Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Joe Biden január 20-án, az Egyesült Államok új elnökeként valószínűleg élete egyik legfontosabb beszédét fogja elmondani sokmilliós közönség előtt. A mondatokat és a szavakat pedig egy dadogó ember minden küzdelmével fogja majd egybefűzni. Joe Biden életét ugyanis végigkísérte a dadogás.
Az amerikai elnökválasztási kampánynak sok mélypontja volt, de ezek közül az egyik sok szempontból emlékezetes marad: az elnökválasztási vita első körében Donald Trump verbális ámokfutását még az az amerikai televíziózás egyik legkeményebb interjúkészítőjének tartott moderátor sem tudta mederben tartani, az elnök a folyamatos közbevágásaival szinte soha nem hagyta, hogy az ellenfele befejezzen egy gondolatmenetet. A New Yorker egyik szerzője, Nathan Heller akkor a Twitteren jegyezte meg, hogy egy ilyen szituációnál nincs nagyobb rémálom egy dadogónak. Márpedig ezen a rémálmon Joe Bidennek dadogóként kellett keresztülverekednie magát.
Because Biden has spoken publicly about trying to manage his stutter, I feel comfortable noting, as another person with a stutter: there is no greater nightmare than this. None. If he makes it to the end of this standing, he has steel in his bones.
Joe Biden 78 évesen lesz az Egyesült Államok elnöke, eddig is fényes politikai karrier állt mögötte szenátori, alelnöki fejezetekkel, vagyis az életével támasztotta alá az anyja sokszor ismételgetett útmutatását:
Ne hagyd, hogy a dadogás határozzon meg.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dadogás ne kísérte volna végig Joe Biden életét – hol az előtérben, hol a háttérben. Mert ahogy azt az érintettek érzékletesen emlegetik: még az olyan edzett szónokok is, mint Joe Biden, mindig tudatában vannak a beszédhibájuknak, még akkor is, ha folyékonynak és gördülékenynek tűnik a beszédük.
Joe Biden január 20-án, az elnöki beiktatása napján valószínűleg élete egyik legfontosabb beszédét fogja elmondani sokmilliós közönség előtt. A mondatokat és a szavakat pedig egy dadogó ember minden küzdelmével fogja majd egybefűzni.
Angela Weiss / AFP
Biden néhány éve döntött úgy, hogy nyíltan beszél a dadogásáról, a saját tapasztalatait sokszor gyúrta motivációs beszédekbe, amelyekben a sorstársait biztatta arra, amit az anyjától tanult: ne hagyják, hogy ez a zavar eluralkodjon az életükön.
Ennek ellenére még ma is erősen él az a narratíva, amely Biden dadogásának a nyomait, a verbális megbicsaklásait a mentális állapotának romlásaként értelmezi. (Donald Trump a kampánya számottevő részét építette arra, hogy az ellenfele mentálisan nem alkalmas az elnöki feladatra, miközben ő nem győzött dicsekedni, hogy átment a kognitív teszten, ahol azt kérték tőle, hogy mondjon vissza öt szót: személy, nő, férfi, kamera, tv).
Csakhogy amikor Joe Biden keresi a szavakat, gyorsan irányt vált egy mondatban vagy épp lassabban fordul rá egy következő gondolatra, akkor a dadogók bevált módszereit és manővereit alkalmazza a dadogás elkerülésére.
A dadogás a beszédfolyamatosság zavara – ide tartozik egyébként a hadarás is, de nemcsak azt értjük alatta, ha valaki akaratlanul ismétli az első szótagot. Hanem például azt is, ha valaki hosszú szüneteket tart a szavak vagy a mondatok között, gyakran megakad bennük, valamint, ha elnyújt bizonyos hangokat. Egyelőre nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy miért alakul ki a dadogás, a jelenlegi szakmai álláspont szerint a beszédhiba hátterében több, együttesen jelentkező ok is állhat – írtuk néhány éve a dadogás elfogadásának a világnapján.
Bár valamivel toleránsabb a társadalom, mint korábban, a dadogó emberekről sokan még mindig a sztereotípiák mentén alkotnak véleményt. Pedig az akadozó beszéd csak egy szelete a problémának, a dadogók rengeteg kudarcélményt gyűjthetnek be, emiatt szorongóvá, zárkózottá válhatnak. Ma van a dadogás elfogadásának világnapja.
A dadogás hátterében genetikai okokat sejtenek a szakemberek, bizonyos, hogy öröklődhet valamilyen szinten, többségében apai ágon – a dadogók kétharmadának a családjában volt vagy van másik dadogó, Joe Biden esetében ez egy anyai nagybácsi volt. A klasszikus dadogás az esetek többségében már 3–4 éves korban megjelenik, de sokszor egy nagy trauma is előhozhatja a megakadásokat, ismétléseket.
Világszerte nagyjából 70 millió ember küzd ezzel a zavarral, az Egyesült Államokban hárommillióan, Magyarországon a KSH által kiadott felmérés alapján a felnőtt lakosság két százaléka dadog, de szakemberek szerint ez a szám magasabb is lehet, sokan ugyanis nem vállalják fel a dadogást vagy tudatosan, vagy önhibájukon kívül, mert nem tudják, hogy dadogással küzdenek.
