Szűcs Tamás PDSZ-elnök: „Nekem a lemondás szinte önvédelem volt”

hvg.hu: Elég csalódott levélben tudatta, hogy két év után lemond a PDSZ elnöki tisztjéről.

Szűcs Tamás: A csalódottságnál nagyobb volt a fáradtság. Miskolcról, bejáróként végeztem a munkámat több mint két éve, tíz hónapig vonatpótló busszal jártam Pestre. A PDSZ-nek nincs arra anyagi forrása, hogy egzisztenciát tudjak teremteni a fővárosban. Ez önmagában is felőrli az embert. Ez volt a lemondásom elsődleges oka. A sajtó, a közvélemény nagyjából egy szóvivőt lát a PDSZ-elnökben, de ennél sokkal összetettebb a munkám. Megjegyzem, ahol van erre erőforrás, kapacitás, ott külön alkalmaznak embert a szóvivői munkára. A PDSZ-nek az elnök az egyetlen, függetlenített, teljes állású tisztségviselője. Nagyon sok olyan háttérmunkát végzek, aminek csak egy részét tudnák a kollégák önkéntes munkában átvenni. Ezek nagyon elhasználják az embert.

hvg.hu: Azt írta, hogy már régen érlelődött önben ez a döntés. Mi volt az utolsó csepp a pohárban?

Sz. T.: Valóban régen fontolgatom. A koronavírus miatti korlátozások alatt azt éreztem, hogy kicsit emberhez meg munkavállalóhoz szabottabb volt a munkaidőm. Hogy mást ne mondjak, az addigi heti 70-80 munkaórám lecsökkent heti 50-re. Itt nincs túlóra, mert rugalmas munkaidőm van. Most, hogy újra van személyes jelenlét, kikristályosodott, hogy számomra ez nem folytatható. Tavaly öt napot, előtte három napot tudtam pihenni. Hatvan felé közeledve ezt nem vállalom tovább. A lemondásomban apró szerepe volt még egy-két tényezőnek, de a döntő szempont ez volt.

hvg.hu: Marad az országos választmány tagja, továbbra is dolgozni kíván. Akkor ez csak egy ilyen fél-visszalépés?

Sz. T.: A PDSZ korábbi vezetői közül Pokorni Zoltán szóvivő (akkor még a PDSZ-nek nem volt elnöke, csak szóvivője – a szerk.), miután lemondott, Fidesz-alelnök, Horn Gábor SZDSZ-titkár, Kerpen Gábor a mai kormány hivatalnoka lett. Eltávolodtak a PDSZ-től. Én nem ezt az utat választom, továbbra is az Országos Választmány tagja maradok. Megjegyzem, a jogköröm ma ugyanannyi, mint lesz OV-tagként, csak nem én leszek az első számú arc, és nem én végzem ezentúl az operatív munka jelentős részét. Nem kell kongresszust összehívni az új elnök választásához, hiszen az alapszabály módosítása után már nem a PDSZ-nek van elnöke, hanem az Országos Választmánynak. Nem történik éles cezúra a visszalépésemmel.

hvg.hu: A lemondó nyilatkozatában azt emeli ki, hogy bár rengeteget dolgoztak, nem tudtak áttörni a társadalom, a pedagógusközösség fásultságán. Nem alakult ki a közös felelősségvállalás igénye. Mi kellene ahhoz, hogy ez megtörténjen?

Sz. T.: Nem gondolom, hogy ez reménytelen. A PDSZ vezetése, amelynek én is része maradok a jövőben is, elindította ezt a folyamatot. Nekem nem maradtak mentális és fizikális energiáim arra, hogy kivárjam ebben a látványos áttörést. Nekem a lemondás szinte önvédelem volt. De jó úton halad a PDSZ. Évtizedek óta nem volt ennyi belépő a szakszervezetbe, mint tavaly és tavalyelőtt. Persze ez a mi nagyságrendünkhöz, a mintegy háromezres tagságunkhoz viszonyítva értendő. És hozzá kell tenni, nagy a rotáció, nagyon sokan mennek nyugdíjba a tagjaink közül. Ha még tart ez a lendület néhány évig egy új arccal, akkor szintet tudunk lépni.

hvg.hu: A PDSZ csak a tagsági díjakból tartja fenn magát?

Sz. T.: Kizárólag abból. Nincsen vagyonunk, mint más szakszervezeteknek. Mondhatni ár-érték arányban egy nagyon jó szakszervezet vagyunk, csak ez irgalmatlan nagy önkéntes munkával és áldozatvállalással jár.

hvg.hu: Miközben „Ne dolgozz ingyen!” szlogennel indítottak weboldalt, kampányt.

Sz. T.: Igen, talán ez volt a legnagyobb innovációnk. Mókásnak hangzik az előbbiek után, de mi nem ingyenmunkának gondoljuk a szakszervezeti tevékenységünket, hanem önkéntes munkának. Ez nem ugyanaz, mint a valakire rákényszerített ingyenmunka!

hvg.hu: Mi lenne az a taglétszám, amikor már a PDSZ tudna az elnökön kívül is alkalmazni más tisztségviselőket, szóvivőt?

Sz. T.: Ehhez meg kellene duplázni, triplázni a taglétszámot. Ha elérnénk egy tízezres nagyságrendet, akkor talán lenne erre lehetőség. De hozzáteszem, ez is csak a PDSZ számára lenne szintlépés, hiszen 150 ezer pedagógus van. Hogy ez a tömeg mikor áll át a közös felelősségvállalásra, azt nem tudom. Sokat tudtunk mozdítani az ügyön, sokszor nagy kockázatot vállalva, de ez még, úgy tűnik kevés.

hvg.hu: Milyen kockázatokról van szó?

Sz. T.: Egy sor fontos ügyre felhívtuk a figyelmet. Például az érettségi esetén mi úgy gondoltuk, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni annak a személyes lebonyolítását, mert komolyan vettük, hogy akkor fog tetőzni a járvány. Elég visszásan csapódott le ez a kiállás a közvéleményben és a tagságunkban is. Lehet, hogy mi nem rendelkeztünk minden információval, de mi az elveink mentén vállaltuk ezt a kockázatot.

hvg.hu: A PDSZ többször is lebegtette, hogy pedagógussztrájkot szervez, noha a tanárok között nem biztos, hogy volt erre hajlandóság. Ez is egy ilyen kockázat?

Sz. T.: Többször is sztrájkot hirdettünk, a kormány ezeket sorra meg is akadályozta. A szabadságnapokkal való tiltakozási formába is beleálltunk rendesen. Itt is lehetett látni, hogy a magyar társadalom, a pedagógusok mobilitási hajlandósága nagyon csekély. A PDSZ elmúlt időszakban azt is akarta mutatni, hogy a „mindent elviselünk”-magatartás helyett, ahelyett, hogy az ingerküszöbünket fokozatosan toljuk ki, inkább cselekedni kellene.