Klímaváltozás nélkül ma háromból két embernek nem lenne Lyme-kórja
Nyár van, kánikula, az erdőkben és a városi parkokban pedig hemzsegnek a kullancsok. Ha elkapjuk az általuk terjesztett Lyme-kórt, akkor hosszabb ideig kell a szervezetünket antibiotikumokkal bombázni, ezért jobban tesszük, ha eleve esélyt sem adunk a betegséget okozó baktériumnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy be kell zárkózni a négy fal közé. A Lyme-kórral szembeni esélyeinket latolgattuk.
A Lyme-kór (Lyme borreliosis) napjaink egyik gyakran kárhoztatott, nagyon komoly gondokat produkáló baktérium-fertőzése. A Borreliák nemzetségébe tartozó, hosszúkás spirál alakú, dugóhúzó formájú baktériumokat, amelyek a betegséget okozhatják, ki lehet ugyan irtani a szervezetből, de a gyógyuláshoz nem elég az egy hét; hosszabb és a szervezetet megterhelő antibiotikumkúrát kell tartani. Jelenleg nincs a Lyme-kór ellen védőoltás - szemben a szintén kullancs által terjesztett vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladással.
Lyme-kór vagy nem Lyme-kór? Ez itt a kérdés
A Lyme-történetek lórúgásnyi, hetekig, de akár hónapokig is tartó gyógyszeres kezelésekről, időnként pedig egészen ijesztő, az esetleg nem eléggé tapasztalt háziorvos által más betegséggel összekevert tünetegyüttesről számolnak be. Hogy ne legyen egyszerű a dolog, az infektológusok arra is figyelmeztetnek, hogy ne dőljön be mindenki annak, ha elsőre ráfogják az állapotukra, hogy az Lyme-kór. Megalapozott – a helyesen értelmezett tüneteken és a Lyme-tesztek együttes eredményén alapuló – diagnózis híján ugyanis fölösleges antibiotikumos kezelésre ítélhetik a pácienst, holott talán nem is arra lenne szüksége.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) is külön figyelmeztet arra, hogy a szerológiai Lyme-teszteket a kullancscsípés után több héttel érdemes elvégezni, mert csak addigra alakulnak ki a szervezetben azok a baktérium ellen termelődött antitestek, amelyek ezekkel a tesztekkel kimutathatók. És még akkor sem biztos, hogy a teszt eredménye egyértelmű, mert más fertőzések vagy autoimmun-betegségek a szervezetben, esetleg az egyszer már kezelt Lyme-kór után fennmaradt védettség, befolyásolhatják azt. Az, hogy a piacon kapható tesztek "mit mutatnak", függ a kezelő orvos megítélésétől is - vagyis fennáll a félrediagnosztizálás veszélye.
Nem megbízhatók azok az egyes patikákban is kapható gyorstesztek sem - ezt már tudományos vizsgálat is igazolja -, amelyekkel magukat a megőrzött kullancsokat vizsgálhatja be a megcsípett ember, hogy kiderítse, vajon hordozzák-e a Lyme-ot okozó baktériumot - magyarázza Földvári Gábor parazitológus, az MTA Ökológiai kutatóközpont főmunkatársa. Ezeket a gyorsteszteket jobb elkerülni, mert a fals eredményük szintén ahhoz vezethet, hogy helytelen diagnózist állítanak fel, és a páciens fölöslegesen kap antibiotikumot.
Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a fertőzött kullancs csípésével bekerül a szervezetünkbe a baktérium, ha mégis, akkor pedig nem kizárt, hogy az immunrendszerünk hatékonyan tud ellene védekezni.
Az érem másik oldala, hogy a Lyme-kór baktériumát viszont évekig is hordozhatja magában valaki úgy, hogy kutya baja sincs, aztán ha az immunrendszere kicsit megroggyan, erősebb tünetei lesznek az addig lappangó betegségnek. Érthető, hogy a legkevésbé gyanakszik ilyenkor az ember - és orvosa - arra a parazitára, amely évekkel korábban "tett látogatást" a szervezetében.
