Három hete még ismeretlen szóalkotás volt az, hogy “szófagate”, aztán az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöke április 6-án elment a török elnökhöz, és úgy alakult, hogy Ursula von der Leyen bizottsági vezetőnek nem jutott szék, ezért leültették egy – szófára. Miközben Charles Michel és Recep Tayyip Erdogan elfoglalták az előre odakészített két széket.

Ez az ügy óriási diplomáciai botrányt kavart, szexizmusról, udvariatlanságról, Európa megalázásáról lehetett hallani, olyannyira, hogy az Európai Parlament is plenáris ülésének napirendjére tűzte ezt a kérdést. Hogy ne legyen a témaválasztás ennyire célzatos, hozzávették még a március végi uniós csúcstalálkozó eseményeinek megtárgyalását. A kettő egyébként össze is függ: a tagállami vezetők egy újfajta Törökországgal kapcsolatos politikát határoztak el, amelyben az óvatos nyitásnak is szerepe van. Ezt az üzenetet vitte el Ankarába Michel és Von der Leyen.

A parlamenti ülésen – érthető módon – tulajdonképpen – szinte – mindenki a szófagate-tel volt elfoglalva, azt követően, hogy a két érintett is jórészt erre helyezte a hangsúlyt a beszédében. Charles Michel azt mondta, hogy tétlenségéért már több ízben elnézést kért, sajnálja, hogy a protokollcsapat nem férhetett hozzá az ülésteremhez és nem szólhattak hozzá a székek elrendezéséhez. “De ez többé nem fordulhat elő!” – ígérte Michel. Az elnök megérti, hogy sok nőben azt az érzetet kelthették azok a képek, hogy éppen megsértik őket, de azt is vállalta, hogy ezután még erőteljesebben védi majd a nők jogait.

Michel azért hozzátette, hogy a találkozó célja az volt, hogy Törökországot egy konstruktívabb pályára állítsák az EU-val való kapcsolatok terén és mindenkit igyekezett megnyugtatni, hogy kifejtették aggodalmaikat az emberi jogok, a sajtó- és szólásszabadság törökországi megsértése kapcsán is.

Ursula von der Leyen határozottan és lényegre törően fogalmazott:

Nem találok magyarázatot arra, ami történt, más következtetést nem tudok levonni, mint hogy azért bántak velem így, mert nő vagyok

- jelentette ki. Hozzátette, hogy megsértve és megbántva érezte magát nőként és európaiként is. Majd beszélt arról is, hogy borzasztóan rossz jelzésnek tartja Törökország kivonulását a nők jogait védő Isztambuli Egyezményből és az is kedvezőtlen, hogy több uniós ország még alá sem írta, mások pedig szintén távozni szeretnének a megállapodás aláírói közül. Von der Leyen szólt a kisebbségek jogainak védelméről is, azt mondta, hogy

Nem tolerálhatjuk az antiszemitizmus és a rasszizmus medúzaszerű arcait, amelyek kikerülnek az európai közterekre.

A vitában sokan fogalmaztak úgy, hogy amikor Európa erős akart lenni, éppen akkor tűnt gyengének. Nicolas Bay, a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia csoport képviselője szerint a kulturális törésnek köszönhetők az események, a muzulmán orientáció állt szemben az európaival és Charles Michel meghajolt a török kulturális sémák előtt.

Sergei Lagodinsky német zöldpárti politikus szerint nem Törökországot illeti a felelősség, mert ez brüsszeli kudarc,

a szófa egy kollektív terápiás dívánnyá vált mindkét fél számára

- fogalmazott. Özlem Demirel, török származású szélsőbaloldali képviselő feltette a kérdést, hogy tulajdonképpen miben állapodtak meg a felek, mi a pozítív fejlemény? Az EU Nobel-békedíjasként szégyent vallott – jelentette ki.

Szót kért a függetlenek között helyet foglaló Tóth Edina fideszes képviselő is, aki arról beszélt, hogy fel kell gyorsítani az oltási kampányt, majd jelezte:

a magyar vakcinálási kampány Európában is példaértékű, illő szerénységgel ajánlom magyar tapasztalatokat mindenki figyelmébe.