2025. május. 31. 07:00 Élet+Stílus

„Sírva könyörögtem az edzőmnek, hogy haza szeretnék menni” – Érdi Mária a Penge podcastban

A párizsi olimpia előtt érezte először a vitorlázó világbajnok Érdi Mária, hogy számára is realitás aranyérmet nyerni. A sérülése súlyosbodása miatt azonban nem tudott úgy teljesíteni, ahogy szeretett volna, és nem tagadja, a mai napig fájdalmas neki, hogy nála egyébként kevésbé eredményes versenyzők nyertek helyette érmeket. Azóta megoperálták, s most azért dolgozik, hogy három év múlva, Los Angelesben beteljesüljön az álma. Mindent ennek rendel alá, és a stábja tagjaitól is azt várja el, hogy igyekezzenek vele együtt fejlődni, motiváltak maradni. Szilágyi Áronnak és Kenyeres Andrásnak arról is beszélt a Penge podcastban, hogy több edzővel is szakított már amiatt, mert nem hallgatták meg a véleményét, pedig ma már van olyan képzett és tapasztalt, hogy konkrétan meg tudja fogalmazni, mire van szüksége a győzelmekhez.

No Title
No Description

Érdi Máriától a sérülése nem csak elvett, adott is: miután kiderült, hogy baj van a derekával, a sportpszichológusa segítségével átalakította önmagában mindazt, amit addig az edzésmunkáról gondolt, hogy „mi a célom egy edzésen, és hogy ha nem én nyerem meg az edzést, ne úgy töltsem a nap hátralevő részét, hogy mekkora lúzer vagyok. A sérülésem segített abban, hogy tudatosabb legyek az edzéseken is, konkrét célokkal menjek ki mindennap.”

A probléma a párizsi olimpia előtt egy hónappal súlyosbodott, a vitorlázó egy reggel úgy ébredt, hogy nem tud lábra állni. A következő heteket végigküzdötte, és rajthoz állt a játékokon, de a harmadik versenynapon már érezte: nem volna szabad folytatni. „Az edzőmnek is sírva könyörögtem, hogy haza szeretnék menni, mert nem látom értelmét, hogy húsz százalékon versenyezzek az olimpián.” Végigcsinálta, de utólag úgy látja, nem volt okos dolog. Azt pedig hatalmas csalódásként élte meg, hogy a szakember, akivel dolgozott, mindemellett még cserben is hagyta: miközben tartott a rehabilitációja, a háta mögött megállapodott egy másik versenyzővel. „Emiatt most nagyon nehéz nekem edző felé nyitni.”

Szilágyi Áronnak és Kenyeres Andrásnak azt is elárulta, hogyan dolgozik azért, hogy a sikerei megismételhetővé váljanak, hogy mit tart a győzelem kulcsának, hogy mennyire magányos egy profi vitorlázó élete, hogy miért nehéz jó és megbízható szakembereket találni, s hogy milyen problémát okoz, ha az ember legjobb barátja egyben a riválisa is.

HVG Podcastok · p_erdimaria_audio

Tartalom:

00:00 Bevezetés
07:34 Hogyan lesz egy „szappantartóban” ücsörgő szakkörös kislányból profi vitorlázó?
10:31 A nagy elhatározás: irány a riói olimpia!
15:25 Hogy épül fel az év, hogyan kell kiismerni egy-egy versenyhelyszínt?
18:19 A győzelem kulcsa
24:43 Mentális gyakorlat
29:33 A mentális tényező, amin „simán elmennek futamok”
32:25 „A sérülésem segített abban, hogy tudatosabb legyek”
35:48 Miért nehéz jó edzőt találni?
44:16 Tudatos nyitás
46:54 A vitorlázó magányossága, a barátok, és a kulcsfontosságú információk megőrzése
51:06 Sérülés, műtét és a lelki vetületei
1:05:52 Los Angeles-i remények, avagy hogyan lehet felépíteni a tökéletes olimpiai szereplést