"Akik még mindig imádják Pablo Escobart, nem látták a felrobbantott embereket"
A történelem legnagyobb drogbárójáról, az 1993-ban menekülés közben lelőtt Juan Pablo Escobarról született már sorozat, mozifilm és rengeteg könyv is, de a rendőri munkát felügyelő Javier Peña és Steve Murphy ígérete szerint elsőként állít emléket a történet valódi hőseinek. Az Escobar lelövésével végződő történet most magyarul is olvasható, mi pedig az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) két egykori ügynökével beszélgettünk arról, visszanézve látják-e értelmét a harcuknak, mit szólnak az egyre liberálisabb drogtörvényekhez, és zavarja-e őket, ha Pablo Escobart látják egy pólón. Interjú a Vadászat Pablo Escobarra szerzőivel.
hvg.hu: A Narcos című sorozat óta számolatlanul jelent meg könyv Pablo Escobarról, és sokak szerint ennek a hype-nak köszönhető, hogy bizonyos körökben újra kultusza lett minden idők legnagyobb drogbárójának. Tényleg ez lenne az oka?
Steve Murphy: Pablo felépítette a saját kultuszát a rengeteg kegyetlenséggel, amely hozzá köthető. Ebből tényleg rengetegen próbálnak pénzt csinálni, írt könyvet a felesége, a fia, a testvére, mi, de olyan emberek is, akikről soha nem hallottunk. A baj az, hogy főleg a sorozatról az emberek elhiszik, hogy minden igaz, ami benne van. De nem. Javier és én azért akartuk megírni ezt a könyvet, hogy bemutassuk a valóságot a mi szemszögünkből, és átadjuk azt az őrületet, amit megéltünk. És el szerettük volna mondani, hogy Pablo nem Robin Hood, nem egy jó családapa, hanem egy törvényen kívüli bűnöző, tömeggyilkos, és a világ első drogterroristája, aki egy időben a világ kokainpiacának a nyolcvan százalékán tartotta rajta a kezét.
hvg.hu: És segít a könyv ezt tisztába tenni?
Javier Peña: Ez a könyv azt mutatja be, kik az igazi hősök. Például a kolumbiai rendőrség. A filmeket látva mindenki megkapja a tiszteletet, kivéve őket. Pedig
ők voltak azok, akik harcoltak Escobarral, és visszavették az országukat Escobartól.
S. M.: Sokan megtalálnak minket a közösségi médiában azok közül, akik még mindig imádják Pablót. De ha megnézi ezeket a profilokat, jól látható, hogy nem is éltek, amikor ezek a dolgok történtek. Nem látták a felrobbantott embereket, iskolásokat, anyákat. Keményen hangzik, de semmi kemény nem volt benne, gyáva ember volt.
hvg.hu: Visszanézve magától értetődő volt, hogy el tudták kapni, vagy szerencséjük volt?
J. P.: Mindig van szerepe a szerencsének, de megvolt a technikai hátterünk, szakértői csapatunk, rendőrségünk, és sok munkát tettünk bele. Az emberek közös erőfeszítése vezetett el idáig.
hvg.hu: Visszanézve egyre gyakrabban tűnik úgy, mintha az Egyesült Államok kormányzata csak rosszabbá tette volna a helyzetet Dél- és Közép-Amerikában. Ki lehet ezt jelenteni?
S. M.: Erre a hírnévre nem vagyunk büszkék, de az Egyesült Államok a világ legnagyobb illegális drogvásárlója, ami eteti a drogbandákat, és arra sarkallja őket, hogy több drogot gyártsanak. Úgyhogy igen, felelős az Egyesült Államok a helyzetért, de a kormányzat nem. A használók tartják nyitva a piacot, a kormány és mi nem tudom, hogy tehettük volna rosszabbá a helyzetet. Az itteni törvények engedik, hogy külföldre menjünk olyan emberek után, akik problémákat okoznak. Akkoriban ez Pablo Escobar volt, de nem úgy érkeztünk Kolumbiába, hogy „helló, jöttünk segíteni”, hanem hívtak minket. Nem mondjuk meg, mit csináljanak, a kolumbiai rendőrség profi, mi csak forrásokat és egyes adatokhoz való hozzáférést adtunk.
hvg.hu: És a mai helyzetből megítélve volt igazából értelme a munkájuknak?
J. P.: Igen. A hatóságok nem hagyhatják, hogy ezek a bandák embereket öljenek, és azt csináljanak, amit szeretnének. Persze, most is vannak drogok azóta is, Escobar után megszületett a Cali, utána a mexikóiak. A hatóságok nemcsak a drogok visszaszorításáért felelősek, hanem a társadalmi szempontokat is figyelembe kell venniük.
hvg.hu: És van önök szerint arra esély, hogy bedől a drogüzlet?
S. M.: Ha erre tudnánk válaszolni, már sokkal gazdagabbak lennénk. Mindketten támogatjuk, hogy minél hamarabb kezdjék el a felvilágosítást a drogokról, és azt is megértjük, hogy nem zárhatunk mindenkit börtönbe, aki használja ezeket, de ettől még ezeknek az embereknek egy része más bűncselekményt is el fog követni. Meg kell szólítanunk a használókat is. Ez már a legalizáció kérdéséhez vezet, ahogy az Egyesült Államok nagyrészében már legális a marihuána, Oregon pedig épp most legalizálta kis mennyiségű heroin, kokain és opiátok birtoklását is.
Nem akarok téríteni, annyit mondok, hogy nem támogatjuk a legalizációt.
