Thuróczy Szabolcs: Az agyérgörcs és a röhögőgörcs között nagyon vékony a mezsgye
Repült Gripennel, hatástalanított háborús robbanótestet, rajtaütött a NAV-val, és megszámolni is nehéz, hány barlangba és kútba ereszkedett le új sorozata kedvéért Thuróczy Szabolcs. A Tiltott zónák kulisszatitkai mellett szóba került az is, mennyire köti le a színházi energiáit a Bödőcs Tibor könyvéből készített Meg se kínáltak, hogy miért játszik kevesebbet Pintér Bélánál, és az is, miért unja, amikor a közéletről kérdezik. Interjú.
Thuróczy Szabolcs: Mi a fő irányvonalunk ma?
hvg.hu: Az új sorozatának, a Tiltott zónák premierjének apropóján találkoztunk.
T. Sz.: Akkor jó. Már otthon is nyaggatnak, a közéletbe belemenni mindig egy életveszély.
hvg.hu: Miért?
T. Sz.: Mert nem tudok már újat mondani. A filmekről, sorozatokról, színházról nagyon szívesen beszélek. A közélet kikerülhetetlen dolog, csak szellemesebben már nem tudom megfogalmazni, mint ahogy Tibi (Bödőcs Tibor – a szerk.) a Meg se kínáltakban. Ott elmondok mindent, amit erről ő meg én gondolunk. De közben meg ott van egy valós személyes tragédia, a sztori végigrobog az elmúlt harminc-negyven éven. Azt hiszem, jobb, hogy ha az ember – nagyon egyszerűen megfogalmazva – a munkájával próbálja meg hitelesíteni magát.
hvg.hu: Fél tőle, hogy olyat mond, ami visszaüthet?
T. Sz.: Dehogy félek. De úgy tűnhet, mintha sok emberbe belerúgnék. Az álságosságot meg a hazugságot viszont olyan nehezen viselem, hogy kipattogzok tőle. Úgy felébresztem magam reggel egy akármilyen közéleti cikkel, hogy nehezen térek magamhoz, de a fröcsögés sem elegáns már. De például az, amit Cserhalmi György csinált az MMA-n, tetszik, abban van egyfajta – nem lejáratott szóval – bölcs tisztánlátás. Ő 73 éves, és ezt a frissességet nagyon tudom irigyelni, remélem, mi is ilyenek leszünk.
A tehetséget a lojalitással nem szabad összekeverni. Nem gondolom, hogy egyeseket tényleg azért szorítanának a háttérbe, mert mást gondolnak a világról. Csak nem biztos, hogy elég tehetségesek. És az a színpadon, a vásznon, a tévében kiderül. Ha valaki jó, akkor a próbán vagy a forgatáson tök mindegy, hogy mit gondol a liberalizmusról vagy a nemzeti-keresztény kultúráról. Aki jó színész, azt mindig hívják majd.
hvg.hu: Korábban, a Tabukról tabuk nélkül című sorozatban már két évadon keresztül együttműködött a Spektrummal. Akkor többek között a halál, a bűn, a szerfüggőség témáiba vetette bele magát. A Tiltott zónákban olyan helyekre megy, ahová korábban szinte semmilyen civil nem nyert még bebocsátást. Örült neki, hogy most egy olyan munka találta meg, amelybe többet vihetett bele a saját egyéniségéből?
T. Sz.: Szerintem ez egy fejlődésnek a folyamata. A Tabunál nagyon izgultam, hogy hová rántanak be engem. Nem volt nyomás vagy kényszer, de azért elgondolkodtam, hogy mit csináltam eddig: színházi előadásokat, filmeket, sorozatokat. Akkor meg odakontárkodtam egy csomó olyan helyre, ahol különös sorsokkal találkoztam. Amikor jött a Tiltott zónák, akkor arra gondoltam, hogy ó, ők bíznak bennem: itt nem volt másfél nap arra, hogy bárki bárkivel közelebbi kapcsolatba kerüljön, de ha van személyiséged, és azt bele tudod pörkölni a műsorba, akkor lángra kaphatnak bizonyos helyzetek. A kameraérzékenység is számít, hiszen ezekben a műsorokban éles helyzetekben kell kinyílni, miközben ott van ezer és ezer kérdés, amit fel akarsz tenni.
hvg.hu: Tizenkétféle szakmába, helyszínbe látunk bele a műsor során. Járt földön, vízen, levegőben, repült egy Gripennel, felment a légiforgalmi irányítókhoz, megcsókolt egy farkast, elefántot pedikűrözött, hatástalanított egy II. világháborús robbanótestet, rajtaütött a NAV-val egy illegális szállítmányon, keresésre indult a mentőkutyákkal, és megszámolni sem merném, hány barlangba, kútba ereszkedett le. Úgy képzelem, amikor felhívták a tervekkel, vagy azonnal igent mondott, vagy időt kért és százszor is átgondolta az ajánlatot.
