A nők és lányok elleni erőszak és a kapcsolati erőszak széles körben elterjedt jelenség, a nőkkel és a kiszolgáltatott helyzetben lévő családtagokkal szembeni diszkrimináció egyik megnyilvánulási formája. Egy közelmúltbeli Eurostat-felmérés kimutatta, hogy

a nők 41%-a volt már kitéve erőszaknak.

Az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének (a továbbiakban: Isztambuli egyezmény) 2014-es hatálybalépésével az egyezményben részes államok fontos lépést tettek afelé, hogy megerősítsék az e veszéllyel szembeni nemzeti jogszabályokat és szakpolitikai intézkedéseket.

Az EU 2017-ben írta alá az Isztambuli egyezményt, de a Tanácsban több évig nem történt előrehaladás a csatlakozás kérdésében. Ez három héttel ezelőtt megváltozott, amikor a Tanács végül szabad utat engedett, és felgyorsította az egyezményhez való csatlakozást. Ez ígéretes a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, valamint a nők elleni erőszakra és a kapcsolati erőszakra való jobb reagálás szempontjából.

Az Isztambuli egyezmény ratifikálása biztosítja, hogy az EU érvényre juttassa nemzetközi normáit, kialakítsa saját átfogó jogszabályait, és valamennyi uniós szakpolitikai területen érvényesítse az egyezményben foglalt kötelezettségeket.

Egy évvel ezelőtt az Európai Bizottság irányelvjavaslatot terjesztett elő a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemre vonatkozóan, amely kiegészíti az egyezményt és átfogó jogi keretet biztosít. Ez a jogalkotási javaslat közös minimumszabályokat vezet be valamennyi tagállam számára a megelőzésre, a védelemre, az áldozatok támogatására, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, az együttműködésre és a szolgálatok összehangolására vonatkozóan.

Javasoltuk a nők elleni erőszak, többek között az online erőszak – például az intim képek, videó- és hangfelvételek beleegyezés nélküli megosztása vagy az ezzel való fenyegetés –, valamint az online gyűlöletbeszéd bűncselekménnyé nyilvánítását.

Az online erőszak kezelése elengedhetetlen olyan időkben, amikor életünk számos aspektusa az internetre került, de hiányoznak annak garanciái, hogy az online tér mindenki számára biztonságos, szabad részvételt nyújtson.

A javaslat minden olyan szexuális cselekményt a szexuális kényszerítés bűncselekményeként határoz meg, ahol a cselekmény bármely pontján hiányzik valamelyik résztvevő beleegyezése.

Az Isztambuli egyezmény, és elfogadását követően a jogalkotási javaslatunk nyomán a tagállamok kötelesek lesznek célzott intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy a nők és lányok könnyebben és támogató környezetben tudják jelenteni az ilyen eseteket. Az egyezmény és a jogalkotási javaslat minimumkövetelményeket fog meghatározni az EU egész területére vonatkozóan, ezáltal arra ösztönzi majd a tagállamokat, hogy tegyék hatékonyabbá megelőzési programjaikat, és javítsák a segítő szolgáltatások színvonalát.

A nemzetközi nőnap alkalmából jusson eszünkbe, hogy milyen erőseknek kell lenniük az erőszak áldozatául esett nőknek, tartózkodjanak akár az EU-ban, akár a háborús övezetekben, mint Ukrajnában, vagy azoknak a – például afgán vagy iráni – nőknek, akik totalitárius rendszerekben élnek.

Jussanak eszünkbe azok a nők, akiknek súlyos személyes áldozatok árán új életet kellett felépíteniük, otthonukat örökre hátrahagyva, és új munkahelyet, gyermekeik számára pedig új iskolát kellett találniuk, hogy elmeneküljenek a családon belüli erőszak elkövetőitől.

Gondoljunk az igazságtalanság és a veszteség érzésére, amit sok nő átél, amikor azzal a választással szembesül, hogy eltűrje-e az erőszakot, vagy elmeneküljön, anélkül, hogy tudná, hogy az élet hova sodorja majd.

Ne feledjük a számos támogató csoportot, amelyek működését a civil társadalmi szervezetek felbecsülhetetlen értékű munkája biztosítja, és amelyek női közösségként adnak erőt a hozzájuk fordulóknak.

Számítok a tagállamok határozott és egységes fellépésére a nők elleni erőszakkal és a kapcsolati erőszakkal szemben, és felhívom őket, hogy az isztambuli egyezmény ratifikálásának lezárásával és az uniós irányelvjavaslat elfogadásával tegyék teljessé a jogszabályi keretet.

Ha eredményesek akarunk lenni, határozottabban kell fellépnünk az erőszak e formája ellen. Az elmúlt években a nők és lányok helyzetét tovább rontotta egyes új kockázatok megjelenése, például az online erőszak terjedése.

A nemek közötti egyenlőség terén tett előrelépés nem történik meg magától, és nem is marad fenn magától. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy visszafejlődjünk e tekintetben, vagy hogy félgőzzel vegyük fel a harcot a nők elleni erőszakkal szemben, mert úgy továbbra is veszíteni fogunk.

A jogszabályok önmagukban nem fognak működni. Ahhoz, hogy a továbbiakban ne álljunk vesztésre, forradalomra van szükségünk. Szembe kell szállnunk a nőgyűlölettel büntető igazságszolgáltatási rendszereinkben, rendőri erőinkben, oktatási rendszereinkben, a médiában és az otthonokban.

Kultúraváltást kell ösztönöznünk, amelynek keretében a férfiakat és fiúkat megtanítják arra, hogy ne folyamodjanak erőszakhoz, csakúgy, mint a nőket és lányokat, hogy legyenek függetlenek, és lépjenek ki az ilyen helyzetekből. Az a hozzáállás, hogy „a fiúk már csak ilyenek”, elfogadhatatlan.

A nemek közötti egyenlőség csak akkor valósul meg, ha mindannyian teszünk annak előmozdításáért és fenntartásáért.

A szerző az Európai Bizottság egyenlőségért felelős tagja.