Az ingázó kémiatanár: bevásárlókosaras mobil laborral jár iskoláról iskolára Füke László
Sokszor gondolta úgy Füke László kémiatanár, hogy „ennél már rosszabb nem lehet”, de, mint mondja, mindig tévedett. Most, több mint 40 év tanítás után nyugdíjasként saját autójával ingázik Baranyában iskolák között, hogy biztosítsa a tárgy oktatását, velünk pedig elbeszélgetett arról, mit lehetne tenni, hogy ne haljanak ki az iskolákból a természettudományos tanárok.
Nem kell minden iskolába kémiatanár
– jelentette ki a Klebelsberg Központ elnöke, Hajnal Gabriella még augusztusban, amikor a tanárhiányról kérdezték. A témáról a hvg.hu is többször írt, mint ahogy arról is, hogy a természettudományos szakos tanárok hiánya olyan mértékű, hogy
Hajnal Gabriella kijelentése után egy baranyai visszafoglalkoztatott nyugdíjas, több település között ingázó kémiatanár, Füke László a Facebook-oldalára rakott ki egy szarkasztikus posztot.
Fotókon mutatta be az ő kis „mobil laborját”: a bevásárlókosárba összegyűjtött vegyszereket, amiket rendszeresen hordoz az iskolákba, ahol tanít, hogy tudjon mutatni kísérleteket a gyerekeknek.
Egyben meg is hívta az elnökasszonyt, hogy egy hétig együtt menjenek az órákra. „Nyugdíjasként, megbízási szerződéssel heti 14 órám lehet, ez négy napba simán belefér. Utazási költségtérítés persze nincs, igaz a korom miatt ingyen mehetnék busszal, nem nagy ügy, 40 km, 1 átszállás” – tette hozzá.
Hajnal, úgy tudjuk, idáig nem fogadta el a pedagógus meghívását, de mi meglátogattuk a több mint négy évtizede – két éve már nyugdíjasként – pályán lévő tanárt.
„Számomra ez nem tragédia”
A 1970-es évek elején – mivel a vegyipar akkor még elég jelentős volt az országban – Pécsett is működött egy vegyipari szakközépiskola, ahol középfokú vegyipari szakembereket képeztek. Itt tanult Füke, mielőtt a szegedi egyetem fizika-kémia tanár szakára jelentkezett. 1979-ben kapta meg a diplomáját, és bár akkora hiány akkor még nem volt, mint ma, könnyen el tudott helyezkedni egy pécsi szakközépiskola-gimnáziumban.
Több mint 40 éve – tanárként, kollégiumvezetőként, igazgatóként, a kistérségi társulás oktatásügyi referenseként – pedagóguspályán van. Aktív évei végén egy kisiskola igazgatója volt Bogádon, de a törvény szerint kilenc év után muszáj volt nyugdíjba mennie. Viszont, mivel nincs más kémiatanár, ma is, nyugdíjasként, a volt iskolájában, illetve Pécsváradon továbbfoglalkoztatott óraadó. Két éve ingázik a lakóhelye, illetve Bogád és Pécsvárad között.
Mint mondja, a Facebook-bejegyzést nem az ő saját, sanyarú sorosa miatt írta, mert ő alapvetően jól van, mind a két iskolát szereti, még annak ellenére is, hogy viszonylag messze vannak a lakóhelyétől. „Ez számomra nem tragédia. De vannak olyan kollégáim, akik nem nyugdíjasok, akik nem kvázi kedvtelésből tanítanak, hanem ez a megélhetésük.”
Úgy érezte, Hajnal Gabriella megfogalmazása szerencsétlen és bántó volt a pedagógusok számára. „Csak úgy belemondta a vakvilágba, megoldás nélkül. Pedig érdemes volna elgondolkodni a döntéshozóknak, hogy mit lehetne tenni ebben a helyzetben.”