T. Sz.: Gyerekkoromban is vakmerő srác voltam, szerettem mindig kipróbálni azt, amit nyolc másik nem mert. Minden ilyen alkalmat kihasználtam. Tény és való, hogy a műsorban szereplő speciális foglalkozású emberek közül sokan ismertek az Aranyéletből, így ők is kíváncsiak voltak rám. De érdekes módon nem szeretik, ha nagyon hype-olod, hogy mennyire különleges, amit csinálnak. Nekik az a különleges, amit én csinálok. Egy légiforgalmi irányítónak sokkal érdekesebb, hogy mennyi szöveget bírok megjegyezni, mint az, hogy neki egyszer lehet felvételiznie erre a munkára, és soha többet.
Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt, mert önmagában a szakmák is nagyon érdekesek, de azoknak a művelői is: mitől lesz valaki ipari alpinista? Unatkozik? Tériszonya van? Kiből miért lesz oroszlángondozó? Látta Az oroszlánkirályt? Ki hogy lesz Gripenpilóta? Olvassa a történelmi könyveket, és azt mondja, milyen izgalmas volt régen? A személyiségük is fontos. Be kellett nyomni a dumákat, amik illettek a helyzethez. Ha nagyon rossz volt valami, nem játszottam el, hogy mégis jólesik.
hvg.hu: Egyetlen „kihívást” nem tudott teljesíteni: Magyarország egyetlen hadikikötőjében, amikor a tűzszerész-búvárok beöltöztették, hogy robbanótestet keressen a Dunában, úgy érezte, nincs levegője.
T. Sz.: A merülés volt az egyetlen, aminél megrogytam. Mentem haza, és próbáltam felfogni, hogy úristen, ezek az emberek mivel foglalkoznak. Teljes elmebaj. A miénk ehhez képest egy tojásrántotta nehézségű munka. Ha én most leverem ezt a teát az asztalról, felmossák, és összeseprik a törött darabokat. Ennyi. A búvároknál más a helyzet. Sőt, egy légiforgalmi irányító például egyszerre csak másfél órát dolgozhat. Nem mehet úgy be, hogy előtte három napig bulizott. Nem mondhatja, hogy bocs, nem tudok jönni, tegnap szülinap volt. Másfél óra munka, fél óra pihenés, ott vannak nekik bekészítve az ágyak. Amikor forgattunk, a vírus miatt nem volt akkora a forgalom, de hihetetlen volt, hogy ott nyomtam az egyik irányító mellett a hülyeséget, és teljesen le tudott választani, közben beszélgetett a pilótával.
hvg.hu: A műsor alkotóival minden forgatás előtt készítettek egy sorvezetőt arról, mit kellene megtudni az egyes szakmákkal kapcsolatban. Mennyi a saját kérdése, készült a forgatásokra?
T. Sz.: Amikor elindultunk, utánaolvastam egy csomó dolognak. Nem állhatsz ott birka módjára, az nem túl elegáns. Amikor bemész a tűzszerészekhez, és látsz 380 féle bombát, érvényes kérdéseket kell feltenni, mert az ott nem egy múzeum. A háború óta eltelt hetvenhat év, és még mindig hetven évre előre van munkájuk, annyi bomba rejtőzik még az országban. Nem mondhatom magamról, hogy én egy baromi szórakoztató ember vagyok, azt döntse el a néző. De reflektálhatok arra, mennyire hülye vagyok, hogy lejövök hatvan méterről az alpinistákkal. Látsz egy fémkampót, és tudod, hogy előtted már négyezren odarögzítették a karabinert, és nem estek le a magasból, de biztos, hogy most elég stabil lesz? Amikor felmentünk a János-hegyi kilátóba, hogy felszereljünk egy antennát, gondoltam, én majd szépen alulról nézem, de felmentem, megcsináltam és büszke voltam.
hvg.hu: Ha az ember belelát ezekbe a szakmákba, legalább egy-két napig könnyebb lesz az övé?
