Ódon várak nyomában a Vértesben

(Teljes táv: 16,6 km, szintemelkedés: 583 méter, szintidő: 7 óra)

A Vértes egy olyan hegység, amely nem csak természeti értékeitől olyan vonzó, de néha az érintetlen vadregényességétől, és nem utolsó sorban a várromoktól, amelyek eredete egészen a honfoglalás korig nyúlik vissza. Ezek a várak szerényen meghúzódva állnak a sűrűben, pedig hajdan igencsak monumentálisak voltak.

Vitányvár

Wikipedia

A túra két várat is érint, az egyik az 1300-as évek elején alapított Gesztesi vár, a másik pedig a Vitányvár, amelynek építése valamikor a tatárjárás utánra tehető, de 1370 környékén már királyi várként jegyezték. Mindkettő a Csák nemzetség tulajdona volt eredetileg.

A Szép Ilonka forrás a Vértesben

Wikipedia

Az útvonal érinti a Gráciák-bérce nevű sziklaformációt, és a Szép Ilonka-forrást, ahol nagyon jó pihenési lehetőség adódik, akár sütögetni is lehet. Említésre méltó még Kapberek-puszta, ahol egykoron egész település élte mindennapjait, mára viszont már semmi nem látszik ebből.

A túra a Gesztesi Vár parkolójából indul, és első szakasza végig az országos kék jelzésen halad, hiszen Várgesztes és Vitányvár is bélyegzőpont. A második szakaszban betekintést nyerhetünk a Vértes belsőbb világába, jó hosszan a zöld jelzés mentén halad, majd a kék keresztre fordulva tér vissza Várgesztesre.

Az összes szintemelkedés eloszlik a túra során. A Vértesben nincsenek hirtelen nagy szintkülönbségek, így a túrázásban kevésbé jártas, gyengébb kondival rendelkező túratársak is nekivághatnak ennek a túrának.

Kétnapos kaland a Pilisben

(Teljes táv az első nap: 25,9 km, szintemelkedés: 1194 méter, szintidő: 9 óra; Második nap: 19 km, szintemelkedés: 342 méter, szintidő: 6,5 óra)

A többnapos túrázással megismerkedni nem is találhatnánk jobb helyet, mint a Pilist, hiszen közel van Budapesthez és a közlekedési hálózat lehetővé teszi, hogy a terveket szabadon alakítsuk, a távokat rövidítsük, vagy akár hosszabbítsuk, ha szeretnénk. Induljunk hát el egy 2 napos túrára, és szeljük át az egész hegységet. Az útvonal határfeszegetően hosszú, de nem teljesíthetetlen, érdemes kipróbálni a teljesítőképességünket, és ha mégis sok, le lehet rövidíteni, ehhez tippeket is adunk.

Első nap: Dorogról Kesztölcig az országos kéken jutunk el, onnan felmászunk a Kétágú-hegy nyergébe, majd a Fekete-hegyi Sasfészekhez. Rövid szakaszon a Pilis-nyeregig szintben haladunk, majd ismét emelkedni kezdünk a Pilis-tetőre. A csúcstól egy nagyobb ereszkedés következik Pilisszentkeresztre, ahonnan fel kell másznunk Dobogókőre.

Kilátás a Dunakanyarra a dobogókői kilátóteraszról. A távolban a Börzsöny hegység vonulata látható

MTI / Lehotka László

Második nap Dobogókőről hosszan ereszkedünk lefelé, csak a Lom-hegy és a Bölcső-hegy oldalában kell számítani kevés emelkedőre. A Kő-hegyi turistaház előtt a Vasas-szakadéktól van egy rövid lankás emelkedő. Karakterisztikájában az egész nap a lejtmenetről szól, egyfajta pihentetés az előző nap nagyobb szintjei után.

A túra többek közt ilyen látnivalókat érint: a Kétágú-hegy oldalában található a Klastrom-pusztai pálos szerzetesek gyógynövénykertje, Kesztölc fölött a Fekete-hegyen a Sasfészek kulcsosház, a Pilis hegység legmagasabb csúcsa, a 756 méteres Pilis-tető, Vasas-szakadék vagy a Boldog Özséb kilátó és természetesen a magyar természetjárás második bölcsője: Dobogókő.

A Burok-völgy vadonja
(Teljes táv: 18,4 km, szintemelkedés: 434 méter, szintidő: 8 óra)

A Bakony egyik legkülönlegesebb helye az Isztimér és Várpalota között megbúvó vadregényes Burok -völgy, amely nem csak különös keletkezése miatt olyan érdekes, hanem egészen egyedi dzsungelszerű mikroklímájától is.

A túra során végig járhatjuk a Burok-völgy leglátványosabb részét. A völgy keletkezéséről sokáig nem volt információjuk a geológusoknak, úgy vélték, hogy repedéssel keletkezett, mivel pataknak nyoma sincs, amely kivájhatta volna. Ezt viszont megcáfolta a tény, hogy a völgy félköríves formájú. Később derült ki, hogy feltételezhetően a környezetében lévő kőzetlemezek magasságának megváltozásával, süllyedéssel keletkezett.

Növényvilága sűrű, dzsungelszerű, és teljesen egyedülálló az egész hegységben. Tavasszal szőnyegben terem itt a medvehagyma, de mivel maga a völgy fokozottan védett terület, így szedése tiltott. Északabbra a Tűzköves-völgyet érintve felfedezhetünk egy barlang mellett egy geológiai régészeti lelőhelyet, ahol a sziklába kövülve láthatunk ammoniteszfosszíliákat. Ezek hatalmas csigák voltak a jura időszakban, és vázuk logaritmikusan szabályos spirált alkotott.

Isztimérről félórás sétával érhető el a szurdok, ahová egy rövid jelzetlen ösvényen kell lemásznunk. A szurdokban 4 kilométer kell megtenni, itt a sűrű növényzetben a sziklákat kerülgetve kidőlt fákon kell átmásznunk, így ezen a szakaszon jóval hosszabb menetidőre kell számolni. A völgy közepe táján a piros jelzést követve érdemes áttéri a Tűzköves-völgybe, ahol 1 kilométer után találkozhatunk a kék háromszög jelzéssel, ezen érkezünk meg az erdő szentélyéhez és a geológiai ásatás színhelyére. A túra innen már visszafelé halad, az országos kéket, majd a kék kereszt jelzést követve tér vissza Isztimérre.