Azt elismeri egyébként, hogy sok kisiskolában nem lehet biztosítani egy kémiaszakos tanárnak (ha egyszakos vagy ha egy másik kis szakja van) a jogszabályban előírt heti 24 kötelező szaktárgyi órát, hiszen ahol egy évfolyamon csak egy osztály van, és heti három kémiaóra van a tantervben (a két évre), akkor a 7. és 8. évfolyamosoknak összesen három kémiaórája van hetente. Ugyanez igaz a fizikára is, tehát például egy fizika-kémia szakos tanár egy ilyen kisiskolában nem tudja letanítani a kötelező óraszámát.
Ingázni lehet, de nem hat iskola között
Ettől függetlenül – mondja Füke – mindent meg kell tenni azért, hogy szakember tanítsa ezeket az órákat, azaz nagyon szerencsétlennek tartja azt a gyakorlatot, ami sajnos sok iskolában van, hogy más szakosok kénytelenek tanítani e reáltárgyakat. Nem tartja Füke sem ördögtől valónak az ingázást az iskolák között, de ennek megvan a határa.
„Elviselhetetlen, hogy valaki 5–6 iskolában tanítson. Ez nem csak a pedagógusnak rossz, hanem a gyerekeknek is, az adott iskoláknak is. Egy pedagógusnak ugyanis nem csak az a dolga, hogy megtartsa az óráját, hanem a gyerekek nevelésével is kellene foglalkoznia, egy csomó más programon kellene részt vennie. Ha valaki hat iskolában tanít, sehol nem tudnak rá számítani.”
Márpedig Füke maga is ismer ilyen tanárt. Ez – mint mondja – azt jelenti, hogy egy napon kell neki egyik településről átmenni a másikra, ami nyilván időbeli problémát jelent számára. Ez tömegközlekedéssel kivitelezhetetlen, saját autóval megy, és kénytelen egy csomó mindent is cipelni. „Ráadásul egy kémiaórát elő kell készíteni, összeszedni a vegyszereket, azokat ki kell porciózni, nem árt kipróbálni sem a kísérleteket, és óra után el kell mosogatni. Nagyon kevés iskolában van olyan, hogy laboráns, aki segítene ebben.” Ez mind időigényes feladat, Füke szerint ezeket érdemes lenne beszámítani a heti óraszám kiszámításánál.
„Én mint nyugdíjas, ha nem vállalom ezeket, nem vállalom. De sokan vannak, akiknek elrendelik, hogy ebbe az iskolába, meg abba is menni kell tanítani, és nem nagyon tudnak mit tenni. Azokért írtam meg a Facebook-posztomat, akiknek nincs választása. Illetve egy van: a pályaelhagyás. De még mindig jobb, hogy legalább szakos tanítja a tárgyakat, mint ha nem, ahol egy más szakos kolléga nézegeti a tankönyvet az órák előtt, hogy tudjon valamit mondani a gyerekeknek.”
Romlott a kémia presztízse
Füke szerint egyébként a kémia mindig is mumustárgynak számított, de régebben - mint általában a természettudományos tárgyaknak – azért jóval nagyobb volt a megbecsültsége. Nagyon szomorúan tapasztalja, hogy ma sokan szinte büszkélkednek azzal, hogy „ja, én mindig is hülye voltam ehhez”. És ez Füke szerint nagy baj, mert ebben a világban a természettudományos műveltségre különösen szüksége lenne mindenkinek.
A szakképző intézményekben egyébként néhány éve bevezették a természettudomány nevű tantárgyat. Ez is egyfajta lépés a tanárhiány leküzdésére. Füke szerint ez sem ördögtől való elképzelés, van erre példa a világban máshol is. A baj az, hogy nincsenek az összevont tantárgy tanítására felkészítve egyelőre a tanárok. Egy biológiatanár nem feltétlenül tudja megtanítani a fizika- és kémiaanyagokat. Korábban kellett volna szakembereket képezni erre a science-tárgyra, véli Füke, de most is viszonylag gyorsan át lehetne képezni bizonyos tanárokat, persze ehhez az kellene, hogy ne nekik kelljen fizetnie a tandíjat.