T. Sz.: Levett egy csomagot a vállamról, hogy belegondoltam, nem én hatástalanítok bombákat. De, amikor elmész arra a helyre, ahol a NAV a lefoglalt árut vizsgálja, látod ezeket a gagyi cuccokat, és belegondolsz, hogy hány helyre adják el őket a kínai árusok, a magyar árusok, akkor rájössz, hogy ez egy fröccsöntött hetven forintos világ, amelyben ezek az áruk szegénységről szólnak.
Ez végtelenül elkeserítő volt. Hogy csak ezerhatszázért tud valaki megvenni egy parfümöt, ami adott esetben tele van vizelettel. Hogy a sodort dohánynak, amit öt éve szívsz, a kilencven százaléka darált, száraz falevél. De elmentem matróznak is egy uszályra. Főztem a székelykáposztát, ittam egy kis vodkát, és arra gondoltam, nagyon komoly az a fajta személyes őrültség, ami rávesz embereket arra, hogy az év 280 napján vízen legyenek, zászlókat cseréljenek, és ide-oda szállítsanak több száz tonna repcét. A Szuezi-csatornában egyszer hibázott a kapitány és egy többmilliárd dolláros problémát okozott.
Mindenféle műszaki dolog nagyon távol áll tőlem, de amikor beültem Michelisz Norbi mellé, és az volt a feladat, hogy álljunk meg két bója között 100-ról 0-ra, akkor meg kellett állapítanom, hogy ez őrültség. Belementünk egy kanyarba 240-nel, vicsorogtam a fejemen lévő GoPróba, és biztos voltam benne, hogy ezt már tényleg nem élem túl. A Gripennel 50 percet voltam a levegőben, abból 25 perc volt a téboly és 25 az élvezet. Az agyérgörcs és röhögőgörcs között nagyon vékony a mezsgye.
hvg.hu: Volt, hogy azt mondta, a fenébe az egésszel?
T. Sz.: Elhúzódott a forgatás decembertől augusztusig. A legmelegebb nap volt szerintem az elmúlt húsz évben, amikor tűzszerészruhában, a robbantóhelyen, 57 fokban álltam, és azt mondtam, Thuróczy, te egy kretén vagy, végiggondoltad te, hogy mit vállaltál? Majd utána kiderült, hogy nem sikerült rögzíteni az addig felvett hangot sem. Szóval átfut az agyadon, persze, de rájössz, hogy nem lehet a saját fontosságodat hangsúlyozni ebben a sztoriban, mert eszedbe jut, hogy ezek az emberek minden nap kockára teszik az életüket miattunk.
hvg.hu: Nemrég derült ki, hogy kevesebb darabban látjuk majd Pintér Bélánál. Miért alakult így?
T. Sz.: Most egy kicsit szüneteltjük a közös munkát, így beszéltük meg. Húsz évet töltöttünk együtt, és sok korábbi előadásban játszom, de az új bemutatókban nem vagyok benne. Nem is tudtam volna, mert ahogy elkezdtem a Bödőcsöt próbálni, az töltötte ki minden időmet. Béla azt mondta, ő is akart már arról beszélni, hogy legyen egy kis pihenés. Most egy csomó új színésszel dolgozik a Marshal Fifty-Sixben.
hvg.hu: Pihenésről van szó vagy egy szakítás kezdetéről?
T. Sz.: Ne boncolgassuk. Ez a helyzet most így alakult, de egyáltalán semmilyen feszültséget nem okozott. Játszom például most szeptemberben is a Sütemények királynőjében, az Anyám orrában, A démon gyermekeiben, azokra is készülni kell. A színházi életemben ez egy szintentartás, ezeket ugyanúgy játszom szívvel-lélekkel. Ha most hívnának színházba, hogy gyere, rád gondoltunk, nem mennék. Idegileg is kimerített ez az időszak kicsit. Jobb a kevesebb néha több szisztémában létezni. Évek óta vágyom arra, hogy havi 26 helyett csak 12-14 előadásom legyen. Ez egy tudatos lépés volt.
hvg.hu: Bödőcs Tibor már korábban is azt nyilatkozta, hogy könyvének főszereplője, Magyar Oszkár az ön hangján szólal meg a fejében, így egyértelmű volt, hogy ha a története egyszer színpadra kerül, kit fog megkérni a szerepre. Rendezőt mi alapján választottak?