Akkor is nehezen azonosítható, ha tüneteket okoz
Ha valakin megjelenik a Lyme-kór legegyértelműbb tünete, a folyamatosan növekvő, ovális vagy kör alakú bőrpír, a Lyme-folt, akkor nem kérdés, milyen betegséggel áll szemben a páciens és az orvos. Ebben az esetben nincs is szükség a vérvizsgálatra. Akkor válik bonyolultabbá a helyzet, amikor a hetekig, néha hónapokig látható, akár egyméteres átmérőjűre növekvő, nem viszkető és nem fájdalmas bőrpír mégsem jelenik meg - az ECDC szerint ez az esetek 20-30 százalékára igaz -, vagy pedig az illető nem tulajdonít neki jelentőséget, és a kezeletlen fertőzés elkezd kellemetlenebb tüneteket produkálni. Szövődmény lehet a szívizomgyulladás, a hirtelen jelentkező arcidegbénulás, a szemmozgató idegek bénulása, ritkán memóriazavar, gyakrabban az ízületek begyulladása is.
Az általunk megkérdezett egyik beteg, Bianka például évekig orvostól-orvosig vándorolt, mire megállapították nála a Lyme-kórt. Az ízületei fájtak, fáradt volt és enervált, a mandulája is gyakran begyulladt, és mint mondja, idővel csak úgy tudott dolgozni, hogy napközben is aludt. „Nem volt lázam, de nyár közepén is rázott a hideg.
Jártam orvosokhoz, a családom már azt hitte, hogy hipochonder vagyok.
Voltam reumatológián, elmentem immunológushoz is, felírtak a mandulámra antibiotikumot, de csak rosszabbul lettem. Később megjelent a mellkasi szúrás - már pánikrohamaim voltak." Ezután merült fel Bianka orvosában a Lyme-kór gyanúja, elküldte őt egy Lyme-tesztre, és miután az eredmény pozitív lett, Bianka megkapta a szükséges antibiotikumokat. Bianka most már jól van, bár az ízületi fájdalmak nem múltak el teljesen.
Az övéhez hasonló történeteket hallva nem csoda, hogy ha azt gondoljuk: a Lyme-kórra az a legjobb gyógyír, ha eleve el sem kapjuk. Erre pedig minden esélyünk megvan még egy olyan fertőzött területen, mint Magyarország is, úgyhogy senkit nem beszélnénk le a nyári túrázásról, kertészkedésről és strandon piknikezésről. Fontos azonban, hogy legyünk nagyon körültekintőek, ha a zöldbe merészkedünk.
Mennyire kell megijednünk, ha megcsípett egy kullancs?
A Borreliákat (ez világszerte legalább 19 baktériumfajt takar) a hazánkban előforduló 20 kullancs közül mindössze egy, a közönséges kullancs terjeszti a nyálával. Magyarországon területtől függően 10-50 százalék arányban fertőzöttek a kullancsok Lyme-kórral, de nagyon nehéz megmondani, hogy a parazita pókszabásúaktól tartva mely tájakat kerüljük elsősorban. A szórás ugyanis óriási, a Pilisen belül például lehetnek olyan erdősávok, ahol a fertőzöttség alig kimutatható, az erdő más részein viszont az ötven százalékot is elérheti.
Ha erősen fertőzött területen tartózkodunk, és megcsíp egy kullancs, még akkor sem kell azonnal pánikba esni. A szakma egyelőre nem jutott dűlőre abban a kardinális kérdésben, hogy vajon mennyi idő alatt kerül az élősködő emésztőrendszeréből a szervezetünkbe a fertőzés; olvasni, hallani olyan véleményt, amely szerint 24 óra kell, hogy a Lyme-kórt okozó baktérium bejusson a véráramunkba, de van, aki szerint ennél kevesebb idő is elég a megfertőződéshez.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ sem fogalmaz egyértelműen, csupán annyit tanácsol, hogy lehetőleg az első órákban szedjük ki magunkból az állatot. A legradikálisabb álláspontok szerint viszont annyira kevés időnk van elkerülni a bajt, hogy kirándulás közben óránként kell átfésülnünk magunkat.
A korábban már idézett Földvári Gábor parazitológus – aki maga is rendszeresen járja a természetet és gyűjti be a kullancsokat – viszont megnyugtat: elég, ha a kirándulás vagy a kerti munka végén megtartjuk a nagyon alapos kullancsvizitet. Ilyenkor tetőtől-talpig át kell néznünk a bőrünk minden négyzetcentiméterét, lehetőleg zseblámpával és nagyítóval, mert az emberen előszeretettel kapaszkodnak meg a kullancslárvák is, amelyek átmérője alig több fél milliméternél. Földvári hangsúlyozza, hogy tévhit, hogy a kullancsok a fákról pottyannának a fejünkre, ugyanis azok valójában az aljnövényzet azon részéről kerülnek ránk, amihez hozzáérünk.
