Hide the Pain Harolddal küzdenek a fals riasztások ellen

Évente hárommillió olyan hívás érkezik a 112-es hívóra, amely nem valós segélykérés.

  • hvg.hu hvg.hu
Hide the Pain Harolddal küzdenek a fals riasztások ellen

Újabb kisfilmben szerepel a mémként mára világhírűvé vált Arató András. Hide the Pain Harold a 112-es központokba beérkező évi hárommillió fals hívásra irányítja rá a figyelmet, úgy, mintha maga is a központban dolgozna.

„Ő Harold. Már több mint öt éve éjjel-nappal hívásokat kezel a Miskolci Hívásfogadó Központban. Pontosabban olyanokat, amivel a rendőrség nem tud mit kezdeni. Sem a mentők. És a tűzoltók sem. Mókus van a fán, újságosbódé tetején maradt a papucs, nem nyitott ki időben a kocsma. Nála érdeklődnek, hogy kedd van, vagy szerda. Nem érti, hogy miért őt hívják a tudakozó helyett. Elveszett kulcsokat se képes megtalálni, és a bojlerekben sem melegíti fel a vizet. Tudja, hogy a gyerekek viccelődéseire iskola után számíthat, de azt is, hogy egy anyázós bármikor beeshet” – írják a police.hu-n megjelent kisfilm leírásában.

Később lerántják a leplet, hogy „Harold” helyett több száz operátor fogadja a hívásokat három műszakban. A téves jelzésekből a Miskolci és a Szombathelyi Hívásfogadó Központokba 2014 óta 26 millió hívás érkezett, amelyek 63 százaléka fals volt, azaz nem igényelte a készenléti szervek beavatkozását.

„Munkatársaink nap mint nap arra készülnek, hogy segítséget nyújtsanak, életet mentsenek, mégis a percenként befutó 9 hívásból csak 3-4 ilyen. A többinek be sem kellene érkeznie a központba. Minden egyes betelefonálás nagy piros betűkkel jelenik meg a monitorukon HÍVÁS! felirattal. Az az évi 3 millió is, amelyik nem segélyhívás” – írta a reklámot megjelentető ORFK Kommunikációs Szolgálata.

Korábban megjelent már egy kisfilm Janklovics Péter főszereplésével, amely szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen sok nem valós segélykérés érkezik a 112-es számra.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?