Közel másfél órás interjút készített D. Tóth Kriszta újságíróval, a WMN alapítójával a Telex, amiben szó volt többek között a női cégvezetőként szerzett tapasztalatairól is. Ennek kapcsán D. Tóth arról beszélt, hogy gyakrabban vágtak közbe például, ha férfiakkal tárgyalt.

Az elején volt olyan, hogy öt férfi ült velem szemben, velük kellett tárgyalnom, és volt ilyen mucika érzésem. Ahogy beszélnek hozzám, ahogy barátilag ráteszi a vállamra a kezét. Ezek nüanszok, mikrocselekedetek, ami azért pluszfeladatot ró arra a nőre, aki azért ül ott, hogy képviselje a vállalkozását. És amikor ő ennek ellenére és ebben a környezetben határozottabb hangot üt meg, akkor azt mondják rá, hogy agresszív. Visszahallottam én is azt, hogy azt hitték rám, hogy ez egy cuki lány, de hát milyen agresszívan tárgyalt. Miközben semmi más nem történt, mint hogy partnere lettem annak az embernek, aki történesen férfi volt, és az ellenérdekelt oldalon ült. És aztán lett egy kompromisszum, nem lenyomtam valamit valakinek a torkán

– idézte fel. Hozzátette: szerinte ugyanakkor változik a társadalmi környezet, és valamelyest javul a helyzet. „Nagyon sokat lehet szidni a metoo-mozgalmat annak minden vadhajtásával, de arra mindenképpen jó volt, hogy elkezdtünk beszélni dolgokról, és nem ördögtől való erről írni és beszélni. Ez pedig lecsorog egy idő után, én is érzem.”

Szintén a metoonak köszönhető szerinte, hogy „lettek szavaink a határátlépésre, tudjuk azt mondani, hogy nem”.

Az lenne jó, ha ez nem csak Belpest és Belbuda valósága lenne, minden nő valósága lenne Magyarországon, hogy azt tudja mondani, hogy eddig és ne tovább. Vagy, és nem akarok már túl sokat kérni, de esetleg a férfiakba is beépüljön egy szűrő, hogy nem nyúlok úgy hozzá, nem mondom ezt, nem teszek megjegyzést a külsejére, ahogy neki nem oké.

Ahogy mondta, a statisztikákat nézve a nők még mindig alulreprezentáltak az élet számos területén, legyen szó politikai döntéshozatalról, vállalati csúcsvezetőkről, de kisebb cégek tulajdonosai között is kétszer annyi férfi van, mint nő. Szerinte ennek a javításán dolgozni kell, és a maguk részéről ezen dolgoznak ők is.

D. Tóth arról is nyíltan beszélt, hogy részben a magánélete, részben a vezetői szerepe miatt évekig járt terápiába. A WMN elindítása utáni első évben egyáltalán nem pihent, aminek következtében olyan szintű mentális, érzelmi és fizikai kimerültséget érzett, hogy egyik nap nem tudott felállni a kanapéról. Azóta többször is megélte a kiégést, de most már jobban tudja menedzselni.

Szerinte a kiégéssel társadalmi szinten kellene foglalkozni, a beszélgetés egy pontján pedig azt is megemlítette, hogy most felvételizik a Semmelweis Egyetemre, a mentálhigiénés szakember képzésre.