A kullancsok eltávolításának módszertana
A laikusra van bízva a döntés, hogy a kullancs eltávolításakor melyik „iskolát” követi. Kapiller Zoltán állatorvos, a Magyar Kullancsszövetség elnöke régóta saját fejlesztését, a kullancseltávolító kanalat ajánlja, mert szerinte csak ezzel szedhető ki biztonságosan a kullancs anélkül, hogy annak a testét összenyomnánk, ezzel öklendezésre késztetnénk, és így még több baktériumot fecskendeznénk a vérünkbe.
Földvári Gábor szerint viszont a hegyes csipesz, de a saját körmünk is megteszi. A lényeg, hogy a szájszervénél ragadjuk meg az állatot, és egy rántással húzzuk ki.
Nem kell pánikolni akkor sem, ha a szájszerv véletlenül a bőrünkben marad, az fertőzni már nem fog
– állítja. Mint fogalmaz, annál összetettebb a kullancs szervezete, hogy egyetlen nyomással kipréseljük belőle a baktériummal teli váladékot. A lényeg, hogy mielőbb távolítsuk el a kullancsot, ha nincs nálunk csipesz, akkor körömmel. Az időhúzással ugyanis sokkal nagyobb a kockázata, hogy elkapjuk a fertőzést.
Az élősködőknek kapóra jön a globális felmelegedés
Az viszont tény, és ebben a kutatók egyetértenek, hogy a 21. század igen kedvező körülményeket teremtett a kullancsok és a Borrelia terjedésének. Ürge-Vorsatz Diána, a CEU éghajlatkutatója kiemeli, hogy a klímaváltozás és a biodiverzitás azzal párhuzamos csökkenése elősegítik a parazita és baktériuma térnyerését:
3-ból 2 embernek ma nem lenne Lyme-kórja, ha nem lenne felmelegedés.
Mint Ürge-Vorsatz mondja, az Egyesült Államokban 12 év alatt megháromszorozódott a vektorok (a fertőzést az egyik gazdaélőlényről a másikra átvivő élőlény – a szerk.) által terjesztett betegségek száma, és ezeknek a túlnyomó része a kullancsok által terjesztett Lyme-kór.
Az éghajlatváltozás miatt enyhébbek a telek, így a kullancsok és a baktériumok túlélnek; a melegebb idő, a lakosság, valamint a mezőgazdaság vegyszerhasználata pedig csökkentik a biológiai sokféleséget. Ha viszont a biodiverzitás csökken, akkor az elvándorolt vagy kipusztított fajok helyére invazív vagy özönfajok érkeznek és szaporodhatnak el, hiszen a természetes ellenségeik, a madarak, lárvák és más rovarok, megfogyatkoznak. Magyarán, a poloskák, a gyapjas lepkék szabadon garázdálkodhatnak, és bár a kullancsot nem tartjuk özönfajként számon, tény, hogy a felmelegedéssel neki is egyre kevesebb természetes ellensége lesz.
Ehhez teszi hozzá Földvári Gábor, hogy az enyhébb teleknek köszönhetően és a szárazabb helyről elvándorló gazdaállatokon (gerincesek) élősködve a kullancsok is új területeket hódítanak meg:
találtak már Lyme-kórt hordozó kullancsot a sarkkörön túl és a Tátrában is.
De jobban tesszük, ha idővel nemcsak a Lyme-kórtól tartunk, mert délről a vándormadarakon érkező trópusi betegségeket hordozó kullancsok is könnyen áttelelnek mostanában Európa hűvösebb részein is. Gyűjtöttek már be például olyan kullancsot Németországban, amely a krími-kongói vérzéses lázt terjesztette, és az MTA kutatóinak is sikerült 2011-ben egy ilyet azonosítani a Margitszigeten. Szerencsére, mi egyelőre megúsztuk a nagyobb bajt; a trópusi kullancs még nem élte túl a budapesti telet.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