Megoldást a tanárhiányra szerinte csak akkor remélhetünk, ha valahogy vonzóvá válna a pálya. Ehhez fontos a bérek emelése, ami sosem volt magas a pedagógusoknál. „A Medgyessy-kormány egyszeri 50 százalékos béremelését egyszerre megkaptuk, az érezhető volt, akkor jöttek is vissza a pályára kollégák, de gyorsan devalválódott az értéke. A következő emelés a Hoffmann Rózsa-féle életpályához kapcsolódott. Ebben az volt a legnagyobb dolog, amivel el lehetett fogadtatni a tanárokkal a modellt az volt, hogy törvényben kötötték hozzá a minimálbérhez a tanári fizetéseket. Ez tartott vagy két évig, aztán azt mondták, ezentúl nem a minimálbér alapján, hanem a vetítési alapból számolják a béreket. Amikor elmentem nyugdíjba, olyan 200 ezer forinttal több lett volna fizetésem (és ennek megfelelően magasabb a nyugdíjam), ha marad az eredeti bérszámítás.”
Egy iskolában sosem lesz holnapra úgy, ahogy a politikus elképzeli
A fizetések növelése nem minden, a tanárok megbecsültségét kellene emelni – teszi hozzá. Például azzal, hogy nem csökkentjük, hanem növeljük a szakmai autonómiájukat. „Számtalan politikusi mondat veri ki a biztosítékot a tanártársadalomban. Az szokott ugyanis lenni, hogy valaki kitalál valamit a Szalay utcában, és azt szeretné, hogy holnaptól úgy legyen. De egy iskolában soha nem lesz holnaptól úgy. Nagy a rendszer tehetetlensége.”
Füke a 40 éves pályája során tanárként és igazgatóként is sokszor gondolta, hogy „ennél már rosszabb nem lehet”, de mindig rájött, hogy igenis lehet. „Amióta dolgozom, jobb igazából nem lett. Szabadabb lett, ez kétségtelen. 1985-ben az akkori oktatási törvényben kaptak a tanárok egyfajta szabadságot, akkor alkotó tevékenységnek érezhettük a pályánkat. Ma éppen ezeket szűkítik vissza, most nem az a világ van, ami az alkotó, kreatív tevékenységet támogatja, ez következik a központi irányításból is. Így is biztos lehet az oktatást irányítani, de én mindig aggódom attól, ha a döntések nem ott születnek, ahol a döntésekhez szükséges információk vannak. Főleg, ha meg sem kérdezik a döntések előtt az embereket.”
Az is enyhíthetne a tanárhiányon, ha Fükéhez hasonlóan, vissza tudnák csábítani a nyugdíjas, de dolgozni kívánó pedagógusokat. „Ha vonzó feltételeket kínálnának nekik, akkor sokan visszamennének” - véli Füke.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Ez már nem a jövő, hanem a húsbavágó jelen: nincs, aki tanítsa a gyerekeinket
Évtizedek óta előre látható volt, hogy a magyar közoktatás egyik legnagyobb és idővel egyre erősödő problémája lesz a tanárhiány, mégsem történt semmi e téren. Pontosan lehetett tudni, hogy záros határidőn belül egyszerűen nem lesz, aki tanítson bizonyos – elsősorban természettudományos – tárgyakat. Ma már ez nem a jövő: minden harmadik iskolában már most nincs elég kémia- vagy fizikatanár. És a helyzet csak rosszabb lesz.
A Klebelsberg Központ elnöke: "Nem kell minden iskolába külön kémiatanár"
Hajnal Gabriella szerint nemhogy elhagyják a pályát a pedagógusok, de több tanár és óraadó van, mint korábban.
