Talán soha nem vagyunk annyira kiszolgáltatottak a mindennapokban, mint amikor alszunk. És még ha így is van, aludnunk kell, hiszen meghalnánk nélküle. És mint az emberi élet számos más aspektusa, az alvás is a népmesék visszatérő eleme szerte a világon. 

Az alvásmotívum arra is jó példa, hogyan forgatta az emberiség a létezése őstapasztalatait szimbólumokkal teletűzdelt történetekbe, amiket aztán generációk meséltek tovább. A mai kor embere nagy valószínűséggel valamely 19. századi mesegyűjtőnek a polgári (gyerek)közönség számára fogyaszthatóvá csiszolt verziójában találkozott a népmesékkel - ilyen gyűjtők voltak a Grimm testvérek vagy Benedek Elek is.

Grimm: Gyermek- és családi mesék. Az 1819-es kiadás címlapja.

Wikipedia

Az elmúlt évtized most a népmesék újrafelfedezéséről is szól: már nemcsak mint gyerekműfajt tartják számon, hanem fokozatosan visszanyeri eredeti helyét a felnőtteknek szóló történetek között.

Ha jobban belegondolunk, a már említett kiszolgáltatottság, a halál, az önuralommal legyűrni való akadály is olyan témák, amelyek ismerősek az életünkből, és amelyek szerepelnek az esti mozifilmben, az olvasott regényekben, amiket aztán megbeszélünk a barátainkkal. Ezt a funkciót töltötte be – és töltheti be ma is – a népmese is.

Az alábbiakban olyan mesebeli témákat és motívumokat gyűjtöttünk össze, amelyek valamilyen módon az alváshoz kapcsolódnak.

Mi történik azokkal, akik nem elég éberek?

Mindjárt kezdjünk azokkal a mesékkel, amelyben megtestesül az ember egyik szorongó tapasztalata az alvásról. Hiszen ez az az állapot, ahol a környezetünket nem vagy csak alig érzékeljük. Az alvás ráadásul akkor működik igazán jól, ha nem ébredünk fel túl könnyen vagy túl gyorsan. Az alvó ember viszont rettenetesen kiszolgáltatott, amely bizonyos történelmi korokban vagy élethelyzetekben akár életveszélyes is lehetett.

A mesék szimbolikája ezt abban ragadja meg, hogyan hat a mesék hőseire vagy éppen mellékszereplőire az éberség hiánya.

Az örök ifjúság vize című magyar népmesében például a királyfinak Tündér Ilona hálószobájából kell hoznia egy-egy korsóval az élet és a halál vizéből. A próbatétel része, hogy a királyfinak úgy kell meglopnia a tündért, hogy ő közben fel ne ébredjen. A feladat sikerül, mert hiába őrizte Tündér Ilona a forrásokat, mélyen aludt, nem volt elég éber.

Az éberség hiánya sodorja bajba Árgyélus királyfit és Tündérszép Ilonát is – aki egy másik Ilona. Ebben a történetben Árgyélus és Tündérszép Ilona, miután “egymással mulattak” az aranyalmafa alatt, elalszanak, és ekkor a királyfi apját szolgáló Vénbanya levág egy tincset a tündér hajából. Az ilyen megrablás nagy bajt jelent a mesékben, a szerelmeseknek el is kell válniuk egymástól, és csak sok vesződség árán lehetnek ismét egymáséi.

Ugyanebben a mesében megjelenik az alvás egy másik funkciója is: ez az akadály, amelyet le kell győzni. A feladat itt az éberség megőrzése. A történet elején valaki lopja éjjelente az aranyalmákat, a király fiai pedig vállalkoznak rá, hogy megőrzik őket. Ez viszont egyedül Árgyélusnak sikerül - aki dohányt prüszkölve győzi le az fel-feltámadó álmosságot.

AFP

Amikor a mesék szépítenek

Az alvásnak ugyanakkor van egy jóval nyilvánvalóbb és komorabb jelentése is: a halál megszépített metaforája.

Ahogy az élet, a népmesék sem bánnak kesztyűs kézzel a hőseikkel, és előfordul, hogy a történet közepén a főszereplőt megölik. Az ilyen helyzetek megoldása lehet, hogy a hős segítője forrasztófüvet (vagy más mágikus eszközt, növényt) szerez, hogy azzal támassza fel.