T. Sz.: Több név is felmerült. Keresztes Tamás az Egy őrült naplóját, ezt a 19. századi művet pazar 21. századi szinten csinálta meg. Amikor látom őt a színpadon, teljesen odavagyok. Szóval Tomit nagyon fel akartuk kérni, és a várakozásomnak megfelelően működött a munka. Az én szürreális földhözragadtságom és az ő szürreális repülése nagyon jól passzolt egymáshoz, Enyedi Éva dramaturg pedig fájdalmasra, szikárra sűrítette az anyagot. Fantasztikus érzés volt Veresegyházán ezer ember előtt játszani a darabot. A díszleted akkora, mint egy gyufásskatulya, jön mindenféle ember, olcsó autóval, drága autóval, biciklivel, gyalog, mindenhogyan, és akkor Szabolcs, adott a feladat: nevettesd meg őket, ríkasd meg őket. Amikor mentem haza, belekönnyeztem, mert ez nem volt egy átlagos színházi pillanat az életemben. Pedig sokat vacilláltam, hogy belevágjak-e egyáltalán, Tibi viszont olyan szeretettel fordult felém, hogy megerősített benne: ebből valami jó dolog is kisülhet.
hvg.hu: A darabról azt írtuk, épp a sűrítés miatt szól kevésbé a közéletről, mint a könyv.
T. Sz.: Nincs benne sok politika, de ahogy az elmúlt évtizedekről beszél Tibi, azt nekem sokkal jobb érzés elmondani, mint amikor egy újságíró megkérdezi, mit gondolok az SZFE-ügyről, amit elmondtak már előttem százan. Vagy az előválasztásról. Hogy Karácsony vagy Dobrev. Fontos dolgok ezek, nem akarom elbagatellizálni, csak már rojtosra téptem a számat. Persze asztaltársaságban, grillezésnél szinte őrültté válok. Közben meg ott van a másik dilemma: ha nem mondom el a véleményemet, azt mondják: "látod? Nem mer róla beszélni, mert fél. Fél, hogy nem hívják meg valamelyik filmbe."
Pedig azért mondok ám én is le filmet vagy sorozatot, amiről azt gondolom, hogy nem az én világom. Nekem negyven másodperc alatt látszik az arcomon, ha nem érzem jól magam, vagy érzek valamilyen iszonyatosan rafinált, rossz pártkatona-hangulatot. Vagy azt, hogy össze akarnak mosni valamivel, amit csak később fogok észrevenni. Nagyon észnél kell lenni. A feleségem a legjobb menedzserem, a tanácsadóm. Van, hogy azt mondja, Szabi, ezt nem kéne. És én is tudom, de jó a megerősítés. Vigyázok arra, hogy mit csinálok.
hvg.hu: Hamarosan indul a Tiltott zónák, az új HBO-sorozat forgatása pedig már júniusban véget ért. A jelenlegi előadásokon kívül mivel foglalkozik most?
T. Sz.: Most? Lenyugszom. Igazából nagyon élvezem, hogy kevesebb munkám van. A monodrámát beindítottuk már valamennyire, de továbbra is izgalmas kihívás lesz. Szeretnénk Till Attilával is csinálni valamit ősszel, underground módon, mint ahogy a Csicskát csináltuk 2011-ben. A szívünk visz előre, remélem, összejön. Sok filmem van dobozban, amiket tavaly csináltam, szinte mind jövőre jönnek. Úgy néz ki, hogy az HBO-n csak jövőre indítják el A besúgót. Csodás munka volt, imádtam. A Szia, életem!-et szintén, amit Rohonyi Gábor és Vékes Csaba rendezett, és az apaságról szól. És ott van a Larry, Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje Vilmányi Benett főszereplésével, amelyben egy borsodi, pásztorként dolgozó, dadogó rapper apját játszom. Ez a néhány produkció pont elég ahhoz, hogy izguljak miattuk.
A Tiltott zónák szeptember 19-étől látható a Spektrumon.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Mit szólnának a többiek a B-középben, ha kiderülne, hogy cigány a gyerek?
Mit csinál a fociultra, ha a felesége azt akarja, hogy roma kisbabát fogadjanak örökbe? A témáról lehetne súlyos drámát is forgatni, de a Becsúszó szerelem könnyed, romantikus vígjáték. És működik.
Gázos Lőrinc a háttérbe vonult, de Bödőcs Tibor így is gyomorszájon vág
Bödőcs Tibor legkedvesebb gyereke, Magyar Oszkár szobafestő-mázoló kocsmabútor testet kapott: Thuróczy Szabolcs mondja el az életét egy új színházi előadásban. A Bödőcs-féle kabaré pedig sok új színt kap tőle, és nem is csak a fröccs minden árnyalatát.
