Exodus a sártengerből: tízezrek próbálnak kiszabadulni a Burning Man csapdájából

A Black Rock sivatag közepén tartott, évtizedes hagyománnyal rendelkező, nomád jellegű fesztivál helyszínén idén tízezrek ragadtak a sártengerben, a sivatagon végig söprő felhőszakadás okozta áradások után. A Burning Man helyszínén pénteken zárták le a gépjárműforgalmat, és azt kérték a résztvevőktől, hogy maradjanak a sátraikban és tartalékoljanak élelmiszert és vizet maguknak. Hangsúlyosan kérték azt is, hogy a fesztiválozók ne próbáljanak meg gyalog elindulni, várják meg, amíg felszárad a talaj, amely az eső miatt 30 centiméter mély sártengerré alakult.

Ez a pokoli helyzet egészen mostanáig tartott, a szervezők helyi idő szerint hétfőn délután két órakor megnyitották a főutat, amelyen most tízezrek próbálnak kiszabadulni. Hétfő délutánig 64 ezer ember volt még a fesztivál helyszínén – ők feltehetően nem ilyen búcsúra számítottak.

Az idei rendezvényen egy halálos áldozatról is érkezett hír, de a szervezők szerint a 40-es éveiben járó férfi halála nem az időjárással függött össze. A közeli Pershing megye seriffje közölte, folyik a nyomozás az ügyben, de a halál okát nem hozták nyilvánosságra.

A Burning Man 1986-ban indult egy San Franciscó-i strandon, részben művészeti rendezvény, részben a komfortzónán túli együttélés embert próbáló kísérlete, az évente megrendezett fesztivál mégis, vagy épp ezért 80 ezer embert vonz. A vonzereje részben a nomád jellegéből adódik, de sokszor ez a végzete is, az évek során többször is voltak fennakadások: 2018-ban például porviharok miatt voltak kénytelenek lezárni a fesztivál helyszínét, hét évvel ezelőtt pedig egy ember meghalt, amikor belerohant a rendezvény végén elégetett bábu lángjai közé.

A kényelmetlenség is kódolva van a fesztiválban, ahol annak ellenére, hogy tízezrek gyűlnek össze, a helyszínen csak két dolgot vásárolhatnak: kávét és jeget. Minden mást vinniük kell magukkal. „Ha valami létfontosságú dolgot elfelejtenének, az a legjobb, ha összebarátkoznak a szomszédaikkal” – hangzik a szervezők jótanácsa. Márpedig WC-papírtól kezdve a homokviharban használt védőszemüvegen át az élelmiszerig jó pár alapvető dologra szükség lehet a világ végén.

A Burning Manre nagyon nehéz jegyeket szerezni, a jelentkezőket néha interjúztatják is, és bizonyítaniuk kell az elkötelezettségüket a fesztivál eszméi iránt ahhoz, hogy bekerüljenek. Ezeket az elveket 10 pontban gyűjtötték össze, és az úgynevezett „burnerek” ezt nagyon komolyan is veszik. Ezek között szerepel például az, hogy „ellenállunk annak, hogy a fogyasztás helyettesítse a részvétel élményét”, „megvédjük a kultúránkat a kereskedelmi szponzorációk kizsákmányolásától”. A Burning Man sok szempontból a feltétel nélküli ajándékozásról is szól, a résztvevők megosztanak egymás közt ételt, italt, de jógaórákat, koncerteket és masszázsokat is.

Mivel a kietlen nevadai tájat nem töltik meg a többi fesztiválról ismerős food truckok, ajándékboltok, a legközelebbi vegyesbolt pedig több mint 24 kilométerre van, vagyis a Burning Man fesztiválon sokkal könnyebb bajba jutni, mint máshol, és itt tényleg szükség van arra, hogy az emberek kisegítsék egymást. A fesztivál szervezői a vállalati szponzorokat is kerülik. „A Burning Man olyan, mint egy nagy családi piknik. Eladnál dolgokat a másiknak egy családi pikniken? Nem, a dolgokat megosztanád” – hangzott a rendezvény egyik társalapítójának, Larry Harveynak az érvelése.

 

Ezt a békés egymásrautaltságot azonban alaposan megnehezíti egy olyan természeti beavatkozás, mint amiben pénteken volt részük a fesztiválozóknak. A rendezvény három évtizedes fennállása óta a leghosszabb és legerősebb felhőszakadás csapott le rájuk. A rossz idő miatt a mobil WC-k is használhatatlanná váltak, és az emberek akkor még úgy tudták, hogy csak kedden szabadulhatnak ki a sártengerből.

Persze voltak, akik ilyen körülmények között is képesek voltak megteremteni a bulihangulatot, sokan a sárban táncoltak, karaoke-partikat rendeztek. Vasárnapra azonban a vidámság kezdett kétségbeesésbe átfordulni, egyre többen egyre inkább menni akartak, csak hogy nem tudtak. Volt, aki ekkor már három napja csupa sár volt – zuhanyozni nyilván nem lehetett, így sokan a nedves törlőkendőkre hagyatkoztak, képzelhetjük ezeknek a hatékonyságát ilyen körülmények között.

A szokatlan eső ráadásul a fesztivál vége felé csapott le, amikor a rendezvény csúcspontjára – egy ember alakú szobor elégetésére – a legtöbben érkeznek. A sárbörtönné alakult helyszínről végre elindulhattak, de a tömegből és a körülményekből kiindulva a hazajutás legalább akkora megpróbáltatás lesz, mint kibírni az elmúlt napokat.