„Nem elég, hogy a Biden családja bűnöző, még el is csalja a választást, a média pedig eltussolja az egészet!” – ez volt a sürgős mondanivalója annak a férfinak, aki az amerikai választás éjszakáján az egyik élő televíziós műsor arizonai bejelentkezését zavarta meg egy BBQ, BEER, FREEDOM feliratú pólóban, állig lecsúszott maszkban kiabálva és gesztikulálva.

We are outside the Clark County Election Center where Registrar of Voters is addressing the ballots that still have to be counted. Man walked up and started yelling. @8NewsNow pic.twitter.com/cZ8RepmxLV

— Joe Moeller (@joemoeller44) November 4, 2020

Néhány nappal, egy eredményhirdetéssel és egy győzelmi beszéddel később az elnök ügyvédje, Rudy Giuliani egy kertépítő cég parkolójában, egy szexshop és egy krematórium között annyival zárta rövidre az egyik újságíró megjegyzését, miszerint Joe Bident nyilvánították a választás győztesének, hogy ne legyen már nevetséges. (A feltételezés szerint tévedésből szervezték a Trump által a Twitteren természetesen nagynak beharangozott philadelphiai sajtótájékoztatót a Four Seasons szálloda helyett a hasonló nevű kertépítő cég parkolójába. A közösségi oldalak felhasználói nem győztek lubickolni ennek az az iróniájában.)

A nevetségesség új szintjeit, pontosabban inkább mélységeit mutatta meg igen intenzív dózisban a vereségtusáját vívó Trump-elnökség az elmúlt néhány napban. Az elnök és a környezetének a reakciói egy körvonalazódó Biden-elnökség árnyékában pedig még inkább bizarrnak hatottak.

És ez a néhány nap mintha utólagosan az elmúlt néhány évre is kiterjesztette volna ezeket a jelzőket. Mintha egy vastag függönyt húzott volna el valaki, amely mögött most már jól kivehető a Trump-elnökség lényege: a király meztelen.

Ezen a ponton pedig talán érdemes megragadni és jegyzőkönyvezni ennek az egésznek az abszurditását.

Úgy van, mert én azt mondom

Az elmúlt napokban az ok-okozati összefüggések sokszor követhetetlen és értelmetlen feldolgozását kaptuk az amerikai elnöktől, és ezt a zűrzavart az ország is visszatükrözte. Mert ahogy a vezér reagál, úgy reagálnak a hívei is.

Phoenixben néhány nappal ezelőtt Trump támogatói Trump kedvenc tévéjéről kezdték el egyszer csak azt skandálni, hogy szar, csak azért, mert a becslése szerint Joe Biden megnyerte Arizonát, és ezt a műsorvezetők közölték is a nézőkkel.

“They’re actually chanting Fox News Sucks” pic.twitter.com/XqfiHln6Mt

— Acyn Torabi (@Acyn) November 5, 2020

Emiatt nemcsak ők toporzékoltak, egyes sajtóértesülések szerint maga Donald Trump, mások szerint a veje és tanácsadója, Jared Kushner hívta fel a Fox News tulajdonosát, Rupert Murdochot, hogy kifogásolja ezt a szerkesztői döntést.

Hogy az emberek által megélt helyzet és a valóság mennyire elrugaszkodott egymástól, arról itt egy párhuzamos felvétel, ahol a Trump-tábor tagjai nem tudnak dűlőre jutni abban, hogy mit akarnak: Arizonában a szavazatok számolásának a folytatását, Michiganben a leállítását követelték néhány napja.

Pro-Trump protests: Arizona vs. Michigan: pic.twitter.com/ctyIop97gf

— The Recount (@therecount) November 5, 2020

Ez a két epizód hátborzongatóan rímel arra, ahogy Donald Trump érvei is megannyiszor a saját farkukba haraptak. Nehéz elfelejteni például az elnök eszmefuttatását arról, hogy az Egyesült Államokban csak azért van olyan sok koronavírus-eset, mert túl sok tesztet végeznek. Ez a kitekert gondolatmenet köszön vissza abban a néhány nappal ezelőtti megnyilvánulásában is, hogy csak azért áll vesztésre, mert megszámolják az összes, Bidenre leadott szavazatot. Értelme? Semmi. Hatása? A szavazatszámlálókat megfélemlítő trumpisták akcióiból ítélve komoly – még úgy is, hogy a végeredményt végeredményben nem befolyásolta. Az amerikai demokratikus intézmények összekapták magukat és ellenálltak a twitteres puccskísérletnek.

Donald Trump az elmúlt hetekben nemcsak puccsal fenyegetett, hanem felrúgta a demokrácia játékszabályait, agresszióra biztatta a híveit, és az elnöki poszttal járó minimális tisztességet is képtelen volt felmutatni. És közben úgy tűnt, hogy már nem is nagyon érti, hogy mi folyik körülötte.

