Lebilincselő összetett mondattal indít egy április 3-ai hír a Magyar Távirati Irodától:
Az állatvilágban az ember legközelebbi rokonainak tekinthető majmok és emberszabású majmok beszélni ugyan nem tudnak, de egyes fajok gégéjében olyan speciális hártyák találhatók, amelyeknek köszönhetően a jódlizáshoz vagy a Tarzan-kiáltáshoz hasonló, feltűnően nagy frekvenciaugrásokat képesek megtenni, amikor hangokat adnak ki.
GODONG / BSIP via AFP
A Philosophical Transactions Of The Royal Society B című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány szerint egyes majmok, elsősorban a Közép- és Dél-Amerikában élő szélesorrú majmok vagy más néven újvilági majmok hangjának frekvenciatartománya az emberénél három oktávval nagyobb.
Az ezeket a nagy hangugrásokat lehetővé tévő vokális hártyákat az ember az evolúció során elvesztette a beszédképesség fejlődése, a beszédhang stabilizálása érdekében – mondta a vizsgálatot végző nemzetközi csoportot vezető Christian T. Herbst, a bécsi egyetem kutatója.
A vizsgálat során a kutatók hangfelvételeket készítettek egy bolíviai esőerdőben, illetve kísérleteket végeztek természetes módon elpusztult majmok teteméből származó gégéken számítógépes modellezés segítségével.
Az eredmények arra világítanak rá, hogy a vokális hártyáknak köszönhető nagyobb frekvenciatartomány különösen majmok esetén kifejezetten előnyös lehet a kommunikációban és az igencsak komplex szociális kapcsolatok terén.
Nagyon valószínű, hogy ez a jelenség azzal a céllal fejlődött ki az állatokban, hogy gazdagabbá váljon a jelzőhangkészletük. A nagy hangugrások képessége a gége anatómiai felépítésétől függ, és nem igényel összetett idegműködést.
