Harminc évvel ezelőtt végezték ki Ted Bundyt, akire három halálbüntetést is kiszabtak. A fiatal, csinos nőkre utazó, nárcisztikus sorozatgyilkos akár száz emberrel is végezhetett.
Theodore Robert Bundyt 1989 januárjában végezték ki a floridai állami börtön villamosszékében. A férfi három tucat áldozatot, a nemi erőszak mellett szadizmust, a holttestek megcsonkítását és nekrofíliát ismert be, de a rendőri vélemények szerint akár száz emberrel is végezhetett. Áldozatai magas, vékony, barna hajú nők voltak.
Halálának évfordulóján Joe Berlinger rendező Beszélgetések egy gyilkossal címmel négyrészes dokumentumsorozatot, és Zac Efron főszereplésével egy játékfilmet (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány) is készített Bundyról, mindkét produkciót a Netflix forgalmazza.
Ted Bundy története azért ragadja meg a filmesek fantáziáját - nem ez az első mozifilm, ami a mészárosról készült - , mert a hidegvérű gyilkos exhibicionista, nárcisztikus és sármos férfi volt, a szimpatikus ismerős, akinek a mosolya mögött azonban brutális kegyetlenség rejtőzött.
A nők imádták, eszelősen okos is volt: pszichológiát tanult, fiatalként bűnmegelőzési osztályon dolgozott, később egy évig a jogi karra járt. Tárgyalásán saját maga ügyvédjeként lépett fel. Kétszer is megszökött a börtönből, és még azt is elérte, hogy a tárgyalássorozatán megkérje egy nő kezét, aki igent mondott neki.
Hogy Bundy mitől válhatott önimádó szörnyeteggé, a HVG e heti lapszámában olvashat.
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
Ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomozást.