A rókaszemű menyecskében is elhangzik az a párbeszéd, amelyhez hasonlót megtalálunk más mesékben is ezen a ponton. Ott tartunk, hogy a királyfit az irigy bátyjai elárulják, lefejezték. Van viszont neki egy segítőtársa, egy róka, aki tudja, mi ilyenkor a teendő, szerez forrasztófüvet, és feltámasztja a királyfit, aki így szól:

– Jaj – azt mondta –, mennyire elaludtam!
– Te elaludtál örökre – azt mondta a róka –, ha én nem volnék, te aludnál, míg a világ s még két nap. 

Csipkerózsa időt ad a lányoknak felnőni

Halál és alvás egymásba tükröződő kapcsolatát fedezhetjük fel a Csipkerózsikában is, amely az elmúlt években több “leleplező cikk” fókuszába is került.

Az alapsztori mindenki számára ismert: a királylány keresztelőjére nem hívták meg az egyik tündért, aki ezt megbosszulva azzal átkozza meg a lányt, hogy 15. vagy 16. születésnapján megszúrja a kezét valamivel (orsóval vagy lenszállal), és ebbe belehal. Az erős átkot egy másik tündérnek sikerül megszelidítenie annyira, hogy Csipkerózsika ne meghaljon, hanem százéves álomba szenderüljön. Így is lesz, a vár körül pedig sűrű, tövises bozót nő, amelyen fennakad és elpusztul minden férfiú, aki megpróbálja megközelíteni. Száz év elteltével viszont egy királyfi vetődik arra, aki előtt szétnyílik a bozótos, és herceg a Grimm testvérek verziója szerint a lány homlokára ad egy csókot, mikor az felébred.

Disney: Csipkerózsika (1959)

AFP

A már említett cikkek azt tálalták szenzációként, hogy a népmesék horrorisztikusságát bizonyítandó, elővették a legkorábban lejegyzett verziót. Ebben a lányt megtaláló – egyébként nős – király megerőszakolja az alvó Csipkerózsikát, akinek gyerekei születnek tőle, és a lány azért ébred fel, mert az egyik baba kiszopja az ujjából a szálkát.

A helyzet az, hogy egy mesének sincs csupán egyetlen változata, a Csipkerózsika típusából is találtak a kutatók 410-et.

A mese fent említett, megerőszakolós verzióját például a nápolyi királyi udvar úri közönségének szánt 17. századi Pentameronban találjuk. Az író Giambattista Basile a kora embere volt, világlátott katona, költő és udvaronc, aki mai szemmel vaskos, kegyetlen humorral, gyakran horrorisztikus elemekkel fűszerezve írt le a többek között Itáliában is ismert és mondott meséket.

A történetekbe persze az írói szabadsággal élve bele is írt, így felismerhetően kirajzolódnak bennük a korabeli Nápoly mindennapjai. És ugyanilyen izgalmas felfedezni a Pentameronban a határtalanul vándorló népmesei történetelemeket is.

Már csak ebben a két verzióban is felfedezhetjük azokat a szimbolikus motívumokat, amelyek közösek bennük, így adva Csipkerózsika történetének magvát: az átok, a 15-16 évesen megszúrt ujj, a hosszú álom, és végül egy férfi érkezése.

Edward Burne-Jones: A vadrózsa legendája - A rózsalugas (1890)

Wikipedia

“A Csipkerózsika értelmezhető női beavatásmeseként” – mondja Csóka Judit klinikai szakpszichológus, aki népmesékkel is dolgozik, és több meseválogatást állított már össze a Corvina kiadónál. “Amikor megszúrjuk az ujjunkat, ott vér is kibuggyan, ezt pedig Bruno Bettelheim világhírű gyerekpszichológus szerint az első menstruációra való utalásként lehet értelmezni. Az a lány viszont, aki elkezd menstruálni, még nem feltétlenül érett mentálisan, lelkileg, hogy magához engedjen egy fiút, férfit. Különösen igaz ez napjainkban, amikor egyre korábbra tolódik az első menstruáció, a mai kislányok már 8-9 évesen menstruálnak, és elkezdenek kifejlődni a másodlagos nemi jegyeik is, például a mellük.”

A Csipkerózsika a hosszú álommal tehát időt ad a lányoknak, a mindent befonó bozót tüskéi pedig a túl korai szexuális tapasztalatoktól védik meg őket.

A mese arról beszél, hogy ne keverjük össze az első menstruációt és a nővé érést, és hogy fontos, hogy egy lány akkor szerezzen szexuális tapasztalatokat, amikor már mentálisan és lelkileg is kész rá.