Elkészült az Európai Parlament egyik legújabb működési területével kapcsolatos dokumentum, amely “Az Európai Unióra irányuló külföldi beavatkozás, többek között a félretájékoztatás állapotáról” címet viseli. Tavaly nyáron hozta létre az EP azt a különbizottságot, amely a külföldi befolyásszerzéssel, a választási eredmények manipulálási kísérletével, a demokratikus folyamatokba történő beavatkozással foglalkozik.

Néhány héttel ezelőtt az EUrológus interjút készített a különbizottság francia elnökével, aki akkor azt mondta, hogy óriási kihívás elé néz az EU ezen a téren. Raphael Glucksmann szerint ha ezt a háborút nem is képes megnyerni az unió, de legalább azt el kellene kerülni, hogy elveszítse.

„Lehet, hogy nem tudunk háborút nyerni, de legalább ne veszítsük el" - mondta a félretájékoztatás ellen küzdő EP-s bizottság elnöke

Az Európai Parlament idén nyáron döntött úgy, hogy létrehozza az eddigi leghosszabb nevű bizottságát, amelyet így hívnak: „Az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság". A hosszú névnek hála azonban egyből meglehetősen sokat megtudunk a tevékenységéről. A további részletekért interjút készítettünk Raphaël Glucksmann-nal, a bizottság francia elnökével.

A most elkészült és első alkalommal a bizottságban megvitatott munkadokumentumot egy lett politikus, Sandra Kalniete jegyezte. Az ő története sem hétköznapi: a most 68 éves politikus, volt lett külügyminiszter egy szibériai kényszermunkatáborban született, ahová a családját deportálta a szovjet hatalom. Szülőföldjét öt évesen láthatta először.

Kalniete azt mondta, hogy a dokumentum egyelőre az ő saját álláspontja, vagyis nem egy határozat-tervezet, bár később annak lehet az alapja. A különbizottság az elmúlt hónapokban nagyon sok szakértőt, uniós tisztviselőt és a civil szféra szereplőit is meghallgatta annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjanak. Azonban így is csak a jéghegy csúcsát sikerült megpillantani. Ugyanakkor a Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció terjedése is megerősítette azt, hogy a tágabb értelemben vett félretájékoztatás elleni küzdelemhez határozottabb és jobban koordinált uniós erőfeszítésre van szükség.

A trollok támadása

Ahogy korábban Raphael Glucksmann, úgy most Sandra Kalniete is egyfajta hibrid hadviselésként jellemezte a külföldről származó törekvéseket. “A hibrid hadviselés kreatív, spontán, opportunista, váratlan és zavarba ejtő” - áll a jelentésben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számtalan megjelenési formát sikerült megfigyelni. Ismét a dokumentumból idézünk:

“E gyakorlatokban ötvöződhet a dezinformáció, a politikai finanszírozás, a stratégiai reklám, a kritikus infrastruktúra felvásárlása, a kibertámadás, a kutatókra gyakorolt nyomás, az új nem kormányzati szervezetek létrehozása, valamint trollhálózatok alkalmazása destruktív vita szítása céljából ott, ahol megoldásra kellene törekedni.”

Sandra Kalniete szerint a dezinformáció elleni leghatásosabb eszköz a független újságírás lenne, azonban az újságírás jelenleg súlyos válságban van. Ennek oka, hogy az online világban a fogyasztók egyre kevésbé érzik szükségességét, hogy fizessenek a tartalmakért, ugyanakkor a hirdetési bevétel jó részét lefölözik a nagy platformszolgáltatók. A politikus amellett van, hogy az EU-nak módot kell találnia arra, hogy segíthesse azokat az újságírókat, aktivistákat és kutatókat, akiket támadás ér, miután beszámoltak az igazságról. Mindezt persze úgy, hogy közben ne sérüljön a média függetlensége.

