Megérkezett az elmúlt évek egyik legintelligensebb sorozatának, a Különválásnak (Severance) a második évada. Idegtépő, de az itt felsorakozó munkahelyi rejtélyek megérdemlik a figyelmet és a türelmet is. Spoilermentes ajánló.
Mit szólna hozzá, ha fogalma sem lenne, hogy mi történik önnel a munkahelyén? Persze tudná, hogy hol dolgozik, de hogy ott pontosan mit csinál és kikkel, arról konkrétan semmit sem sejtene.
Erre az egyszerű ötletre épít az Apple+ munkahelyi-sci-fi thrillerje, a Severance (magyarul Különválás). A Lumon nevű biotechnológiai vállalathoz ugyanis úgy veszik fel az adatfinomítást végző dolgozókat, hogy előbb műtéti úton kettéválasztják az emlékeiket. A munkahelyi élet és a magánélet között nincs átjárás: az iroda liftje „kapcsolgatja” az agyat. Reggeltől délutánig a szereplők „bentijét” látjuk, majd amint végeznek a munkával, és kilépnek az irodából, a „kintijüket” ismerjük meg. Ez a két személyiség egyáltalán nem emlékszik a másikra, a dolgozók mondhatni tökéletes munka-magánélet egyensúlyban élnek.
Az irodai dolgozók csoportját Mark S. (a Városfejlesztési osztályból és A Jó Helyből ismert Adam Scott) vezeti, a történet pedig egy új kolléga érkezésével indul, és azt követi le, hogy a dolgozók próbálják kideríteni, mivel is foglalkoznak a baljós munkahelyen, miután egy nő váratlanul felébred az iroda egyik asztalán: nem tudja, ki ő és hol van, de minden erejével szökni akar.
A félelmetes, jéghideg főnökök (Patricia Arquette, Tramell Tillman) a cég eszméje és szabályai szerint dolgoznak. Mindannyian feltétel nélkül imádják a Lumon néhai alapítóját, Kier Eagant, akinek az egyik leszármazottja vezeti most is a céget. Eagan alakja több műtárgyon is feltűnik az irodában, ahol külön ember van arra (Christopher Walken), hogy festményeket akasszon ki néhány szobába. (Ezen a ponton érdekességként megjegyezzük, hogy Christopher Walkennek nincs sem streaming előfizetése, sem telefonja – és még órát sem használ –, így az Apple DVD-n küldi el neki a részeket.)
A Különválás lassan indul, de ahogy kibomlik, újabb és újabb kérdéseket vet fel az identitásról, a szabad akaratról és arról, hogy tulajdonképpen mi teszi az embert. A „bentik” valósága az, hogy folyamatosan dolgoznak, hiszen minden alkalommal onnan „indulnak újra”, hogy kilépnek a liftből. Szabadság, szabadulás, pihenés nélkül. A sorozat így aztán elgondolkozik azon, hogy mennyire kegyetlen és durva is lehet a vállalati élet, és hogy hogyan fásulnak el azok a dolgozók, akik szüntelenül hajtanak a kapitalizmus mókuskerekében.
A sorozat ötlete is ebből az érzésből fakad: Dan Erickson forgatókönyvíró korábban irodai munkát végzett, és depressziós volt. Annyira unalmasnak és lélekölőnek találta a munkáját, hogy azt kívánta, bár átugorhatná valahogy ezeket a nyolc órákat. Erről később azt mondta, ijesztő volt a gondolat, hogy minél kevesebb értékes időt szeretne eltölteni a Földön. Erickson aztán Ben Stiller produkciós cégénél kopogtatott, aki beszállt a forgatókönyv kidolgozásába, majd azóta főrendezőként (is) dolgozik a sorozatban.
A szereplők munkájából egyébként annyi látszik, hogy számokat csoportosítanak egy ősrégi számítógépen. Teljesen felesleges feladatnak tűnik, épp úgy, mint annak idején a Lost – Eltűntekben a híres számsor nyomogatása. A főnökeik robotszerűen, ridegen kommunikálnak velük. De legalább bevetnek mindenféle rettenetesen kínos hangulatjavító intézkedést, például egy néhány perces, táncikálós szünetet vagy épp egy gofripartit. Lehet, hogy önnek is ismerős az a jelenet, ahol fáradt, rossz fizetésért dolgozó alkalmazottak ülnek egy irodában, a főnökeik pedig egy hó végi pizzarendeléssel szeretnék mindezt orvosolni? A Különválás ügyesen mutatja be ezeket a jeleneteket, és időnként teli szájjal röhögi ki a vállalatok leereszkedő húzásait.
Ben Stillerben felmerült, hogy a sorozat lehetne munkahelyi komédia. Nem az lett, de így is látszik a kézjegye a sötét humorú jelenetekben. A sorozat hangulatát az aprólékosan kitalált díszlet teremti meg, főleg ablaktalan, egyszínű, labirintusszerű térben játszódik, de a „kintik” is nyomasztó, disztópikus világban élnek. A táj sivár, az idő borús, ráadásul mindenki 90-es évek előtti dobozautókkal jár.
Az első évad közepe óta ellepték a Redditet a rajongói teóriák arról, hogy a szereplők mit is csinálhatnak a Lumon labirintusában, és erre rá is játszottak a készítők a második évad kezdetén. Néhány elméletet maguk a főszereplők romboltak le egy videóban, ráadásul egy ötletes kampány során berendezték a New York-i Grand Central Station vasútállomáson az adatfinomítók irodáját is. Január elején még be sem mutatták a sorozat második évadját, de az a kritikusi embargó feloldása után máris 100 százalékot kapott (43 értékelés alapján). Azóta 97-re „esett”, 227 írás alapján.
Tény, hogy a második évad nem olyan sűrű, mint az első, és néhány rész megakasztja a nézőket, akik már amúgy is fáradnak a folyamatos értelmezésben. De a Különválás még így is az egyik legjobb sorozat, ami mostanában fut. Az Apple már bejelentette a harmadik évadot, Ben Stiller pedig elárulta, hogy a készítők megírták a sorozat végét. Azaz eltart még egy darabig, mire mindenre választ kapunk, de legalább a futószalagon gyártott, kiszámítható sorozatok után itt van valami, amiért tényleg lehet izgulni.
A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.
A minisztérium sem tagadta, hogy nagykövetségeknek is levelet írt a Pride betiltásáról.
A SpaceX egy dinamikus felületen közvetíti, merre jár a Dragon űrhajó.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