STOP THE COUNT! – követelte a Twitteren csupa nagybetűvel a szavazatok számlálásának a leállítását az urnák lezárása után néhány órával, de arra már nyilván nem gondolt, hogy ha szerda reggel tényleg leállnak a számolással, az Joe Biden győzelmét jelentette volna. A sokmilliós hallgatósága joggal volt összezavarodva, hogy vajon mit is akar az elnök: szavazatokat vagy egyszerűen csak figyelmet. Kevesen képesek ilyen erőteljesen szabotálni saját magukat. És az országot.

BRENDAN SMIALOWSKI / AFP

Már a négy évvel ezelőtti felmérések is azt mutatták, hogy az Egyesült Államokat szó szerint kettészakította a politika. Donald Trump az elmúlt négy évben ezt a szakadékot csak tovább mélyítette, és mélyíti a legutolsó szavazat megszámlálásától valószínűleg elnöksége utolsó napjáig, és még tovább.

Az elnök Twitter-falát az elmúlt napokban végiggörgetve az lehet az érzésünk, hogy egy óvodás minden akaratosságával próbálta meg meggörbíteni a valóságot. Ha minden szót nagybetűvel ír, akkor az majd hangosabban szól. Ha újra meg újra megismétli, hogy NAGYOT nyert, akkor igaz lesz. A Twitter nem győzte megjelölni a bejegyzéseit, azaz jelezni, hogy az elnök HAZUDIK.

És közben a CNN arról tudósított, hogy a Fehér Házban azon megy a tanakodás, hogy ki közölje a rossz híreket az elnökkel. A világ legbefolyásosabb hatalmának a vezetőjét a saját legközelebbi munkatársai a nicht vor dem Kind jelszó mentén kezelik. Óvják őt a tényektől. Attól a valóságtól, amelyet nem ő épített fel. Ilyen nincs – mondhatnánk, ha nem erről szólt volna az elmúlt négy év.

Jared Kushner, az elnök veje és tanácsadója figyeli az elnököt

SAUL LOEB / AFP

Az elnök emberei

Azok, akik hisznek benne és neki, maguk is mintha csak a Trump-show játékszabályaihoz igazítanák a döntéseiket: a valóság az, amit annak hiszünk. Ennek szomorú illusztrációja, hogy a Reuters elemzése szerint az elnök a 2016-os eredményeihez képest tulajdonképpen jobban szerepelt azokban a megyékben, ahol kiugró a koronavírus-esetek száma – annak ellenére, hogy Trump járványügyi hozzáállása és intézkedései finoman szólva is hagytak kívánnivalót maguk után. De azokban az államokban is nyerni tudott, ahol a legmagasabb a Covid-halálozások száma – Floridában és Texasban.

A 2020-as elnökválasztáson összességében több mint hetvenmillióan gondolták úgy, hogy Trump megérdemel egy újabb mandátumot. A jól dokumentált rasszizmusa, nőgyűlölete, korrupciója és felelőtlensége ellenére. Ahol mások hazugságot láttak, ott a hívei az igazmondás bátorságát fedezték fel. Trump úgy ragadta meg a szavazóit, mint a nőket, akikről a négy évvel ezelőtti választási kampányban nyilvánosságra hozott felvételen dicsekedett a műsorvezető Billy Bushnak.

DAVID MCNEW / AFP

Az elnök és a hívei közötti kapcsolat ragasztója a bosszú és a düh, amelyet aztán igény és szükség esetén a megfelelő célpontokra lehet irányítani, legyenek azok menekültek, kisebbségek, nők vagy gyerekek, esetleg Hillary Clinton. És ez a ragasztó olyan erős, hogy kibírja azt is, hogy abból a sok ígéretből, amit az elnök ezeknek a sérelmeknek az orvoslására tesz, alig valami valósuljon meg. Donald Trump pedig úgy gondolta, hogy ez elég lesz a győzelemhez.

Lúzer? Soha!

Adódhat a kérdés, hogy mégis miért viseli ilyen nehezen a vereséget. Ha az unokahúga, Mary Trump memoárjából indulunk ki, ez az ember ezeken a nagy kampánygyűléseken érezhette életében először igazán, hogy szeretik. Hogy figyelnek rá. (Nem véletlen, hogy a járvány és a saját megbetegedése ellenére is ragaszkodott a joggal szuperterjesztőnek nevezhető rendezvényekhez.) Mary Trump szerint a nagybátyja még mindig egy kisgyerek törékeny egójával rendelkezik, aki folyamatos elismerésre vágyik, mert az apjától ezt nem kapta meg.

Donald nem egyszerűen gyenge, az egója olyan törékeny, hogy minden pillanatban támogatni kell, mert mélyen tudja, hogy semmi sem igaz abból, amit állít magáról

– írja Mary Trump a könyvében.

