"Pablo Escobar megerőszakolt, majd elvitt abortuszra"
7 perc
2019.12.05. 17:00
Könyvet írt Victoria Eugenia Henao, a világ egykor leghírhedtebb drogbárójának özvegye. Memoárjának magyarországi bemutatóját arra is felhasználta, hogy felvilágosító előadást tartson fiataloknak a kábítószerek ártalmairól. A hvg360-nak anyanyelvén, spanyolul adott interjúban pedig beszél arról is, hogy könyvét egyfajta bocsánatkérésnek is szánta azokért a bűnökért, amelyeket 1993-ban, Kolumbiában likvidált férje korábban elkövetett.
hvg360: Miért negyed évszázaddal Pablo Escobar halála után gondolta úgy, hogy könyvet ír?
Victoria Eugenia Henao: Sokáig úgy gondoltam, soha nem fogok memoárt írni, mert féltem.
hvg360: Mitől?
V.E.H.: Attól, hogy mit szólnak majd az emberek, mit gondolnak rólam és a gyermekeimről. Meg a szembenézéstől is féltem. Azt gondoltam, úgy halok meg, hogy sírba viszem azt, ami velem történt.
hvg360: Mi változott?
V.E.H.: Rájöttem, felelősséggel tartozom. Korábban a fiam, Juan Pablo is írt könyvet az apjáról, most én is megírtam az én nézőpontomból. Össze kellett hozzá szednem minden erőmet, nagyon nehéz volt, bevallom.
hvg360: A könyv eredeti címe az, hogy Életem és börtönöm Pablo Escobarral. (A könyv magyar címe: Mrs. Escobar - Életem Pablóval / Művelt Nép Könykiadó 2019.) Mi volt benne a börtön?
V.E.H.: Börtönként, óriási nyomás alatt éltem meg az éveket Pablo mellett, ami a végén totális őrületbe torkollott. Menekülnünk kellett a férjem gaztettei miatt. Egy aranykalitkában töltöttem vele az életem, a tudta és engedélye nélkül sehová sem mehettünk, semmit sem csinálhattunk.
Nem volt semmi mozgásterünk, elvette a szabadságunkat.
hvg360: Hogy találkozott Escobarral?
V.E.H.: Bogotá egyik nyomornegyedében, La Pazban laktam a családommal. A negyed úgy működött, mint egy közösség, amink volt, megosztottuk egymással. Elevenen él bennem, mekkora volt a szegénység, Pablo pedig megpróbált tenni ez ellen. Tizenkét éves voltam, amikor megismerkedtünk, ő egyfajta vezetője volt a negyednek, sokaknak segített.
hvg360: Mit szeretett meg benne?
V.E.H.: Egy érzékeny, romantikus, empatikus ember volt, ezeket imádtam benne. De mint már mondtam, tizenkettő voltam, amikor megismertem, ő ekkor huszonhárom, felnéztem rá, egyfajta mesterként tekintettem rá.