Úgy kellene aludnunk, mint a középkorban?

Az alvászavar az egyik legsúlyosabb civilizációs betegség, de történészek arra hívják fel a figyelmet, hogy könnyen lehet, a rossz alvás a napi 7-8 óra egybefüggő „kötelezettségére” is visszavezethető.

Ha visszamegyünk a középkorig, korántsem volt egyértelmű, hogy valaki ennyi időt töltsön egyhuzamban az ágyban, ehelyett az éjszaka általában két, jól elkülöníthető szakaszra bomlott: a nagyjából négyórányi alvást követően a legtöbben akár egy-két órát is teljesen ébren töltöttek, majd folytatták a pihenést.

A szaknyelven kétfázisú alvásként emlegetett szokás a 17. századtól kezdett háttérbe szorulni, és az ipari forradalom, illetve a köz-, majd a mesterséges világítás terjedése nyomán, egy évszázaddal ezelőtt végleg eltűnt. Ezzel párhuzamosan kezdtek feltűnően szaporodni az álmatlansággal, visszaalvási nehézségekkel kapcsolatos orvosi esetek.

Az álmatlanság ugyanakkor sokak inspirációs forrása is lehet. A kreatív inszomnia rejtélyes működéséről a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvashat.

HVG