő védőnői hálózatot.”
Jelenleg annyi az intézményes prevenció, hogy időnként egy-egy fogorvos megjelenik az iskolában és felvilágosító órákat tart, illetve, hogy az osztályok rendszeresen fogászati szűrésen vesznek részt. „Ha volna is elegendő fogorvos erre a célra, akkor is kevés az az 1-2 óra, ami egy osztályra jut, annál sokkal több probléma szokott lenni, mint amit el lehet látni ennyi idő alatt. És nem biztos, hogy a szülő visszaviszi kezelésre a gyereket” – mondja Bartha Károly.
Szájegészségügyi egyenlőtlenség
Hogy mennyire fontos lenne valamilyen pozitív fordulat a szájegészség ügyében, azt a fenti adatok mellett az is bizonyítja, hogy az unió is kiemelten kezeli ennek a terület javítását, és kidolgozott egy 2020-ig tartó programot, amelyhez a tagországok is csatlakoztak. A program szorgalmazza többek közt azt, hogy a tagállamok erősítsék a prevenciót, elsősorban a közoktatásban a fogászati felvilágosítás szerepét, igyekezzenek népszerűsíteni a fluorid használatát, az egészséges táplálkozási szokásokat, a cukorbevitel csökkentését, továbbá azt is leszögezi, hogy a tagállamoknak csökkentenie kellene a szájegészségügyi egyenlőtlenségeket.
Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a például, a fogszuvasodás a hátrányos helyzetű családokban sokkal erőteljesebben jelentkezik, mint a középosztálybéli családoknál. E szociális szempontot az a statisztika is jól érzékelteti, hogy a szuvas fogak 75 százaléka a népesség 25 százalékának a szájában található. A rossz szociális helyzet tehát egyfajta indikátorként is tekinthető ahhoz, hogy kinek hány lyukas foga van.
