„Ha meghalok, hamvasszanak el, nem akarom, hogy csontjaimat bálványként imádják az emberek” – mondta életrajzírójának Albert Einstein. A nagyszerű fizikus kérését csak részben hajtották végre: míg testének nagy részét valóban elégették, s a hamvakat a Delaware-folyó környékén szétszórták, Einstein agyát ellopta egy patológus, Thomas Harvey.

Azt akarta megtudni, miben rejlett a tudós zsenije, s ezért több száz szeletre vágta a Einstein agyát, majd azokat annyi rejtekhelyre dugta, hogy a végén már nem is tudta, hol van a metszetek egy része. Harvey – aki természetesen lebukott, és emiatt elvesztette állását – nem jött rá arra, hogy a relativitáselmélet kidolgozója miért volt sokkal okosabb az átlagnál, így éveken át egy közönséges sörhűtőben tárolta a metszeteket.

AFP /

Néhány évvel ezelőtt a tudósok korszerű eszközökkel ismét megvizsgálták a mintákat, és megállapították, hogy Einstein agyában sokkal fejlettebb volt a kapcsolat a bal- és a jobb félteke között, mint az átlagembereknél. A fellelt metszeteket most egy marylandi, illetve egy philadelphiai múzeumban lehet megtekinteni.

Bosszú a péniszeken

Míg Einstein esetében a szervlopás mögött a tudományos kíváncsiság állt, a talán legismertebb francia történelmi személyiség, Bonaparte Napóleon estében más, a gyűlölet volt a fő indíték. Igaz, a britek fogságában 1821-ben, Szent Ilona szigetén meghalt egykori francia császárnak nem is az agyát gyűjtötte be Francesco Autommarchi, a boncolást végző orvos, hanem a híres halott péniszét, amelyet később átadott a temetést végző papnak, Paul Vignalinak. A császári hímvessző hosszú ideig a Vignali-család tulajdonában maradt, majd 1924-ben egy amerikai könyvgyűjtő vette meg, aki azt ki is állította New Yorkban.

Wikipédia, közkincs

Napóleon nemi szerve jelenleg egy amerikai urológus-dinasztia tulajdonában van, Lattimerék viszont már nem helyezik közszemére a Párizsban örök nyugalmat nyert Napóleontól távol lévő testrészt. Megmutatták viszont több dokumentumfilmes stábnak, így megerősítést nyert, hogy a nőügyeiről is híres hadvezér pénisze nagyon kicsi, 4-5 centiméteres volt.

Napóleonhoz hasonló sorsra jutott az orosz cári családot bűvkörébe vonó szibériai paraszt, Grigorij Raszputyin is: a „nagy természetéről” is ismert „csodagyógyítót” 1916-ban ellenfelei meggyilkolták, és – csak hogy még teljesebb legyen a bosszú – a péniszét is levágták. Ez a maga 28 centiméterével – túlélve az 1917-es forradalmat, a polgárháborút, majd a második világháborút – jelenleg a szentpétervári Erotika-múzeum egyik vitrinjében áll. Akadnak, akik szerint a Raszputyin-hímtag „hamisítvány”, ők arra hivatkoznak, hogy egy boncolás utáni feljegyzésben az áll, hogy Raszputyin pénisze a helyén volt, viszont nagyon összezúzott állapotban.

Húsz év a lándzsán

A híres brit történelmi személyiség Oliver Cromwell holtteste is a bosszú áldozata lett. Az angol polgárháború egyik főszereplője – Anglia Lord Protectora – 1658-ban halt meg, s az általa száműzött király, II. Károly, a lefejezett I. Károly fia, miután 1660-ban visszatért az országba és a trónra, Cromwell testén vett elégtételt.

Jelenet a Westminster Hall előtt, Tyburn akasztása és a három póznára tűzött fej helye számokkal jelölve, az 1-es számú Cromwell

Wikipedia

Levágatta a holttest fejét, és azt egy lándzsára tűzette, majd kiállította London belvárosában. A fej húsz évig maradt a lándzsán, majd ezt követően kisebb múzeumokban mutogatták a „trófeát”. 1815-ben egy magángyűjtő, Henry Wilkinson vette meg a hányattatott testrészt, majd azzal dobta fel a nála rendezett partykat, hogy díszítőelemként használta Cromwell mumifikálódott fejét. A Lord Protector fejét végül 1960-ban temették el tisztességesen.