A felvállalást finoman szólva is megnehezíti, hogy a dadogásra sok káros sztereotípia rakódott, bár egyre ritkább, hogy a dadogókat butának vagy értelmi fogyatékosnak tekintik. A sorozatos kudarcélmények, a kirekesztettség érzése azonban még így is sok dadogóra komoly súlyként nehezedik, ráadásul a dadogókat sokszor azok árulják el, akik a legközelebb állnak hozzájuk: a szüleik, a tanítóik vagy az iskolatársaik.
Joe Biden esetében például egy katolikus apáca, aki a hetedik osztályban tanította, és egy szöveg hangos felolvasásakor – ez sok dadogó rettegéseinek a netovábbja – az elakadását csúfolódással reagálta le: „Mr. Ba-Ba-Ba-Biden, mi az a szó?” – provokálta az apáca. Joe Biden ezt a történetet az Atlanticújságírójának, a szintén dadogással együtt élő John Hendricksonnak idézte fel az egyik legkitárulkozóbb interjújában. Az apáca gúnyolódása után a 12–13 éves Joe tiltakozásul elhagyta az osztályt és hazament. Mérges, dühös és megalázott volt – emlékezett vissza az akkori érzéseire, hozzátéve, hogy a szégyent sokáig cipelte magával. Hendrickson megkereste Biden korábbi gimnáziumi iskolatársait is, akik elismerték, hogy a gúnyolódásaikkal, a rá aggatott becenevekkel ők is hozzájárultak ehhez a szégyenhez.
Biden később egy beszédében úgy fogalmazott: a dadogás, ha jól belegondolunk, az egyetlen olyan hátrány, amelyen még mindig nevetnek az emberek, amely miatt még mindig megaláznak másokat – sokszor nem is szándékosan.
Joe Biden tinédzserként William Butler Yeats verseinek hangos szavalásával próbált meg úrrá lenni a verbális elakadásain a tükör előtt, néhány szöveget még ma is kívülről fel tud idézni, és állítása szerint sokat segítettek neki az egyetemi beszédórák is. És persze nagy kedvence A király beszéde című film, amelyben Colin Firth zsigerien adja vissza VI. György hősies küzdelmét a szavakkal. A CNN-nek azt mondta,
a legrosszabb, amit egy szülő tehet, az, ha minden áron be akarja fejezni a dadogó gyereke mondatait.
A beszédeit ma is úgy írja meg, hogy a szövegben jelzi, hol kell megállnia egy-egy szünetre, de az Atlanticnek nyilatkozó szakértő szerint Biden szemmozgásai, a pislogásai is arról árulkodnak, hogy erőfeszítéseket tesz még ma is a dadogása kordában tartására. John Hendrickson meg van győződve arról, hogy Biden memóriakihagyásai is valójában dadogások. Egy 2019-es gyűlésen például sokan azon gúnyolódtak, hogy Biden elfelejtette Barack Obama nevét, pedig csak elakadt az Obamánál, és gyorsan lecserélte főnökre (my boss).
Sokan nehezményezik, hogy Biden leginkább már múlt időben beszél a dadogásáról, mint olyan zavarról, ellenségről, amelyet legyőzött, miközben a dadogás stigmájának az eltörléséhez sokkal inkább az elfogadásra, a dadogás normalizálására lenne szükség – állítják a dadogók érdekvédői.
Joe Biden ugyanakkor hatalmas empátiával és segíteni akarással fordul a fiatal dadogókhoz és gyerekekhez, és a politikus kampánystábját nem lehetett azzal vádolni, hogy a helyzetben nem ismerték volna fel a cukiságfaktort. Egyik pillanatról a másikra (de mondhatnánk azt is, hogy egyik szóbeli elakadásról a másikra) a tavalyi demokrata jelöltállító konvenció egyik sztárja lett az a 13 éves fiú, akit Joe Biden inspirált arra, hogy szembenézzen a saját dadogásával. Brayden Harrington néhány hónappal korábban találkozott az akkor még csak elnökjelölt Bidennel, akit rögtön a bizalmába fogadott, miután kijelentette: „Egy klubhoz tartozunk – dadogunk.”
Miközben Biden az elmúlt években egyre többször idézte fel a gyerek- és fiatalkora fájdalmas dadogástörténeteit, rendre kiegészítette őket azzal, hogy valójában a dadogás az egyik legjobb dolog volt, ami történhetett vele. „A dadogás olyan belátást adott más emberek fájdalmába, amelynek másképp nem lennék a birtokában” – mondta. Január 20-án pedig többek között ezzel a tudással fog beköltözni a Fehér Házba.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Az ember, aki politikai szlogent csinált a „fake news”-ból, a szavaival egy egész fake univerzumot hozott létre, amely most olyan erővel tör be a valóságba, mint a trumpista zavargók a Capitoliumba.
A volt elnök memoárja, az Egy ígéret földje tulajdonképpen krónikája annak, hogy milyen elnöknek lenni. És óhatatlanul annak is, hogy milyen fekete elnöknek lenni Amerikában. Barack Obama kemény önvizsgálatot tart, miközben felidézi a fehér házi éveit és az odavezető utat, de tükröt tart Amerikának is. Nem állítja, hogy könnyű a szembenézés.
Egykor csak álom volt a hajós jogosítvány megszerzése az erdélyi pedagógus számára, most pedig már azon töri a fejét, hogyan kelhetne át az Atlanti-óceánon.