Egy másik lényeges probléma a befogadó oldalon található. Úgy fogalmaz a munkadokumentum, hogy “a tájékozódni kívánó polgárok számára további kihívás a túlzott mennyiségű információ, amellyel mindannyian szembesülünk”. És megfogalmazza azt is, hogy az olvasók, nézők, hallgatók konformitása szinte határtalan:

“Nagyon kevesen érezzük szükségét annak, hogy olyan történetek valóságtartalmát ellenőrizzük, amelyek túlságosan jól illenek a saját véleményünkhöz”

- jelentette ki Kalniete. Kifejti azt szintén érzékeny témát, hogy az Uniónak emellett mérlegelnie kell szankciók alkalmazását akkor, ha a külföldi dezinformációs tevékenység mögött álló szereplő kiléte bizonyítást nyer.

“Lehetséges elrettentő tevékenység a megnevezés és megszégyenítés, valamint a dezinformációs források eltiltása a sajtóeseményektől és a médiaakkreditációtól”

- mutat rá néhány olyan elemre, amiben magyar újságíróknak már komoly gyakorlatuk van.

A politikai szereplők finanszírozása

Sandra Kalniete nincs kibékülve a közösségi platformokkal sem, úgy véli, az átlagolvasó védtelen a szolgáltatók üzleti modelljével szemben. Ezek a platformok ugyanis szándékosan előre helyezik az ellentmondásos, megosztó információkat, s így anyagi hasznot húz ezekből. Sem az EU, sem a tagállamok nincsenek felkészülve ennek a helyzetnek a kezelésére, mert a rendelkezésre álló “jelenlegi módszerek és eszközök sajnos az ősi lovagi erényekre emlékeztetnek”. Éppen ezért úgy véli, hogy az EU-nak integrált, uniós szintű normarendszer felé kell haladnia, amelynek révén az internet egyszerre válhat szabad és biztonságos térré a nyilvános diskurzus számára.

Egy következő, nagyon súlyos problémaként azonosítja a dokumentum a politikai szereplők finanszírozását. Idézünk a jelentés megállapításaiból:

“Az elmúlt évtized során Oroszország, Kína és más tekintélyelvű rendszerek több mint 300 millió dollárt juttattak el 33 országba, és ezáltal több mint 100 alkalommal avatkoztak a demokratikus folyamatokba, ráadásul e tendencia egyértelműen gyorsul. Az esetek felében Oroszország európai akcióiról van szó.”

Összeállítottak egy listát is azokból a módszerekből, amelyeken keresztül a burkolt külföldi finanszírozás megvalósult. Erre azért is volt lehetőség, mert mindegyik megoldás egy-egy jogi kiskaput használt ki. Tehát a kreatív megközelítés eszközei a következők:

• természetbeni juttatás (tág értelmezést igényel a kölcsönöktől az immateriális segítségnyújtásig);

• stróman szponzorok (a finanszírozás valódi forrását leplező közvetítők);

• fedőcégek;

• nonprofit áteresztő társaságok, köztük alapítványok (a politikai kampányok harmadik fél általi finanszírozását szinte egyetlen uniós tagállamban sem szabályozzák);

• online politikai hirdetések finanszírozása;

• médiafelületek finanszírozása;

• új technológia (kriptoadomány).

A munkadokumentum első nyilvános vitáján a különbizottság képviselői egyrészt elismeréssel szóltak az összeállított anyagról, de megfogalmaztak kritikákat is. Elsősorban azt, hogy leírtaknál sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a közösségi platformok térnyerésére. Ez különösen az amerikai elnökkel szembeni intézkedések miatt váltott ki nagy visszhangot, sok képviselő véli úgy, hogy a szolgáltató cégek túllépnek lehetőségeiken. Másrészről azt is megfogalmazódott, hogy legalább ilyen veszélyt jelentenek a terrorista szervezetek, amelyek szintén a fennálló demokratikus rendszerek meggyengítését tűzték ki célul.