Holttest és váltságdíj

A híres nevettető, Charlie Chaplin holttestét anyagi megfontolásokól lopták el. A színész 1977-ben halt meg, s egy évvel később két férfi kiásta Chaplin koporsóját, majd miután elrejtették azt a közeli kukoricásba, felhívták a színész özvegyét, és 600 ezer dolláros váltságdíjat követeltek tőle. A tolvajok azonban igencsak amatőrök voltak, a rendőrök hamar elkapták őket, Chaplint pedig visszaszállították a temetőbe. A koporsóra pedig vastag betontömböt helyeztek, hogy elejét vegyék az újabb hasonló kísérleteknek.

AFP

Chaplin kései pályatársát, Benny Hillt sem hagyták békében nyugodni. A színész 1992-ben halt meg, s a rablók már fél évvel később akcióba léptek. Elterjedt ugyanis a hír, hogy az örököseivel rossz viszonyban lévő Benny Hillt rengeteg aranyékszer társaságában temették el. A rablók nem találtak semmit, és legalább annyi tisztesség volt bennünk, hogy nem bántották a felnyitott koporsóban lévő holttestet.

Az elnököket sem kímélték

Az 1865-ben meggyilkolt amerikai elnök, Abraham Lincoln holttestét is el akarták rabolni váltságdíjra ácsingózó tolvajok. Az elsőre jónak tűnő ötlet a dolgos hétköznapokban pénzhamisításból élő bűnszövetkezetben merült fel, s mivel tudták, hogy nem értenek a sírrabláshoz, kerestek egy igazi szakembert. Meg is találták Lewis Sweglest, ám azt csak akkor tudták meg, hogy a profi lakattörő egyben a titkosszolgálatnak is dolgozott, amikor a sír közelében rejtőzködő rendőrök lefogták őket.

Egy másik meggyilkolt amerikai elnöknek, az 1963-as dallasi merénylet áldozatává vált John F. Kennedynek viszont eltűnt az agya. Ma is csak annyit tudni, hogy a hiány már rögtön a boncolás után feltűnt, ám hogy ki a tettes, s miért tette, arra a mai napig nincs válasz. Néhányan úgy vélik, hogy a meggyilkolt elnök testvére, Robert Kennedy tüntette el az agyat, mert meg akarta akadályozni, hogy kiderüljön, a meggyilkolt elnök súlyos betegségben szenvedett, és ennek tünetei már az agyon is látszottak.

Fiumei úti sírrablás

Magyarország sem maradt ki a holttestgyalázásból. 2007 májusában máig ismeretlen elkövetők feldúlták Kádár János egykori MSZMP első titkár sírját, s elvitték az 1989-ben meghalt politikus koponyáját és több csontját.

Túry Gergely

A sírrablók ugyancsak magukkal vitték az özvegy, Tamáska Mária hamvait tartalmazó urnát. Az elkövetők egyértelműen politikai megfontolásból cselekedtek, felírták ugyanis a Fiumei úti temetőben lévő Munkásmozgalmi Pantheon felára, hogy „Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat, 1956–2006”.

Túry Gergely

Az egykori szocialista tábor vezetőinek holtteste sem lelt egyből örök nyugalomra. Több országban ugyanis – szovjet mintára – mauzóleumokba temették a hatalmuk csúcsán elhunyt pártvezetőket, ám ahogy jött a politikaváltás, majd a rendszerváltás úgy kerültek ki a „drága vezetők” a különleges sírhelyekről. Elsőként Sztálint vetette ki – 1961-ben – a Lenin-mauzóleumból Nyikita Hruscsov, miután a szovjet kommunista párt hivatalosan szakított a sztálini személyi kultusszal. Igaz, a diktátor holtteste nem került nagyon messze: Sztálin ma is a Kreml közvetlen közelében, egy díszsírban fekszik, hasonlóan a legtöbb szovjet pártfőtitkárhoz. Az egyik kivétel maga Hruscsov, akinek „csak” a novogyevicsi temetőben jutott hely, ott is egy olyan fekete-fehér márványemlékmű alatt, amely azt hivatott szimbolizálni, hogy a politikusnak sikerei mellett súlyos hibái is voltak.

1990-ben pedig az 1949-ben meghalt bolgár kommunista vezér, Georgi Dimitrov került ki a saját, szófiai mauzóleumából. A politikust elhamvasztották, és az egyik szófiai köztemetőben helyezték el, az épületet pedig 1999-ben lerombolták. A mauzóleum igencsak ellenálló volt, három robbanást is átvészelt, s végül csak a negyedik után omlott össze.