Devin Ticmanis nevét Magyarországon inkább csak a szakma ismeri, amely azonban nagyra becsüli a kanadai cukrász-séfet. A Lukács cukrászdát mindenki a legjobbak között emlegeti, a szakmai toplisták egyik éllovasa. Az Andrássy úton megnyílt, nem csak süteményeket kínáló hely négy év alatt számos elismerést megkapott már a gasztronómiai média képviselőitől, pedig sem a tulajdonos, sem a séf nem különösebben kitárulkozó típus. Kíváncsiak voltunk, hogyan látja a magyar cukrászat helyzetét egy messziről jött ember, aki jó ideje maga is részese a magyar valóságnak. Devin rövid és tömör válasza: fényesen.

És bővebben: Ticmanis szerint a hazai helyzet nem feltétlenül nehezebb, mint bárhol máshol a világon. A sokak által emlegetett oktatási hiányosságokat ugyan ő is tapasztalta a hozzá kerülő fiataloknál, de, mint mondja, látott már rosszabbat is. „Elsősorban gyakorlat nélküli munkaerőt keresünk, mert úgy gondolom, minél többet dolgozott már valaki, annál több rossz szokása van, amit nagyon nehéz megváltoztatni. Ezért sok, az iskolából éppen hogy kikerült ifjú titánnal próbálkoztunk – igen változó eredménnyel” – mondta el a séf.

„Érdekes elképzelésekkel érkeznek” – jellemezte a frissen végzetteket, akiket általában sokként ér a rájuk váró munka mennyisége és a minőségi elvárások. No, meg a fizetség, ami egy kezdő esetében sehol sem magas. Magáról a cukrászipari oktatásról azonban Ticmanis véleménye nem kifejezetten negativ. „Jók az alapjaik, nem rosszabbak, mint egy brit vagy egy kanadai frissen végzettnek. Valóban nem értékelik a minőségi alapanyagokat, de ez máshol is hasonlónak mondható. Az viszont tagadhatatlan, hogy jóval több francia alapismeretre, receptre lenne szükségük, és persze segítene, ha tényleg ismernék az anyagokat, amikkel dolgozniuk kell. Az évek során azonban rájöttem, hogy ennek megtanítása szinte minden esetben a vezető séf dolga” – értékelte a keze alá kerülő tanoncokat.Az elvárásoknak meg is van az eredményük, gondos válogatás után ötből egy fiatal marad meg  náluk, de ez sem rosszabb a nemzetközi átlagnál. Ahogy az is általános tendencia,   aki beválik, az viszont egy-két év után továbbáll, hogy egy másik helyen, egy másik séftől tanuljon tovább.

Ennyi optimizmus hallatán elgondolkodtunk, vajon elképzelhető-e, hogy a fiatal séf kemény kanadai és londoni tanulóévei ellenére sem vesztette el naivitását, ezért látja ennyivel szebbnek a helyzetet. De Ticmanis szerint tényleg nincs okunk szomorkodni. „Nyilván nekem még mindig sok minden új, ám őszintén gondolom, hogy Budapest csodás város, a benne rejlő lehetőségek fantasztikusak. A magyarok igenis akarják a minőséget, ha a megfelelő áron és a megfelelő helyen kínálják nekik” – állítja. Az elméletet ő és üzlettársa, Huszti József a gyakorlatban is bizonyítani kívánják, hiszen még az idén négy új helyen jelennek meg a város különböző pontjain, a turisták mellett új célcsoportokat is bevonva. A Lukács klasszikus, elegáns környezete után lazább, fiatalosabb, egyszerűbb, de ugyanúgy minőséget kínáló helyszíneken mutatkoznak be, remélhetőleg sikeresen. Nemcsak azért jó ez, mert több helyen találkozhatunk majd minőségi választékkal, hanem mert talán más befektetőket is felbátoríthat. Márpedig rájuk komoly szükségünk van, s ebben mindenki egyetérteni látszik a szakmában.