Klímacél 2040-re: 90 százalékos kibocsátáscsökkentést írna elő az EU

2040-re 90 százalékkal csökkentené az EU a károsanyag-kibocsátást, de az is számítani fog, ha egy kormány az unión kívül finanszíroz környezetvédelmi programokat. A javaslatot azonnal bírálatok fogadták, van, aki túl enyhének, mások túl szigorúnak tartják.

Klímacél 2040-re: 90 százalékos kibocsátáscsökkentést írna elő az EU

Miközben Brüsszelben a nyáron is szokatlan 33-34 fokos hőmérsékletet mérnek napok óta, az Európai Bizottság klimatizált sajtótermében Teresa Ribera, a tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felelős ügyvezető alelnök és Wopke Hoekstra, az éghajlatért, a nettó zéró kibocsátásért és a tiszta növekedésért felelős biztos bejelentette:

azt javasolják, hogy 2040-re az üvegházhatású gázkibocsátást csökkentsék az 1990-es szintet képest 90 százalékkal.

Az EU korábban törvényt hozott arról, hogy 2050-re eléri a klímasemlegességet, az ehhez vezető úton pedig 2030-ra az 55 százalékos kibocsátás-csökkentést tűzték ki célul. Most egy újabb időponthoz kötöttek egy újabb célértéket.

Nem a gazdaság és a zöld menetrend között választunk, hanem mindkettőt választjuk. Európa újólag megerősíti elkötelezettségét a méltányos, ambiciózus és versenyképes zöld átállás mellett

– érvelt Teresa Ribera. A Bizottság javaslata hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani és meg kell erősíteni a megfelelő előfeltételeket a 90%-os célkitűzés támogatása érdekében. Ezek közé tartozik a versenyképes európai ipar, a méltányos átállás, valamint a nemzetközi partnerekkel fenntartott egyenlő versenyfeltételek. A javaslat egyértelmű keretet határoz meg a 2030 utáni időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai jogszabályok számára. “A költséghatékonyság, az egyszerűség és a hatékonyság lesznek az irányadó elvek, valamint a technológiasemlegesség és a mindenki számára méltányos és igazságos átállás biztosítása” – áll a javaslatban.

A könnyítés tetten érhető abban is, hogy a célkitűzés egy részét nemzetközi szén-dioxid-kreditek révén teljesítsék a tagállamok. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy uniós kormány finanszírozhatja egy harmadik ország éghajlatvédelmi erőfeszítését, és az így kapott kibocsátáscsökkentést beszámíthatnák saját céljaikba.

Ugyancsak engedménynek számít, hogy a CO2-kivonást integrálják az EU szén-dioxid-piacába, ami enyhítené az energiaigényes iparágakra nehezedő nyomást. A másik, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítanak az országok CO2-elnyelési és kibocsátáscsökkentési céljai között.

A javaslat egyértelmű iránymutatást ad az iparnak és a tagállamoknak, és támogatja beruházási terveiket, miközben biztosítja, hogy Európa továbbra is jó úton haladjon a klímasemlegesség 2050-ig történő elérése felé. Jót fog tenni az uniós polgároknak, vállalkozásoknak és globális versenyképességünknek

– ígéri Wopke Hoekstra biztos, aki azonban egészen biztosan nem győzött meg mindenkit. A kritikusok már azzal szembesítik az Európai Bizottságot, hogy ez visszalépés a korábbi tervekhez képest, és beleillik abba a képbe, amely szerint az Ursula von der Leyen vezette testület fel akarja hígítani a klímacélokat. Korábban ugyanis azt lehetett valószínűsíteni, hogy a 2040-es cél 95 százalék lesz, nem pedig 90.

Legyünk egyértelműek: a rugalmasság nem válhat a dereguláció hátsó kapujává. A 2040-re kitűzött cél bármilyen módosításának feltételéül kell szabnia a tudományos szigorúság tiszteletben tartását és a társadalmi méltányosság biztosítását. Nem engedhetjük meg magunknak a rejtett eltéréseket vagy kétértelműségeket, amelyek aláássák az EU hitelességét vagy a kitűzött célokat

– üzente az Európai Parlamentből Antonio Decaro olasz szociáldemokrata képviselő, a Környezetvédelmi, Éghajlatvédelmi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság elnöke. A Zöldek már sokkal kritikusabban fogalmaztak.

A Bizottság veszélyes kockázatot vállal a nemzetközi kreditekkel. Nemcsak hatékonyságuk erősen megkérdőjelezhető, de bevezetésük gazdasági ostobaság. Ahelyett, hogy tízmilliárdokat költenénk papírmunkára, az európai ipar zölddé tételébe kellene befektetnünk. Európának nem annak a kontinensnek kellene lennie, amely exportálja a klímavédelmi felelősségét, hanem annak, amely exportálja a klímamegoldásokat

– fogalmazott az EUrologusnak is eljuttatott közleményében Bas Eickhout, a Zöldek frakciójának társelnöke. Szintén kritikát fogalmazott meg a Greenpeace. “A költséghatékonyságra és a gazdasági hatékonyságra, valamint a szennyező ágazatok közötti rugalmasságra való széles körű hivatkozásokkal együtt a Bizottság 90%-os célkitűzésében annyi kiskapu és fenntartás található, hogy a valódi kibocsátáscsökkentések sokkal alacsonyabbak lesznek” – figyelmeztet a környezetvédő szervezet.

„Az EU 2040-es klímacéljainak a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodást kellene előmozdítaniuk, kezdve az új fosszilis tüzelőanyag-projektek uniós betiltásával, a megújuló energiaforrások és az energiatakarékosság felé, hogy csökkentsék az emberek energiaszámláit, megkönnyítsék otthonaik fűtését és hűtését, és megtisztítsák a levegőt, amit belélegeznek” – jelentette ki az EUrologusnak Thomas Gelin, a Greenpeace EU-klímaaktivistája. Ugyanakkor az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) szerint ez a klímatörekvés nélkülözi a realitást, és veszélyezteti Európa gazdaságát.

Ez nem egy komoly klímastratégia. Vágyálom, amely elszakadt a gazdasági és társadalmi valóságtól – mondta Alexandr Vondra, az ECR Környezetvédelmi Bizottságának koordinátora, hozzátéve, hogy „a Bizottság a lovak elé ülteti a szekeret – számokat hirdet, mielőtt tudná, hogyan érje el azokat”.

Az Európai Bizottság javaslatáról hamarosan tárgyalni fog az Európai Parlament és a tagállamok is. Ahhoz, hogy mindebből valóban jogszabály lehessen, a kormányoknak és az EP-nek is beleegyezésüket kell adniuk erre vagy ennek módosított változatára.