NAGY KÁROLY-DÍJ

A Nagy Károly-díjat (Karlspreis) évente egy aacheni polgárokból álló független bizottság adományozza azoknak a személyeknek, akik kiemelkedő módon járultak hozzá Európa egyesítéséhez. Az első díjat 1950-ben ítélték oda Richard Coudenhove-Kalergi nek. A díjazottak között van Horn Gyula (1990) és Konrád György (2001) is. 2002-ben rendhagyó módon nem egy személy, hanem az euró részesült a díjban.

NÉGY SZABADSÁG

Az egységes piac alapját jelentő „négy szabadság” a Római Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában megállapított sorrend szerint az áruk szabad mozgása , a személyek szabad mozgása , szolgáltatásnyújtás szabadsága és a tőke szabad mozgása.

NIZZAI SZERZŐDÉS

Miután világossá vált, hogy az unió bővítésének sikeréhez elengedhetetlen az Amszterdami Szerződés bizonyos módosítása, szükségessé vált egy kormányközi konferencia (KK) összehívása az unió 2004-es bővítése előtt. A Nizzában jóváhagyott szerződésszöveg nagyszámú módosítást tartalmaz az unió intézményeinek és eljárásainak számos különböző vonatkozásával kapcsolatban.

A Maastrichti Szerződés módosításai közül három különösen fontos. A Szerződés 7. cikke úgy módosult, hogy ha egy tagállam részéről fennáll az emberi jogok megsértésének „egyértelmű veszélye”, az már a többi tagállam intézkedésének alapja lehet. Rendelkeztek a Eurojust ról és meghatározták annak szerepét is; a Eurojustot a szerződéshez csatolt egyik nyilatkozatban úgy jellemezték, mint „egy […], az egyes tagállamokból kiküldött ügyészekből, bírákból vagy velük egyenértékű hatáskörrel rendelkező rendőrségi tisztviselőkből álló egység[et]”. Végül az EK-szerződés 11. cikkének rendelkezéseit a „megerősített együttműködésről” teljesen átalakították, kiterjesztették a közös kül- és biztonságpolitikára , illetve a bel- és igazságügy együttműködésre , és beépítették a Maastrichti Szerződésbe.

A Római Szerződés módosításaira nagymértékben jellemző a minősített többségi szavazás felváltása egyhangúsággal a Tanács döntéshozatalában és az EK-szerződés 251. cikkében foglalt együttdöntési eljárás kiterjesztése. E módosítások többsége aránylag jelentéktelen ügyeket érint, az érzékenyebb területeken elhalasztották a minősített többségi szavazás, illetve az együttdöntési eljárás bevezetését. Az egyéb változtatások mellett a Nizzai Szerződés növelte az Európai Parlament maximális létszámát, és nagyobb mértékben elismerte a transznacionális politikai pártok at.

A Szerződés fő reformjait „az Európai Unió bővítéséről” szóló jegyzőkönyv tartalmazta, amely hatályon kívül helyezte az Amszterdamban elfogadott, hasonló című jegyzőkönyvet. A nizzai jegyzőkönyvet és az azt követő nyilatkozatot azonban hatályon kívül helyezte, és nagyrészt felváltotta a csatlakozási szerződés, amelyet a tíz új tagállam 2003 áprilisában Athénban írt alá.

A jövőbeli fejleményekkel foglalkozik „az Unió jövőjéről” szóló nyilatkozat, amely „az Európai Unió jövőjének mélyebb és átfogóbb megvitatására szólít fel”, és a svéd és belga elnökséget pedig „széles körű párbeszéd folytatására [kötelezi] valamennyi érintett féllel”, ideértve a tagjelölt országokat is. Négy fő témát jelöltek meg: a hatáskörök megosztását az Európai és a nemzeti szervezetek között a „ szubszidiaritás elvének megfelelően”; az Alapjogi Charta státusát; a Szerződések egyszerűsítését; és a nemzeti parlamentek szerepét. A nyilatkozat „elismeri annak szükségességét, hogy az unió demokratikus legitimitásán és átláthatóságán javítani kell.

Senki sem számított arra, hogy a 2000-es kormányközi konferencia meggyőző, határozott válaszokkal áll elő mindazokra a problémákra, melyeknek megvitatására összehívták. A Nizzai Szerződésre úgy kell tekintenünk, mint annak a történetnek egy következő fejezetére, mely az Egységes Európai Okmánnyal kezdődött, és a Maastrichti és Amszterdami Szerződéssel folytatódott. Visszatekintve fontos fejezetnek fogják majd látni, amelynek során a tagállamok végső soron azokkal a kérdésekkel foglalkoztak, amelyek mérnöki nyelven szólva a Szerződések teherhordó elemeinek nevezhetők: a Tanács döntéshozatalának módjával, a kis és a nagy államok közötti hatalmi egyensúllyal, illetve az uniós intézmények és a nemzeti kormányok közötti kapcsolatokkal.

„NOUVELLES FRONTIÈRES”-ÜGY

A „Nouvelles Frontières”-ügy a francia polgári repülési törvénykönyvnek egy francia utazási iroda általi megtámadásából fakadt, amely vitatta a törvénykönyv ármegállapítási rendelkezéseinek a Római Szerződés versenypolitikai rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét. 1986 áprilisában hozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a versenypolitikai rendelkezéseket alkalmazni kell, és kimondta, hogy az Európai Bizottság nak hatásköre van azok kikényszerítésére. Az ügy fontos lépés volt a versenyszabályoknak a légi közlekedésre történő kiterjesztése irányába.