Vannak, akik szerint a legalizáció véget vet az erőszaknak, de most találtak Los Angelesben hét halottat egy marihuánaültetvénynél. Nem vittek el semmit, csak megölték őket. Valószínűleg egy rivális szervezet volt, amelynek a tagjai aggódtak, hogy elveszik a piacukat. Nem tűnt el az erőszak: annyira sok az adó a legális marihuánán, hogy olcsóbb a mexikóit venni. Tehát ugyanúgy megy a csempészet. Nem állította meg a problémákat, bár sok adót fizettek be miatta.
hvg.hu: Nem érezték magukat elárulva, amikor elkezdték liberalizálni a droghasználatot?
J. P.: A munkánkban a marihuána volt a legkisebb rész. Bár nem értek vele egyet, jelenleg a kultúránk része.
hvg.hu: Mit éreznek, mikor látnak embereket Pablo Escobar arcképével díszített pólóban?
S. M.: Sok konferenciát tartunk, és sok rendőr is escobaros pólóban jön, de persze inkább viccből. Azért vicces, mert mindig azt mondják, híresek lettünk a Narcos miatt. Dehogy vagyunk! Kérdezzen bárkit a világon, ki az a Pablo Escobar, és tudni fogja. Aztán kérdezze meg, ki az a Javier Peña és Steve Murphy, és fogalmuk sem lesz. De ő minden idők leggazdagabbá vált bűnözője, senki nem érte el ezt a szintet.
hvg.hu: Akkor nincsenek álmatlan éjszakáik miatta.
S. M.: Egy percnyi alvásunk sem ment kárba, mióta meghalt. Azt hiszem, ő is tudta, hogy ez történik vele.
J. P.: Igen, az biztos volt, hogy nem fogja megadni magát, és börtönbe jutni, hiszen azért küzdött előtte, hogy jobb feltételeket kaphasson. Mivel ezt nem kaphatta meg, ez lett a vége.
hvg.hu: Azóta miért nem tud senki akkorára nőni, mint Pablo Escobar?
J.P.: Ő kivétel volt. Ha megnézzük az előtte élő drogbárókat, sokkal kevesebb erőszak vette őket körül. Volt, de a közelében sem voltak Escobar autó alá tett bombáinak, vagy a felrobbantott utasszállító repülőgépnek. Manapság pedig már inkább tanulnak Escobar történetéből. Azt, hogy mit ne csináljanak. A Cali is tanult már, sokkal üzletiesebb volt, nem testőrök százaival közlekedtek. Mexikóban Chapo hasonlót próbált elérni, de ő se jutott ide.
hvg.hu: Követik a drogpiac változásait? Mi a legnagyobb különbség?
S. M.: Mifelénk opiátprobléma van, és nem csak az illegális része miatt: az orvosok túl sok opiáttartalmú fájdalomcsillapítót írnak fel, amire rászoknak az emberek. Középiskolásokról vagy fájós hátú anyákról beszélünk. Ez régebben nem volt gond. A nagy változás most a heroin: régen alig foglalkoztunk vele, a drogügyek 3-4 százaléka kötődött hozzá. De ezek is olyan drágák, hogy a heroint olcsóbb megvenni az utcán. De sok bajt okoz a metamfetamin-kristály is, ezt a mi időnkben csak motorosbandák és kamionsofőrök használták. Ami nem változott, hogy továbbra is Kolumbia a világ legnagyobb kokaintermelője, Bolívia és Peru pedig szorosan követi.
J. P.: A fentanillal és carfentanillal is nagy bajok vannak, talán olvasott róla cikkeket (a heroinnál nagyjából ötvenszer erősebb szintetikus drog - a szerk.). Olcsóbb, mint a heroin, viszont nagyon veszélyes.
S. M.: És ott van még a gyógyszerhamisítás is, ott sokszor kispórolják az eredeti hatóanyagokat, és például fentanillal pótolják, ami nagyon könnyen meg is ölheti a használót, de néha csak egyszerűen kihagyják a hatóanyagot, és mondjuk viagrával keverik. Nemrég hallottunk egy esetet egy étteremvezető nőről, akinek a hátára adott a kollégája xanaxot. Mint kiderült, nem receptre írt gyógyszer volt, hanem a kolléga is szerezte valakitől, és fentanil volt benne. Túladagolta magát és meghalt.
De tudunk egy 25 körüli srácról a közelmúltból, aki alváshoz akart xanaxot bevenni, abban carfenantil volt, ő is meghalt.
S. M.: A drogháború kifejezés egy vicc, az egyik legrosszabb dolog, amivel az Egyesült Államok valaha is előjött. Itt a példa: üldözzük Pablo Escobart, a világ legnagyobb drogkereskedőjét, és kit küldött az ország? Javier Peñát és Steve Murphyt. Ez egy vicc, soha nem volt háború. Néha hasonlított hozzá a sok erőszak miatt, de nem úgy viselkedünk, mint háborúban.
De az igaz, hogy ma is bármilyen drogot meg tud vásárolni ön is az Egyesült Államokban, és a világon bárhol.
Az biztos, hogy a jelenlegi rendszer nem működik. De akkor sem a legalizáció a válasz.
hvg.hu: Voltak már Kolumbiában azóta?
J. P.: Igen, többször is, például a Netflix-sorozat miatt. Biztonságos és gyönyörű ország, és mindenkit arra bátorítunk, hogy látogassa meg.
S. M.: Egyetértek. A fiam és a felesége Mexikóba akartak menni tavaly, de azt mondtam nekik, veszélyes, menjenek inkább Kolumbiába. Elmentek Cartagenába, és azonnal beleszerettek. Vissza is akarnak menni. Persze minden nagy városban vannak veszélyes részek, de Kolumbia gyönyörű, fantasztikusak az emberek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