Egy nárcisztikus szörnyeteg törékeny egóval - Donald Trump unokahúga kiszórta a családi titkokat

Mary Trump kegyetlen és ijesztő memoárban fejti fel azokat a családi mintákat, amelyek megteremtették a nagybátyját, Donald Trumpot. Az Egyesült Államok épp újraválasztásért kampányoló elnökének az unokahúga hazafias küldetésnek tekinti, hogy megbuktassa „Donaldot", és ehhez attól sem riad vissza, hogy a rejtegetni való titkokat kiteregesse.

Ezt a támogatást hiába kapta meg most több mint 70 millió embertől, az elnöki megafont, amely lehetővé tette, hogy elnyerje, vagy inkább túszul ejtse a figyelmüket, a vereséggel elvesztette. Még tartott a szavazatszámlálás, amikor ennek jelei voltak: a sajtó, a saját pártja és a nyilvánosság is ignorálni kezdte.

A legfontosabb szócsöve, a Twitter egymás után rejtette el az üzeneteit jelezve azok igazságtartalmának a vitathatóságát. Elnökként tartott ugyan beszédet arról, hogy elcsalták a választást, de a televíziók már most lekeverték – mintha négy év után mindenki elkezdte volna fontosnak tartani hogy akadályokat görgessen Donald Trump valósága elé. Amit egyre többen kezdtek a nevén nevezni: hazugságnak. És amiről egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy nem a trumpizmus rendszerhibája, hanem a trumpizmus leglényege.

És sokakban tudatosodhatott az is, hogy mennyire fárasztó és fájdalmas ebben a hazugságban élni éveken át. Trump, mint egy energiavámpír, lekötötte az amerikaiak és a világ figyelmét, folyamatos visszajelzést követelve magának. Csapdába ejtett mindenkit, hiszen ha komolyan vették az abszurd megnyilatkozásait, akkor azzal csak nyomatékot adtak nekik, ha viszont súlytalannak tekintették, a műsor részének, akkor a veszélyeit becsülték alá.

BRENDAN SMIALOWSKI / AFP

Trump valóságát a sértések, verbális bántalmazások és hazugságok tartották életben. Az elnöki pulpitusról kürtölhette világgá, hogy minden neki nem tetsző hír fake news, hogy a neonácik is jó emberek, hogy a koronavírus ellen hatékony lehet, ha valaki fertőtlenítőt iszik. (És ha már fertőtlenítő, a humorista Dave Chappelle talán nem minden alap nélkül poénkodott azon az Saturday Night Live hétvégi adásában, hogy a titkosszolgálatnak ezek után gyerekbiztossá kellett tennie a Fehér Házat az elnök védelmében.) És szintén innen kürtölte világgá, hogy elcsalták a választást, csak azért, mert ő nem nyert. Olyan logikai bukfenceket tett, hogy a közönsége is beleszédült.

A Trump-éra abszurditása talán most csúcsosodott ki igazán, amikor az elnök, aki éveken át rá tudta erőltetni a saját valóságát a világra, most egyszer csak azzal szembesül, hogy a világ teszi vele ugyanezt. Nagy különbség, hogy az utóbbi valóságot valós adatokkal lehet alátámasztani. Most épp országosan több mint 75 millió és 279 elektori szavazattal, amely Joe Bident emeli elnökké. És egyszer csak eljön a pillanat, amikor el kell ismernie a rettegett vereséget.

ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP

Az elmúlt egy hétből azt biztosan leszűrhettük, attól, hogy valaki elnök, a viselkedése nem lesz elnöki. Az elmúlt négy évből nehéz is felidézni olyan alkalmat, amikor Donald Trump megütötte ezt a mércét. A média, az amerikaiak és a világ mégis elnökként kezelte.

Az amerikai sajtó most erős fáziskésésben kezdte el úgy bemutatni az elnököt, ahogy van: a már emlegetett meztelen királyként, mondatról mondatra, szóról szóra darabokra szedve a megnyilvánulásainak a valóságtartalmát. Négy év után jutottunk oda, hogy a tévécsatornák végre tompítani kezdték Trump valóságának a harsányságát – az eddigi próbálkozásaikat ugyanis Trump újabb nagyotmondásokkal bármikor ártalmatlanította. Most viszont az elnök twitteres rohamait látva a CNN műsorvezetője, Jack Tapper már szinte könyörgött, hogy ha van a Fehér Házban ember, aki szereti Trumpot, avatkozzon be és állítsa le.

Mintha az egész Trump-elnökség mérgező varázsa ez alatt a három-négy nap alatt foszlott volna szerte. Itt maradt velünk egy vesztes elnök, akiből Greta Thunberg is hülyét csinálhatott.

A Washington Post pedig nem hagyta elsikkadni annak az iróniáját, hogy az ember, aki négy évvel ezelőtt azt ígérte, hogy elnökként nem fog golfozgatni, mert sok dolga lesz, épp golfozás közben értesült arról, hogy jövőre már nem ő lesz az elnök.

Hogy mennyire kegyetlen és abszurd időszakot hagyunk hátra, azt talán jól megragadja a bejátszás, ahol erre a hírre a CNN elemzője, Van Jones egyszerűen elsírta magát.